Csókod Után Vágyom

32.

Bailey

A boltban igyekeztem minden össze vásárolni amiről úgy gondoltam, hogy szükségünk van rá egy jó vacsorához. Gondoltam egy jó vacsora és némi alkohol majd rendbe teszi ezt a nagy beszélgetést. Vettem friss zöldséget és húst. Nem igen tudtam mit is fogok még főzni de akár egy jó steaket is tudok sütni ha azt enne Dave. Mikor a hentes pulthoz értünk és érdeklődtem mit enne azt mondta neki tökéletesen megfelel. Így azt szándékoztam neki elkészíteni, magamnak a szokásos csirkemellet választottam mivel ezen kívül semmilyen más húst nem bírok megenni de szívesen elkészítem bármit amit kérnek tőlem.
Otthon a konyhában kipakoltam és az órára pillantás vettem csak észre, hogy már elmúlt délután 5 óra is. Dave azt mondta ha gondolom készíthetünk együtt vacsorát akár most is.
Minden zöldséget jól megmostam paradicsomot, paprikát, uborkát sárgarépát. De vettem még hagymát és zöldfüszereket. A steak húst csak a pultra tettem mert annak a szobahőmérsékleten való előkészítés a csodája.
Elkezdem megmosni a zöldségeket és össze vágok minden majd a csirkemellet is megmosom és utána egy könnyű pácot készítek neki.
-Mond! Miről szeretnél beszélni? -fordulok hirtelen Dave felé. Mert talán tényleg itt az ideje, hogy ki mondjunk mindent amit gondolunk hiszen felnőttek vagyunk és szeritnem nincs helye alakoskodásnak.
-Haza kell menem hamarosan vagyis legkésőbb hétfőn -mondja és hirtelen minden világos lesz, mert hát itt most csak egy kis ideig piheni vagyunk. Van saját külön álló életünk amelybe sajnos a másik egyenlőre a sok ezer kilométer miatt nincs bene. De talán egy nap!!!
-Okès! Vettél már repjegyet? - kérdezem tőle
-Mèg nem de nem vagy mérges vagy nem haragszol?
-Nem, mert ez most egy kis pihenés és bár őszintén mondom nagyon jól esne így élni de én jelenleg New Yorkban élek te pedig Sydneyben.

A beszélgetésüket a telefonom csörgess szakítja félbe. Mikor a kijelzőre pillanatok láttom, hogy Ryan az. Azonnal fogadom a hívását
-Szia, mizus? -szólok bele a telefonba
-Szia Bailey, minden okés de figyelj már kedden délután van egy Koreai látogatásom és az van a naptára írva, hogy ott leszel Te is. Akkor ott találkozunk vagy hamarabb?-mondja nekem és már keresem is a laptopon, hogy miről is beszél.
-Igen, már látom és az van, hogy megyek veled. De én még Davel vagyok Budapesten, szóval mit szólnál ha ott találkoznának? Mármint a reptéren vagy a szállodában?
-A reptéren nekem okés csak küld el melyik géppel jössz és én is akkora érek oda a sajátomal. Na léptem majd dumcsizunk kis szerelmes!- mondja mosolyogva majd leteszi a telefont mielőtt bármit is mondhatnék.

Dave felé fordulok és azt veszem észre, hogy engem figyel azokkal a jég kék szemeivel. Egy vékony fekete pulcsi van rajta ami igazán dögös mert minden izmát szépen megmutatja. Kedvem lenne lerángatni róla de mielőtt bármit is tennék eszembe jutt a vacsora és hogy akkor repjegyet is kell vennem.
-Nekem kedden Koreában kell lennem a Szöuli reptéren. Így hétfőn kell egy délutáni vagy esti géppel indulnom. Az neked is jó?- kérdezem mert gondolom onnan átszállással már haza tud menni.
- Tökéletes csak mond melyik járattal menjünk és veszek rá jegyet. - mondja
-Jaaa azt megoldom én mert gondolom mivel utánam jöttél így az a repjegy sajnos kárba ment szóval majd ezt most én állom. - mondom és már nyitom is meg a repülős járat keresési oldalt, hogy lássam mik a lehetőségeink. Kis ideig kutakodok majd felé fordulva újra megszólalók.
-Hètfőn a déli géppel ha elmegyünk akkor kedden reggel már ott is vagyunk és onnan már neked sem sok. Jó úgy vagy keresek valami mást?-kèrdezem
-Számomra tökéletes akkor le beszélem, hogy kedden érek haza.- mondja és már veszi is elő a telefont.
Én mindeközben már veszek is két első osztályú jegyet arra napra és másnapra egy déli csatlakozáshoz amivel Dave tovább tud menni Sydneyben. Elég rossz így bele gondolni, hogy már megvan a szét válásunk időpontja.
5 nap ennyi maradt és utána irány a nagy világ megint. Munka és semmi szórakozás vagy ha mégis akkor csak minimális. Kifizettem a repjegyeket és közben rá nézek a naptára mi minden van benne. Utazás Szöulba majd Tokió, Moszkva és New York. Utána irány Los Angeles és a fiúk expoja az meg 2,5 hónap rengeteg idő. Kereken 10 hét jesszusom addig mi a fene lesz velünk. Addig esélyem sincs újra látni vagy legalább is én nem tudok oda utazni csak ha valamelyik találkozom lemondják vagy két találkozó között oda utazom. Na majd megkérdem ő mit is gondol erről. Mert azért erőszakos sem szeretnék lenni.
Miután úgy gondolom mindent elintéztem fogom magam és vissza sétálok a pulthoz ahol a vacsorát kezdtem el csinálni.
Csendben készülődök és a gondolataimba vagyok merülve mikor Dave visszatér a telefonálásból.

-Sikerült mindent elintézni? - kérdezem felé pillantva
-Igen, persze! Majd a repjegyet át küldöd ha sikerült megvenned? - kérdezi
-Persze, de ott van nyitva a gépem és nyugodtan küld el magadnak.- mondom és a gép felé bökök a fejjemel.
Oda sétál és leül a székre majd halkan nyomkodja a billentyűzetet mikor újra megszólal.
-Kifizetem ha gondolod, mert láttom első osztályra vetted. -mondja de én csak mosolyogva a fejem rázom.
-Ugyan ne butaskodj, semmi szükség rá.
-Rendben -mondja
Hosszú csend áll be közöttünk amire eddig még nem volt példa de talán benne is most tudatosul, hogy hamarosan ki tudja pontosan mennyi időre de el kell válnunk nincs mit tenni. Ha csak nem kér, hogy maradjak vele az utazások között akkor nem mehetek csak úgy oda, váratlanul.

A vacsora lassan készülődött én csendben dolgoztam a konyhában Dave pedig valahol a lakásban volt. Nem igen beszéltünk az elmúlt fél órában talán mert nem volt mit mondani vagy már nincs mit mondani.
Gondoskodnom kell a középső szoba lerakatáról is hiszen ezt mindig megcsinálom mielőtt elmegyek és sajnos legutóbb mikor ott jártam nem voltunk még készen csak válogatunk. Talán majd ma este vagy esetleg holnap.
Elkezdtem az asztalt megteriteni és közben Davenek is szóltam, hogy elkészültem jöjjön enni.