1.A és a kollégium

Kihívlak

A fiúkkal lesétáltunk a társalgóba, ahol épp Ida és Midoriya sakkozott.
-Sakkozik az osztály esze.-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm a bókot.-bólogatott Ida. Mire én fél szemöldökömet felvonva néztem rá.
-Midoriyára gondoltam.-Deku vigyorogva vállat vont, Ida meg morcosan nézett rám.
-KIHÍVLAK.-pattant fel hírtelen, szegény Midoriya pedig úgy megijedt tőle, hogy majdnem lerúgta a táblát.
-Nekem nyolc.-tártam szét a karom. Amíg ők lejátszották a végét Kirishima egyszer csak odasúgta:
-Tudsz te egyeltalán sakkozni?
-Nem.-súgtam vissza, amire csak mosolyogva ingatta a fejét.
Időközben leszállingóztak a többiek is, és egyre érdeklődve figyeltük, hogy mi lesz a végeredmény.
Épp a Sato sütötte pitét majszoltuk a lányokkal, amikor Bakugou is betoppant. Szegény nem tudta hova tenni ezt a nagy nyüzsit ezért össze húzott szemekkel, zsebre dugott kézzel trappolt oda hozzánk.
-Még is mi a szar folyik itt?
-Ida és Midoriya sakkoznak és várjuk az eredményt, hogy ki nyer.-mondta Sero rá sem nézve a szőkére.
-Ja basszus tök durva már egy ideje nyomják.-motyogta Denki aki épp egy újabb szeletet tömt be.
-Az a hülye Deku tud sakkozni?-persze hogy egyből szegényt kezdi el bántani.
-Ezt úgy mondod, mintha te ebben is kimagasló tehetség lennél.-szúrtam oda random. Természetesen nem tetszett neki a beszólás.
-Ajaj.-suttogta Uraraka, miközben a szőke démon épp felénk tartott.
-Na akkor hercegnő. Játszunk egyet.-nézett nagyon mélyen a szemembe. Láttam rajta, hogy elszánta magát, és szinte láttam magamon kétségbeesést. Igaza volt Urarakának. Ez tényleg ajaj. De hát innen már nem táncolhatok vissza szóval, minden mindegy alapon belementem.
Idáék befejezték a játékot, és mily meglepő, zöld hajú osztálytársunk nyert.
Persze Bakugou majdnem felrobbant, de időt sem adva a többieknek, hogy megdicsérjék Midoriyát egyből oda pattant.
-Na jó elég volt dinkák. Nakao gyere ide, úgy elverlek, hogy sírni fogsz.-épp vissza akartam szólni, de Todoroki megelőzött.
-Mert ő aztán pont olyan.-ez már csak cseresznye volt a hab tetején a szöszi totálisan is bekattant, és vérben forgó szemekkel nézett rám.
A többiek néma csendben figyelték, ahogy ide oda rakosgatjuk azokat a szerencsétlen parasztokat. Bakugou minden egyes lépésénél morgott egyet.
-Kacchan az úgy nem szabályos-kezdte Midoriya félénken.
-KUSSOLSZ MERT LEDURRANTALAK.-amíg a süni nem figyelt Kirishima gyorsan eltátogta, hogy mivel hova lépjek, hogy sarokba szorítsam.
-Hé szöszi ezt figyeld.-mérgesen nézte a kezemet, ahogy lépek.
-Sakk.-mondta Deku. Bár nem kellett volna. Bakugou felpattant és elkezdett üvöltözni.
-MEGMONDTAM, HOGY KUSSOLJÁL EL MERT LEDURGATLAK TE KÉT LÁBON JÁRÓ BROKKOLI.-ordította szegény Deku meg úgy össze rezzent.
A többiek pedig egyből bevédték Izukut, amivel már nem tudott mit kezdeni. Amikor végre vissza ült a helyére, Kirishima megsimogatta a fejét mint egy jó kiskutyának, ami azt váltotta ki, hogy az egész osztály majdnem megfulladt a röhögésbe.
Annyira nevettem, hogy felrúgtam a táblát, amin persze jobban elkezdtünk nevetni. Kivéve Bakugou.
Olyan szinten vörös volt a feje, hogy azt hittem a füléből is szikrák jönnek majd ki. Gyorsan felpattant és egy határozott lépéssel megindult felém.
Ajaj. Ajjjjaaj. Fogalmam sincs hogyan másztam le a kanapéról olyan gyorsan de valahogy sikerült.
-ÁLLJ MEG KÜLÖNBEN NEM TUDOM MIT CSINÁLOK-kiabált utánam.
-Bro ne már. Kaori lány nem bánthatod.
-KUSSOLSZ PIKACHU.-szegény Denki őt is mindig csak bántja.
Elkezdtem futni felfelé a szobák felé, ami igazából nem hatotta meg mert jött utánam. És hiába volt egy kis előnyöm kezdett utolérni. Épp fordultam volna be a folyosóra, ahol a szobám van, ahol végül utolért.
De egyeltalán nem az történt, amire számítottam. Amikor elkapott hátulról, nem kezdett el ütni vagy durrogni, hanem elkezdett csikizni, én meg mint valami 5 éves elkezdtem visítani, és mivel izmos karjával erősen tartott nem szabadulhattam. Addig addig vergődtem amíg szembe nem kerültem vele.
-Bakugooouu...ne máárhh..-nyüszítettem, mert már alig kaptam levegőt.
-Megh...fuu.fuhlladook..-fúrtam bele a fejem a mellkasába, amire hírtelen abba hagyta a csikizést, de el még nem engedett.
Mélyen beszívtam az illatát, ami rendkívül kellemes volt és megnyugtatott. Amikor pedig felnéztem rá, olyan dolgot láttam amit még sosem.
Bakugou mosolyogva nézett le rám, gondolom látta rajtam, hogy mennyire meglepődtem azon, hogy kiesett a hétköznapi morci szerepéből ezért azonnal elengedett. (Na és igen, magamnak sem vallanám be, hogy csalódott voltam, mert jó érzés volt ilyen közel lenni hozzá.🤫)

___________________________________
Huh, egy kis idő után ismét megjött az ihlet. Egy csomót tök jó ötletem van a folytatással kapcsolatban, szóval remélem várjátok. 💚💛