1.A és a kollégium

ERROR

Földbegyökerezett lábakkal néztem végig a jelenetet, miközben ezer féle gondolat cikázott a fejemben. Hátrálni kezdtem, mintha csak egy menekülni akaró kismacska lennék, de pechemre majdnem fellöktem szegény Midoriyát. A zöld hajú fiú elkerekedett szemekkel nézte a két szőkét, majd amikor rám nézett hitetlenkedve széttárta kezeit.
A síri csend kezdett kisebb duruzsolásba átcsapni. Mindenki sutyorogva találgatni kezdett amolyan "Hát ez meg mi a szent szar volt" címszó alatt.
A zsebemben lévő telefon rezegni kezdett. Csodálkozva vettem elő a készüléket, majd a képernyőre pillantva ezeket az értesítéseket olvashattam.
Mina Ashido létrehozta a csoportot___
•Csoporttagok: Ochako Uraraka
Izuku Midoriya
Shoto Todoroki
Kaminari Denki
Eijiro Kirishima
Tenya Iida
Kaori Nakao
    •Csoportnév:       |WTF⁉️|

Kaminari⚡️: Nem nyilatkozom!
Ida👟: TARTÓZKODOM!!!!!
Kirishima🦈: ERROR
Uraraka🌷: Srácok én ezt nem értem.
Todoroki❄️🔥: Ez ismét egy nagyon értelmes beszélgetés...
Ashido🦄: HÁT EZ MEG MI A SZENT SZAR VOLT??????
_______________________________
Mosolyogva olvastam a beszélgetést, majd tudatosult bennem, hogy amúgy egy helyiségben vagyunk, szóval élőszóban is beszélgethetnénk. Ahogy körbenéztem a többieken akaratlanul is megakadt a tekintetem Bakugouékon. A szőke fiú a kanapénak támaszkodva hallgatta ahogy Hisa megállás nélkül beszél neki, néha-néha felnevetett, de ami leginkább fájó pont volt, az az őszinte érdeklődés amit eddig még sosem véltem felfedezni az arcán.
Egy negyed másodpercre átfutott az agyamon az alig fél órája történt könyvtáros jelenet. Az akkor kellemes érzést most felváltotta a düh, és bármennyire is fáj bevallani a féltékenység is színre lépett bennem.
Nem tudom mióta bámulhattam őket, amikor valaki a csuklómat megfogva húzni kezdett az emelet felé.
-Kaori gyere fel, Todoroki csinál egy teát és megnézünk valami filmet.-ragadta meg Uraraka a kezemet ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből.
Egy szót sem szólva bólintottam, majd a többiek után mentünk a rövid hajú lánnyal.
Ahogy ballagtunk a szoba felé senki nem szólt semmi. Mindenki a látottakat emésztette, és vagy nem akart semmit mondani vagy nem tudott.
A szobába beérve mindenki csak kellemetlenül üldögélt némán, kerülve a másik tekintetét.
Nagyot sóhajtottam megtörve ezzel a csendet.
-Srácok.-köszörültem meg a torkom.
-Ne csináljunk ebből nagy ügyet, nem nagy dolog ez. .-mondtam ki de szerintem még én sem hittem ezt el.
-Mi van ha csak egy gyerekkori nagyon jó barátja?.-vakargatta a tarkóját Denki.
Amint ezt kimondta, mindenki Dekura nézett aki nagyokat pislogva nézett maga elé.
-Te is ismered?-kérdezte Ashido aki egy percig nem tudott nyugton lenni.
A rózsaszín lány hiába tette fel a kérdést választ nem kapott rá. Teltek a percek de Midoriya csak csendben ült, szinte hallottam ahogy kattognak a kerekek ott bent.
-Tesó ne csináld már válaszolj !!!-akadt ki Kirishima.
-Akármennyire gondolkozom......nekem nem rémlik ez a lány. Sosem láttam még.-bökte ki végül.
-Ez nekem sántít. Bakugou sose volt  ennyire normális. Még veled sem Kaori.-gondolkodott Ida. Persze mindenki csak bólogatott, de ez a kijelentés eléggé fájt.
-Srácok én azt mondom inkább menjünk aludni.-mondtam két kamuásítás között, mire Todoroki fél szemöldökét felvonva nézett rám. Valószínűleg egy-két lány ölni tudna egy ilyen nézésért, de amikor így néz rám tudom hogy tudja hogy hazudok.
Lassacskán mindenki visszament a szobába, így ketten maradtunk Shotoval.
-Nem kérdezek semmit, hogy mi a jó francot csináltatok ti egész délután kettesben.-állt meg velem szemben karba tett kézzel.
-Tudod, jól áll ez a szigorú tekintet.-kacsintottam a kedvenc unokatesómra.
-A lányok nagy része tuti hanyatt esne egy ilyen jelenettől.-mondtam neki vigyorogva, mire ő csak rosszallóan ingatta a fejét.
Unottan sétáltam vissza a szobába, reménykedve abban, hogy nem találkozom senkivel.
-Hééé.-szólt egy ismeretlen női hang a hátam mögül. Időm sem volt megfordulni, mert a szőke hercegnő már előttem is termett.
-Kaori ugye?- villantotta rám a tökéletes fogsorát.
-Aha.-válaszoltam unottan remélve, hogy veszi a lapot és békén hagy.
Amint válaszoltam neki a lelkesedése mintha alábbhagyott volna, és a tekintete is kissé borúsabbra változott.
-Szóval böki a csőröcskéd, hogy Bakugounál én előrébb vagyok mint te.-lépett közelebb hozzám elszánt tekintettel.
Álltam a tekintetés és nem is hátráltam. Igaza volt Idának itt valami nagyon nem stimmel.
-Tudod.-néztem mélyen a szemébe.
-Lehet, hogy a többieket hülyére tudod venni, de engem nem fogsz.-kacsintottam rá, ő pedig egyre gyilkosabbul méregetett.
-Na jóéjszakát.-váltottam nyájas hangnemre és hatalmas vigyorral a fejemmel kikerülve mentem be a szobámba.
Nagy lendülettel felcsaptam a villanyt aminek köszönhetően szembe találtam magam a szőke fiú takarójával.
A méregtől vezérelve felkaptam a puha anyagot majd Katsuki szobájához indultam, két erőteljes kopogás után nem kaptam választ ezért belökve az ajtót beléptem a szobába.
De olyan sötét volt hogy az orrom hegyéig nem láttam. Szóval itt is indulatosan felkapcsoltam a lámpát nem zavartatva magam, hogy amúgy nem a saját szobámban vagyok. Nevezzetek csak villanykapcsoló Kaorinak. Hehe. Ez nem is vicces 🥲. 
Ahogy fény gyűlt a szobába, szembe találtam magam..senkivel. Egy árva lélek nem volt a szobába, mérgesen fújtattam, majd az lerakva az ágyra a takarót már indultam is volna ki csakhogy..
-Te mit keresel itt?-szólalt meg a szőke srác a hátam mögött, a hangjától pedig végigfutott a hátamon a hideg.
Megfordulva szembe találtam magam Bakugouval, akinek a derekára egy fehér törölköző volt tekerve, csupasz felsőtestén pedig vízcseppek peregtek le.
Ezer másik helyzetben biztos, hogy össze-vissza habognék de most az indulatoktól túlfűtve le sem reagáltam, hogy mi van rajta, pontosabban, hogy mi nem.
-Visszahoztam a takaródat.-feleltem idegesen, és kifelé indultam.
-Kö..kösz.-nyögte ki majd beletúrt a hajába, de a tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam.
Kikerülve a fiút indultam vissza, ám a csuklómat megragadva húzott magához. Ebben az esetben hiába voltam mérges és összezavarodott a pulzusom mégis az egekbe szökött.
-Mi van?-néztem mélyen a vörös szempárba, de semmit nem tudtam kiolvasni belőlük.
Bakugou állta a tekintetem és a kezemet sem engedte el.
-Csak felejtsd el a délutánt.-mondta ki komoran, nálam pedig eltört a mécses és hatalmas szemekkel néztem rá.
-Cseszd meg.-préseltem ki nagy nehezen majd kirántva a kezemet a szorításából elhagytam a szobát.
-Oiii.-szólt utánam, de már nem reagáltam.
_______________________________
Sikeresen megírtam egy tök unalmas részt. 🙃 remélem azért tetszett ♥️.