1.A és a kollégium

Vörösen izzó íriszek

Ez a felmérés igazából nem volt más mint egy nagy átcseszés. Senkit nem rúgtak ki és a feladatok is egyszerű tesigyakorlatok voltak, csak használhattuk a képességünk. Egyszóval Aizawa tanár úr csak azt akarta, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.
Épp indultam volna átöltözni, mire egy felsőbb éves lány faggatni kezdet, hogy milyen az első nap eddig. Szűkszavúan válaszoltam mert siettem volna és a többiek is elmentek már. Viszont mire a csaj abbahagyta a kérdezősködést a tanár úr talált meg:
-Kaori kérlek vidd ezt be Katsukinak-nyújtotta felém az egyen melegítőfelsőt amit ezek szerint az a balek kint hagyott.
-Rendben tanár úr-vettem át nem nagy kedvvel a felsőt és végre elindulhattam be.
Nem hiszem el hogy Bakugou ennyire béna. Nekem meg pont ott kellett lennem..Mire beértem sehol senki. Nagyszerű.
A fiúöltöző felé vettem az irányt. Csend volt. Tuti a teremben vannak már. Viszont az ajtó résnyire nyitva volt és valaki szöszölt odabent.
Az ajtóhoz léptem és óvatosan belöktem. Kár volt. Bakugou pontosan velem szemben állt és az ingje gombjaival szarakodott. Kettőnk közül ő volt aki először megszólalt.
-Oi nem tudsz kopni te nyomi.-mordult rám egyből.
-Legközelebb ne hagyd szanaszét a cuccaidat te barom.-lóbáltam meg a pulcsiját.
Közelebb lépett és ményen a szemembe nézett. Én pedig csak most vettem észre milyen szépek is a skarlátvörös íriszei.
-Mit bámulsz már ennyire?-lépett még közelebb, olyannyira közel volt már, hogy éreztem az illatát ami meglepően kellemes volt. Amint észrevette, hogy elkalandoztam, elégedetten vigyorgott.
-Menj a francba-hozzávágtam a ruhadarabot és sarkon fordulva otthagytam.
Amíg öltöztem szinte füstölt a fejem a dühtől.
Mivel ma csak ennyi dolgunk volt a suliba mehettem is haza.
Amikor hazaértem anya még nem volt otthon, viszont a kiscicák elevenen rohangáltak lent a nappaliban. Így hát mivel tudom, hogy unatkozni fogok egész délután felhívtam Todorokit, hogy ha nincs jobb dolga jöjjön át. És persze hogy nem volt jobb dolga.
Viszont nem sokkal azután hogy ő elindult otthonról szakadni kezdett az eső és ha ez nem lett volna elég  hangos dörgések rengették meg a várost.
Kopogtak. Rohantam ajtót nyitni mert biztos voltam abban hogy Todoroki szarrá ázott.
-Olyan vagy mint egy csapzott kiscica-tessékeltem be köszönés nélkül.
-És ezt is neked köszönhetem-nézett rám szúrós tekintettel.
-Látod, megint sznob vagy. Sőt ma egész nap sznob voltál. Senkivel nem beszéltél, még velem sem.-néztem rá szomorúan.
-Te is tudod, hogy...
-Tudom, tudom az előítéletek.-vágtam a szavába de ő csak fáradtan sóhajtott.
-Nos. Kaja az nincs.-néztem rá.
-Akkor csinálunk mi.
-Ácsi ácsi. Előbb öltözz át. Vaaaagy.-tudta, hogy mit akarok. Tudta, hogy kombinálni szerettem volna az erőm, hogy meleg levegővel felmelegítsem.
-NEM. KI! VAN! ZÁRVA!-olyan undok
-Shoutooooo-néztem rá boci szemekkel mire beadta a derekát.
Ezután pedig rendeltünk pizzát és a kanapén elterülve beszéltük ki az első napot.
-Semmi értelme nem volt a felmérésnek-mondta miközben egy ananászt szedett le a pizza szeletéről.
-Te mindenre ezt mondod.-szemöldökráncolva nézett rám majd nemes egyszerűséggel hozzám vágta az ananászdarabkát.
-Váááóó a nagy Todoroki Shouto akinek hatalmas ereje van és mindenki tart tőle. Éppen ananásszal dobálja a kedvenc unokahúgát. Hova süllyedünk..
-Az meg se szólaljon aki majonézzel eszi a pizzát.—nem értem mi ebben a bűn.
-És még Bakugou Katsukit is kedveli-nézett mélyen a szemembe Todoroki.
-HOGY MICSODA?-talán kicsit hisztérikusabban válaszoltam a kelleténél. De ő csak nevetett.
-Bele vagy esve. A vak is látja kedves.
-Dehogy vagyok. Ne legyél már hülye..
-Majd kiderül.-kacsintott mire csak a szememet forgattam.
Ez és ehhez hasonló témákat tárgyaltunk az este folyamán. Imádom Todorokit, olyan nagy arc ilyenkor. Bárcsak a többiekkel is ilyen lenne. 🔥