1.A és a kollégium

A tündérmese vége

Bakugou eltávolodott tőlem és mélyen a szemembe nézett. Nem szólt semmit csak nézett. Pár pillanatig álltam a tekintetét, ám amikor szóra nyitottam volna a számat egy hatalmas csattanás szakított félbe.
-SRÁCOOOOK! ITT VAGYTOK??!-kiabált egy ismerős hang.
-Itt vagyunk hát hülye Deku.-ordibált vissza Bakugou, csalódottan sóhajtottam egyet, majd pakolni kezdtem.
A lépések egyre hangosabbak lettek, bennem pedig tudatosult, hogy kettőnk tündérmeséje egy időre végetért.
Midoriya felérve hozzánk szusszant egyet, majd amikor látta, hogy csak ketten vagyunk ott fent elkerekedett szemekkel nézett ránk.
-Izé..na ..szóval-kezdett dadogni én pedig már sajnálni kezdtem szegény srácot.
-Nyögd már ki hülye Deku.-durrogta le Bakugou.
-M-m-mr. Aizawa ké-é-kérte, hogy legyünk lent me-me-mert jön az új lány.-nyögte ki végül.
-Csodálatos.-dunnyogtam mire a szőke felröhögött Deku meg csak idegesen álldogált.
A fiúk lementek a társalgóba én pedig felvittem a cuccomat a szobába. Épp elsuhantam egy tükör előtt, amibe hát hogy is mondjam nem kellett volna belenéznem.
A hajam kiengedve össze-vissza hullámokban omlott a vállamra egészen a csípőmig. Az arcomon még felfedezni véltem a pírt amit Bakugou okozott. A szemeim alatt a táskák pedig milliárdokat értek. Egyszóval kurvaszarul néztem ki.
Lebattyogtam a srácokhoz, ahol már mindenki lent ült. Persze egytől egyig izgatottak voltak, hogy végre megismerhetjük ezt a titokzatos lányt.
Minaék azt tárgyalták, hogy vajon milyen lesz a stílusa, Denkiék megragadtak ott hogy vajon jó nő lehet e. Az okoskák pedig azon rugóztak, hogy mi lehet a képessége. 
Mondanom sem kell. Engem mindegyik hidegen hagyott.
Uraraka pattant mellém mosolyogva, amin komolyan elcsodálkoztam.
-Remélem. Mesélsz majd.-vigyorgott a lány én meg totál átmentem a beszédképtelen Midoriyába, mert nem tudtam válaszolni.
-Persze mindenképp.-nyögtem ki végül a hajamat bizgerálva.
Hírtelen síri csend állt be ebből tudtam, hogy megérkeztek Mr. Aizawaek. Az ajtóhoz pillantva megláttam, azt a lányt akit már azelőtt utáltam, hogy megismertem volna. Ott állt az osztályfőnök mellett UA.-s melegítőben hosszú szőke lila melírozott hajjal hatalmas kék szemekkel és undorító vigyorral a fején.
A sokkolt bandát végül az ébresztette fel hogy a Denki és Kirishima a semmiből kinyögtek egy ,,azta de szép"-et. A lány pedig erre kuncogni kezdett mint valami kisegér. Blaahh
-Kedves A. osztály had mutassam be nektek az új osztálytársatokat Hisa Ito-t.-kezdte Mr. Aizawa.
-Sziasztok.-intett a lány mire mindenki egy emberként olvadozni kezdett, hogy milyen kawaii.
-A szobádat tudod, hogy hol van a cuccaid mád bent vannak. Mutatkozzatok be egymásnak ismerkedjetek meg, holnap pedig órán találkozunk.- köszönt el a tanár, persze több sem kellett mindenki egyből be akart mutatkozni. Mondanom sem kell, hogy mekkora káosz alakult ki.
Pech, hogy az oszi még ott állt.
-ÉSSZEL MÁR!- ordította el magát, amire persze mindenki bekussolt.
-Jó éjszakát.-köszönt el mosolyogva a férfi. Kicsit creepy volt. Picit.
Kezdetét vehette a bemutatkozás. Persze szépen sorban haladtunk mindenki elmondta a nevét, Hisa pedig mindenhez hozzáfűzött valami cukit.
Mivel mindenki annyira a csaj nyakán lógott, minket Bakugouval aligha tudott kiszúrni. Mind a ketten a kanapén támaszkodunk, nem szóltunk semmit csak néztük a nagy felhajtást.
Túlságosan rossz érzés fogott el, amikor Katsuki megkérdezte tőlem, hogy mi is a csaj neve. Válaszra nyitottam volna a számat de ekkor olyan történt, hogy ha nem támaszkodom a kanapénak hanyatt esek.
Másodpercek töredéke alatt történt minden, amiután Bakugou feltette nekem a kérdést, pont válaszolni akartam de valaki... közbevágott.
-Jézuusom! Katsuki te vagy az?-kerekedett el a lány szeme majd pillanatok alatt ott termett a fiú előtt. A szőke srác ellépett a kanapé mögül, így a lány a nyakába ugorva ölelte át Bakugout, ő pedig a derekánál fogva szorította magához.
-El sem hiszem, hogy te vagy az.-duruzsolta a lány Katsuki fülébe.
Egyetlen boldogságom, hogy nem csak én álltam ott mint szar a fűben, hanem a többiek is totál sokkos állapotban nézték a jelenetet.
A lány végre lemászott Bakugouról és ekkor olyan történt, amit soha nem fogok elfelejteni.
Bakugou kezei még mindig a lány derekán pihentek, arcára pedig hatalmas vigyor ült ki, szemei pedig úgy csillogtak mint az éjjeli égbolt.