Csókod Után Vágyom

59.

Bailey

Apró kezek és lábak. Apró újak kalimpálnak és én csak mosolyogva figyelem. Hihetetlen, hogy már egy hónapja, hogy minden nap vigyázok rá!  Őrület! Komolyan mondom talán még soha nem voltam ilyen boldog! Ülök a nappaliba és figyelem ahogy alszik. A fűtés olyan forróra fűtötte fel a házát, hogy az embernek olyan érzése van mintha szaunázna. Mikor Alexnek említettem, hogy esetleg lehet majd hamarabb kell a fűtés Anna miatt már másnap itt volt egy karbantartó és még aznap este el is indult a fűtés. Most így második hete a fűtőtt házban élünk még mindig négyen. Chad még nem repült vissza Sydneyben és folyton Anna körül van.  Millió fotó, rengeteg ölelés és puszilgatás. Száz millió ígéret, hogy kiket is fognak jól meggyepálni ha majd oda fognak jutni.

Anna szerencsére nem sírós baba. Sokat alszik és megtöbbet eszik.

A fiúk állandóan készenlétben vannak körülötte ha csak megmoccan vagy egy hangot kiad már is ugranak ne hogy sírjon. Hiába mondom nekik, hogy csak éhes vagy pelus csere kell. Ők csak próbálják megvigasztalni. Azt kell mondjam aranyosak és nagyon jól esik, hogy ennyire figyelnek rá. Ryan és Hunter is igyekszik minél többször itt lenni de azért napi szintén biztos telefonálnak és követelik a fotókat.

Még a szülés után rögtön tisztáztam a fiúkkal, hogy a közösségi média oldalakra ne tegyenek fel fotókat. Majd talán idővel de most még ne. Persze a követők már hetek óta írják, hogy mi van már. Hol van a megszületett baba. De nem reagálunk. Majd hamarosan de most még csak élvezzük a helyzetet. A fiúk szerencsére megértették, hogy nem akarok rögtön minden pillanatot megosztani. Soha nem tettem és ezután sem áll szándékomban.

A húgom és nővérem is folyton hív vagy ír. Mert minél előbb szeretnék látni Annát. Karina már volt a kórházban és itt a háznál is de ha lehetne ide költözne. A húgom viszont más. Ő nem repülhet most mert csak úgy néz ki ott is kis lurkó lesz. Bízunk a legjobbakban és most már megmarad a baba. Nagyon szeretném! Nagyon megérdemelné hiszen nagyon szeretne kisbabát. Egy ideig voltak olyan érzéseim, hogy esetleg majd nem örül a terhességemnek de volt egy nap amikor azt mondta ő boldog ha én is az vagyok. Hááát.... Akkor még nem voltam annyira mint most. Majd nem tökéletes minden.

A szülés óta még csak szóba se került David neve. Senki nem említi és én sem hoztam fel. Akkor ott a parkolóban valami végleg eltört bennem. Valahogy minden egyes apró szálal próbáltam kapaszkodni, hogy végül majd csak meggondolja magát. Nem hívtam, nem zaklatam de valahol mélyen abban a hitben ringatam magam, hogy a végén majd ő lesz aki elvágja a köldökzsinórt. Nem így történt! Nem volt ott és ezt már nem tudjuk helyre hozni! Vagy inkább mondjam azt én már nem is akarom!  Valahogy bele fáradtan. Mindig azt mondtam hogy vége van de valahogy soha nem engedtem el igazán. A kórházban töltött első napon mikor Anna egész nap velem volt, akkor ott örökre elengedtem. Nincs már bennem harag, sértettség de még csak rosszat sem kívánok neki. Nem én akartam hogy ez így legyen de így alakult. Mind a ketten hoztunk döntéseket, volt hogy jókat vagy éppen rosszakat de ma már mindegy. Ezzel kell együtt éljünk. Az apasági papír Anna születési papírjai mellett fekszik. Feketén- fehéren rajta van minden. A papírok mellett ott van minden egyéb amiből ha Anna nagyobb lesz akár még is keresheti a vér szerinti apukáját. David viszont erről a jogáról le mondott és ezt a papírt is oda tettem. Ő nem keresheti meg Annát, nem ismerheti meg ha csak én nem döntök másként vagy Anna nagykorú nem lesz.

Figyelem az alvó lányom és mosolygok mert ő az aki miatt minden nap fel kellek és mindennap fel is fogok kelleni. Mindennap küzdeni fogok érte és hogy neki mindig a legjobb legyen. Boldog legyen!

-Szia - hirtelen megijedek mikor Chad rám köszön

-Hello, bocs csak elgondolkodtam.

-Azt láttom - mondja nevetve

-Mi a helyzet? - kérdezem

- Hát úgy tűnik hamarosan vissza kell repülnöm. Így ha nem nagy baj szeretnék minden pillanatot kihasználni amit ezzel a szép és tündéri kislánnyal tölthettek.

- Oh szóval nem miattam jöttél?- kérdezem tőle és figyelem ahogy mosolyogva az alvó Anna fölé hajol

-Bocs de nekem ő a kedvenc csajom

- Szerintem nem csak neked

Ahogy néhány pillanatig csendben figyeljük az alvó Annát, mintha érezné hogy Chad rá vár és már  moccorogni is kezd. Figyelem ahogy lassan kinyitja szemeit, szája sírásra görbül és Chad óvatosan veszi is fel. Magához szorítja és halkan beszél hozzá. Nem értem mit mond csak a halk duruzsolást hallom.

Az első néhány napban sajgott a szívem mert még mindig Davidre vártam. Ma már csak mosolygok ha valaki más karjaiban is megláttom  az én gyönyörű gyermekem.

Alig telik egy néhány pillanat és már Alex robban be a nappaliba. Gondolom meghallotta Anna hangját mert köszönés és minden nélkül feléjük tart majd apró puszikát nyom Anna kezére.  Anna csak nyöszörög. Össze pakolom a körülöttem lévő munka papirjaim és fel állok.

-Bocs uraim de a kis hölgy éhes lehet. Így egy időre elkell vonulnunk, hogy ezt a részt kettesben oldjuk meg. - mondom nevetve míg oda érek hozzájuk.

Chad át adja Annát és mosolyogva figyelik ahogy össze szedem a cuccait majd megindulunk az emeletre.

-Mikor hozod vissza?- szól utánam Alex

-Nem tudom, egyenlőre eszünk majd lesz böffi meg pelus csere. Utána ha közben nem alszik be.

-Hozd vissza és én majd felügyelet rá ameddig te alszol kicsit. Fáradtnak tűnsz. - szólal meg újra.

-Oh ez kedves ajánlat de főzni szeretnék valami vacsit. Szóval mi lenne ha vissza jönnek és elmenétek hármasban sétálni?

- Én benne vagyok - vágja rá rögtön Chad

-Tökéletes de futni megyünk akkor már.

-Alex ez még neki korai. Majd később nem szabad meg órákat kint lennie. 5-10 perc de maximum fél óra- mondom

-Rendben akkor csak 20 perc séta. - egyezik bele és mind az emeletre indulunk, hogy elkészüljenek.

Vacsora után megérkezik Hunter és Ryan.
Arról beszélgetünk, hogy ma már egyre több a kíváncsi komment a neten és hogy hogyan is tegyem fel a fotót Annáról. Egy dolog biztos, hogy nem szeretném az arcát is mutatni így hosszas tanakodás után végül úgy döntök a kanapéra fektettem majd a hajam kiengedve úgy fekszem ellentétesen, hogy csak Anna apró lábai látszódjanak és a kezembe tartom a két kis cuki meztelen talpacskát. Alex készít pár képet de számomra hiányos így megkérem a fiúkat ők is jöjjenek oda.

Végül a fotó elkészül mindannyiunk keze ott van a képen és Anna apró lábai a kép közepén de egyikük sem látszódik csak én. Én is csak ahogy figyelem a kezek között el vesző lábát és mosolygok.

-Szerintem ezt mind ki tehetnénk a netre. Vélemény?