1.A és a kollégium

Takaró

Hátráltam egy lépést, és most én néztem mélyen a szemébe.
-Nyertem.
-Dehogy nyertél, felrúgtad a táblát-mondta de most nem a szokásos morgós hangjával, hanem sokkal lágyabban. Nem szóltam semmit csak vállat vontam és elindultam a szobám felé, otthagyva őt a folyosó közepén.
-Oi,Oi most hova a francba mész?
-Nyugi csak iszok egyet. Te nem kérsz?-néztem rá, de nem szólt semmit, csak elindult utánam. Szóval de.
A szoba ajtaját belökve felkapcsoltam a villanyt és beléptem a helyiségbe. Éppen a poharakat szedtem már elő amikor feltűnt, hogy Bakugou az ajtóban állva elkerekedett szemekkel néz be.
-Most mi van? Gyere már beljebb.-néztem rá furcsán. Beljebb jött de még mindig meglepődötten nézegelődött.
-Én nem gondoltam volna, hogy ilyen a szobád.-kíváncsian néztem rá hogy mire akar kilyukadni.
-Azt hittem, hogy csilli villi rózsaszín, tele plüssel.- nem bírtam ki, hogy ne nevessek.
-Örülök, hogy ilyennek nézel.- azt hiszem zavarba jött, mert a tőle nem megszokott módon mentegetőzni kezdett.
-Azt hittem, hogy minden lány egy rózsaszín álomvilágban él.-kezdte, mire a kezébe adtam egy pohár szörpöt.
-Hát sajnálom, hogy csalódnod kellett-vontam vállat mosolyogva.
Bakugou nem szólt semmit, csak csendben kortyolgatta az innivalót. Én viszont elégedetten néztem végig a szobán, nekem tetszik és kész. Épp indultam volna, hogy becsukjam az ablakot, mert kezdett hűvös lenni, amikor is sikerült a poharat csak félig lerakni. Ennek köszönhetően felborult, leesett, kiömlött egyszóval minden létező dolog ami egy nyomorult pohárral történhet.
-De béna vagy.-nevetett ki persze egyből.
-Segíts inkább.-guggoltam le, hogy felvegyem a poharat ami ráesett az összehajtott takarómra...ami totálisan elázott.
-Ne már. Nem lehetek ennyire szerencsétlen.
-Ne hisztizz már. Majd megszárad.-durrogott le.
-Tudom, de ezt az egy takarómat hoztam és teljesen elázott. Ha be is rakom mosni nem szárad meg.-néztem szomorúan.
-Te tényleg nagyon szerencsétlen vagy.-röhögött rajtam, de amikor látta, hogy tényleg el vagyok keseredve, szerintem megesett rajtam a szíve.
-Kérek majd Todorokitól, szerintem neki biztos van.
-Fuuuh..na gyere.-ragadta meg a csuklóm majd kirángatott a szobából.
-Mii? Na állj meg. Most hova megyünk.-hiába kérdeztem semmit nem felelt.
Végül megálltunk a szobája ajtaja előtt, amikor is elengedte a kezem, ès beviharzott az ajtón. Úgy álltam ott mint egy kupac szerencsétlenség, egyeltalán nem tudtam hova tenni a dolgokat.
Ismételten nyílt az ajtó, Bakugou kilépett rajta, a kezében pedig..egy nagy sötétkék takaró. Elkerekedett szemekkel néztem rá, mire ő csak átnyújtotta és így szólt:
-Nesze, használd ameddig ki nem mosod a sajátodat..Jóéjszakát.-ezzel vissza ment és. És én meg ott álltam, az ajtóba, kezemben Bakugou takarójával és egy apró vigyorral ami egyre nagyobb lett. Próbáltam kultúrált módon visszamenni a szobába, bár nem nagyon sikerült. Néha néha ugráltam egyet.
Amikor visszaértem a szobába, még nem nagyon tudtam felfogni a dolgokat. Egyik pillanatban meg akarjuk ölni a másikat, utána meg mintha ezer éves haverok vagy mik lennénk. Kezdek félni, hogy skizofrén leszek miatta.
Hírtelen megcsapott Bakugou kellemes illata, persze hogy a takaróból jött. Kicsit magamhoz szorítottam, és mélyen beszívtam az illatot. Most megnyugtatott.
Gyorsan rendet raktam és elmentem zuhanyozni. A többiek is már a szobákban lehettek, mivel csend honolt az egész épületben. Kinéztem a hatalmas ablakokon, és már elém is tárult az esti fényekben játszó város. Olyan közelinek tűnik innen minden, de mégis olyan messzi. Töprengtem, miközben kifelé bámultam.
-Na hát végre megvagy.-szólalt meg hírtelen Kirishima mire annyira megijedtem, hogy ledobtam a nesze szerem.
-Basszus. Izé igen megvagyok.-hebegtem össze.
-Minden rendben van? Nagyon eltűntetek.-kérdezte furcsán nézve.
-Pe..persze minden okés.-úristen most miért nem tudok jól kamuzni.
Pár pillanatig még kíváncsian fürkészett. Majd vállat vont:
-Jóéjt csajszi.-azt hiszem csalódott volt. Ahj ne már.
-Aludj jól-mosolyogtam rá de ez màr semmin nem javított.
Visszakullogtam a szobába és csak ledobtam a cuccaim a szoba közepére. Amilyen jó kedvem volt most annyira érzem magam szarul. Hülye takarók. Persze 2 perc után amikor már Bakugou takaróját ölelve feküdtem az ágyon, valamivel jobb kedvem lett.
Szegény Shoto egy csomó üzenetet írt, de csak annyit írtam vissza, hogy minden rendben ne aggódjon, holnap elmesélek mindent és aludjon jól.
Még átpörgettem a közösségiket, persze az osztálycsoport ezerrel pörgött, de túl álmos voltam most mindenhez. Még egyszer utoljára tudatosult bennem, hogy Bakugou takarójával takarózom, ami kicsit olyan érzés volt, mintha velem aludna, de végül abba hagytam a kombinálást, és aludtam inkább.

___________________________________
Kicsikét szedett vedett rész lett de azért remélem tetszett. 🧡💥