1.A és a kollégium

Könyvtár

Mivel az esti Bakugous üzenetváltás után egyből elaludtam, észre sem vettem, hogy még kaptam értesítéseket.
Az egyik Bakugou volt, amin nagyon nagyon meglepődtem.
Bakugou💀:Holnap is számítok a tanítási képességeidre te dinka.
Vigyorogva olvastam reggel az üzenetét, de nem reagáltam semmit.
A másik értesítés Kirishimától jött:
Kirishima🦈:Mit szólnál hozzá, ha hétvégén csinálnánk egy bulit, hogy jobban megismerjük az új lányt.?!
Na ennek az üzenetnek már annyira nem örültem. Minek? Minek kell bulit rendezni ha úgyis velünk fog tanulni nem tudom meddig és úgyis lesz idő megismerni. Kirishimának sem válaszoltam csak morcosan leraktam a telefont és elkezdtem készülődni.
Egészen ebédszünetig tök jó volt a napom. A lányokkal már megkaptuk a kaját és helyet kerestünk.
-Ott.-mutatott előre Mina.
-Szabad az a nagy asztal.-vigyorgott a rózsaszín lány.
-Kirishima nektek is írt este a hétvégével kapcsolatban?-kérdezte Ochako mosolyogva. Persze mindenki rákapott a témára és egyből szervezkedni kezdtek csak én ültem kussban.
-Hé, veled mi vaan?-lökte meg a vállam kedvesen Jioru.
-Ja semmi.-erőltettem kínos mosolyt a fejemre és inkább ettem tovább.
-UU lehozom a ledemet a szobából.-örvendezett Hagakure.
-Meg akkor veszünk nasit meg kukoricát és nézünk valami filmet.-folytatta Mina.
Kezdtem tényleg kellemetlenül érezni magam, hogy mindenki ennyire rá van cuppanva a témára és csak én vagyok ennyire lehangoló személyiség.
-Srácook!! Itt még van hely.-kalimpált Asui a fiúknak. Szuper.
-Hali csajok. Na mindenki benne van a hétvégében?-villantotta meg hegyes fogait Kirishima miközben leültek Denkivel, Seroval és Ojiroval.
Persze mindenki egyöntetűen bólogatott szóval reméltem, hogy nem veszi észre a hallgatásom.
-Kaori te?-pech. Mekkora egy pech hogy kiszúrt.
-Nekem mindegy.-vontam vállat hanyagul és ettem volna tovább ha a többek nem úgy néznek rám mintha kinyírtam volna a családjukat.
Persze mindenki ugrott, hogy ez mennyire jó ötlet és nem értik miért vagyok ennyire negatív stb. stb. Esélyem sem lett volna bármit is mondani annyira mondta mindenki a magáét, ami már annyira idegesített, hogy nemes egyszerűséggel felálltam és otthagytam őket.
Épp baktattam vissza a koleszba, amikor láttam, hogy az épület előtt Bakugou a korlátnak támaszkodva éppen All Mighttal beszélget.
Mázlimra persze, hogy kiszúrt az a hegyomlásnyi ember és már vigyorogva integetett.
-Kaori hát te hogy hogy ilyen korán végeztél?-firtatott All Might.
-Előbb befejeztem az ebédet mint a többiek.-tudtam le ennyivel. Bakugou is csodálkozva nézett rám, de inkább nem szabadkoztam csak magamban durrogva felmentem a szobába.
Mérgesen mászkálgattam fel-alá a szobában mint valami kettyós amikor kopogtak.
Ingerülten válaszoltam:
-Mi van már?-torpantam meg hírtelen, mire nyílni kezdett az ajtó és egy szőke hajkoronát véltem megpillantani a résen.
-Hőőő de ideges valaki.-lépett be a szobába mosolyogva Bakugou én pedig hosszasan kifújtam a levegőt.
-Kezdesz olyan lenni mint én.
-Ha csak piszkálni jöttél már mehetsz is.-néztem rá és szerintem szikrákat szórt a szemem.
-Neked tényleg nincs jó napod.
-Hát nincs.-ültem le szomorúan az ágyra ő pedig anélkül, hogy invitáltam volna leült mellém.
-Na mi a probléma.-lökte meg kedvesen a vállam amin esküszöm időm nem volt meglepődni csak hosszasan kifújtam a levegőt és hadarni kezdtem:
-Tudod, hogy most mindenki rá van kattanva erre az új lány dologra nekem meg annyira furcsa ez az egész és én annyira nem várom. Ebédszünetbe meg kibukott ez az egész amire persze mindenki egyből ugrott.-daráltam egyre gyorsabban.
Bakugou egy ideig nem szólt semmit csak némán hallgatott.
-Szard le.-vont vállat egyszerűen. Kínos nevetés szalad ki belőlem.
-Hiába nevetsz. Jelenleg úgysem tehetsz mást.-nézett mélyen a szemembe amitől minden problémám elszállt. Ismét hosszasan kifújtam a levegőt majd a táskámért nyúlva kihúztam a jegyzeteket amiket Ida írt és átnyújtottam neki. Most a szöszi vágott gondterhelt arcot, amin jót mosolyogtam.
-Mivel nem válaszoltál este, egyértelműnek veszem, hogy segítesz.
-Pihenni akarok.-dunnyogtam fáradtan.
-Én meg nem tudom elolvasni ezt a macskakaparást.-lóbálta a lapokat és azt hiszem 1-0 neki.
-A könyvtárban találkozunk fél óra múlva.-adtam meg magam.
Katsuki annyira meglepetten nézett rám.
-Itt van könyvtár?
-Jézusom azt hittem intelligensebb vagy.-dobtam meg egy párnával.
-Oiiiii még sérült vagyok.
-Vagy a francokat már nem is mankózol.
-Szanitécia délelőtt helyre tett.-több sem kellett egy másik párnával még erősebben dobtam meg, ezután meglepő dolog történt. Bakugou hangosan nevetett, amitől totál elpirultam, mert hát ez egy nem mindennapi dolog.
Kitessékeltem a szőkét, rögtön utána pedig elszaladtam zuhanyozni. Szerintem bőven kicsúsztam a fél órából ezért vizes hajjal a füzeteimet felkapva a sulis melegítőmben rohantam le. Bakugou a társalgó kanapéján feküdt érkezésemre pedig komótosan feltápászkodott.
-Késté..-kezdte de amikor rám nézett elhallgatott. Én meg mint egy kutya körbe körbe kezdtem forogni, hogy mit felejtettem el vagy mi az ami furcsa lehet rajtam. De mivel semmit nem találtam így csak kíváncsian tártam szét a karom. Katsuki valamit dunnyogott az orra alatt, de nem értettem, visszakérdezni meg már nem volt merszem.
-Na gyere már.-indult meg.
A könyvtárban nem volt egy árva lélek sem, de mi mégis egy eldugott asztalnál ültünk egy tetőablak alatt.
Már egy jó ideje tanultunk és a jegyzetek bogarásztuk amikor fáradtam nyújtózkodni kezdtem.
-Mennyi az idő?-kérdeztem a szememet dörzsölve.
Bakugou az órájára pillantott:
-Fél hat lesz 10 perc múlva.
-Miiii?-kérdeztem meglepetten, de ő csak bólintott.
-Mehetünk ha mindennel kész vagyunk.-mondta, szerintem ő is elég fáradt lehetett.
-Rendbeen.-mondtam majd egy tincset a fülem mögé tűrtem.
-Megvaaan!-szalad ki belőlem hírtelen.
-Mi? Mivan?-nézett rám mint valami hülyére.
-A hajam miatt voltál úgy meglepődve.
-Ja, csak mert nem szoktad így hordani.
Vállat vontam és pakolni kezdtem.
-Basszus nekem még meg kell csinálnom a matek házim.-néztem szomorúan a négyzetrácsos füzetre.
-Segítek te dinka.-lapozta fel és magyarázni kezdett.
-Na és akkor ezt kivonod ebből, ezt meg megszorzod ezzel és ennyi.-mutogatta miközben egyik kezével a székem tábláján támaszkodott. Így valahogy sokkal közelebb került hozzám, és mivel csak egy fekete trikó volt rajta tökéletes látszottak a kidolgozott izmai.
-Na érted már?
-Aha.-dunnyogtam.
-Totál sötét vagy.-mondta vigyorogva. Mivel fél kezével még mindig a székemen támaszkodott amikor rá néztem túlságosan is közel volt hozzám.
Bakugou mélyen a szemembe nézett, bennem pedig ismét fura érzések kezdtek ébredezni. Elvesztem a gyönyörű íriszeiben és konkrétan azt sem tudom melyik bolygón vagyok. Csak azt vettem észre, hogy Katsuki egyre közelebb kerül hozzám, amit cseppet sem bántam.
Tekintete az ajkaimra vándorolt majd a székről a derekamra csúsztatta a kezét így közelebb húzva magához. Végül pedig olyan közel kerültem hozzá, hogy ajkaink összeértek és egy óvatos csókot lehelt a számra.