Csókod Után Vágyom

61.

Bailey

Halloween, Hálaadás, Karácsony és Szilveszter.

Úgy telnek el a hónapok és ezek az ünnepek, hogy közben Anna rengeteget fejlődik. Ma már forgolodik és ülni tanul. Ami lássuk be igen csak jól megy neki. Tökéletes és nagyon ügyes az én kislányom. Sokat sétálunk, végig alusza az éjszakát és túl vagyunk az első kötelező oltáson is ahol nem csak ő de én is sírtam.

Sőt újra utazni fogunk! Hamarosan mennünk kell Sydneyben amikor is Liamnak lesz egy fontos megbeszélése és ott személyesen kell jelen legyek mint szponzor vadász. Hát érdekesnek ígérkezik mert ugye Davidel azóta se beszéltem és nem is találkoztunk több mint egy éve. És most oda utazunk. A húgával Natalieval elég sűrűn beszélünk mert még mindig vannak megkeresések amelyekben őt kérik modellnek és ez rendben is van én szívesen segítek.

A bőrönd utazásra készen és az ajtóban vár. Nem rövid út lesz de úgy érzem Anna megérett erre az útra. Szerencsére Liamal utazunk aki váltig állította mindenben segíteni fog az út során. Kíváncsi vagyok!  Elméletileg három hetet fogunk ott tölteni. Február 24-én jövünk vissza és akkor megint lesz egy hosszabb időszak amikor nem fogunk menni. Igyekszem úgy kordinálni a munkát, hogy csak a legvégső esetekben kelljen elutazni de ha már így alakult, hogy mennünk kell akkor legyen. Menjünk de ne csak az út miatt. Hiszen vettem ott egy házat, hogy ha majd komoly lesz a kapcsolat akkor oda költözök. Hát tévedtem! Nem költöztem most viszont így nem kell szállodában aludni és fizetni mert a ház berendezve áll a parton a várostól  10 mérföldre. Saját külön partszakasz amit csak mi használhatunk és le van kerítve az idegenek elől. Liam először szállodába akart menni, hogy több időt tölthessen Natalieval. Igen, Natalie aki David húga elegé együtt van Liammal már egy ideje. És úgy tűnik minden rendben. Bár most mikor megyünk külön kértem a fiúkat, hogy ne szóljanak róla se Chadnak se pedig Davidnek. Nincs miért találkozak velük. Bár a Chadal való találkozást kicsit sajnálom de nem akarok Davidel találkozni.

Nem akarok?! Óh Istenem de hogy nem akarok de rohadtul félek! Félek az érzelmektől és, hogy milyen hatással lesznek rám vagy esetleg Annára. Ő lemondott a mi kis lányunkról így nem akarom, hogy találkozón vele, hogy lássa vagy esetleg érintse. Azt se akarom, hogy tudjon róla! Nem teszek fel képeket soha a közösségi oldalaimra sőt a fiúknak sem engedem. Szó lehet róla, hogy bárhol képet kapjon az én csodálatos kis lányomról. Persze tud a születéséről mert ugye kaptunk tőle virágot, lufit és csináltam róla fotókat de ennyi. Azt nem tudja reményeim szerint, hogy kislány vagy kisfiú mert már akkor kértem a fiúkat, hogy ne szóljanak róla. Semmi köze hozzászólás és erről ő döntött így. Mindig fel kavar ha cska eszembe jutt, hogy mi minden volt közöttünk és hogy ő ezt hogyan is reagálta le. De nincs baj, ma már nincs! Ma már minden rendbe minden érzelemem elzártam és tudni se akarok róla. Karin néha kérdez felőle de a húgom például soha még csak szóba se hozza. A sógorom időnként tesz rá valami jelzőt de utána elengedi a témát. Én viszont soha nem hozom fel a vele kapcsolatos dolgokat sőt a nevét se csak ha nagyon muszáj. Minden eshetőségre felkészülve csak e-mailben beszélek vele. Sőt ha nagyon úgy alakul akkor maximum 1-2 sms de nem több. Nincs telefon vagy üzenetek percenként valamiről beszámolni. Semmi!

Sydney! Ohhh istenem de jó idő van itt még mindig! Meleg, napsütés! A parti ház tényleg fantasztikus és végre kicsivel több mint egy év után meg is nézem személyesen nem csak fotókon. Egy céget bíztam meg akik rendbe rakták kitakarították és most már lakható. Bár eddig még soha nem voltam itt meg is gyönyörű!  A földszinten egy hatalmas nappali, konyha és étkező. Az emeleten  négy hálószoba mind az udvara néz. Hatalmas erkélye van amely közre fogja mind a négy szobát. Az udvar maga a csoda. Gyönyörű zöld fű és egy klassz medence. A kerítésen túl pedig egy ösvényen lehet eljutni a partra.

Ki pakolás és a ház felfedezése után úgy döntök, hogy a medence partján ütjük el az időt ameddig nem kell készülődni az ebédre ami egyben egy kis tárgyalás is lesz egy étterembe. Liam  egyenlőre nem szólt Natalienak, hogy itt vagyunk azt mondta majd csak a megbeszélés után. Az a biztos! Felőlem én csak Karinak írtam,  a húgom majd küldök képeket és akkor tud is majd az újabb fejleményekről, mi szerint Sydney napos oldalát élvezik éppen Annavál.

Szerencsére Anna jól tűrte a repülést és nem is volt semmi gond.  Liam pedig tényleg igyekezet segíteni amikor csak kellett. Bár persze a repülést úgy időzítettük, hogy Anna éjszakai alvásnak tekintse így majd nem végig aludt. Amikor fent volt akkor pedig igyekeztünk lefoglalni de csak annyira hangosan, hogy a többi utast ne zavarjuk a gépen.

Most viszont már a medence mellett, naptejel le kenve pihenünk még egy bő órát. Utána pedig indulás az étterembe.

-Minden rendbe?  - kérdezi hirtelen Liam amikor beléptünk az étterembe.

-Persze csak tudod az utazás.... A szervezet próbál át állni erre a forróságra és Anna is nyügösebb most, hogy már nem a medence partján pihenünk. - mondom miközben felé mosolygok.

-Reméljük, hogy hamar végzünk és utána indulunk is vissza.

-Bízzunk a legjobbakban és lehetőleg jó üzletet csináljunk. Az ügyvédeid ugrásra készen?

-Ahogy az lenni szokott- mondja mosolyogva.

Az étterembe egy külön részre vezetnek minket ahol már vár ránk két férfi és egy gyors bemutatkozás után már ülünk is az asztalnál. Anna mind ez idő alatt békésen szundikál végre a babakocsiban. Teljes nyugalommal van, őt ugyan nem érdekli a jelen pillanat hiszen végre a hosszú utazás és várakozás után egy hűvös étterembe el nyomta az álom.