1.A és a kollégium

Közös kezdetek

Egy szóval jellemezném a hétvégém. Pakolás. De tényleg mást nem csináltam, mint pakoltam.
Vasárnap délelőtt az utolsó cuccokat próbáltam bezsúfolni a bőröndbe amikor anya kopogott be a szobám ajtaján.
-Gyeree.-anya bedugta a fejét majd elégedetten bólintott és beljebb jött.
-Mindjárt kész vagyok.-néztem körbe és akkor vettem észre, hogy a kezében egy kis dobozka van.
-Hoztam neked egy kis meglepetést.-adta át az előbb említett kis dobozt.
-Köszönöm.-pattantam fel és adtam neki két puszit. Mosolyogva bontottam ki a csomagot ami egy csomó arcmaszkot, krémet és egy parfümöt rejtett.
-Ha a koleszban egy kis nyugira vágysz, akkor használd ezeket.
-Nekem van a legjobb anyukám.-öleltem meg szorosan.
-Hiányozni fogsz te kismacska.-simizte meg a hajam  és adott két puszit.
Épp válaszolni akartam amikor csengettek, furin néztem anyára de ő csak vigyorgott.
-Meghívtam Todorokit ebédre. Gondolom ő jött. Megyek is beengedem.-reagálni sem tudtam, mert anya már el is tűnt.
Pár pillanat múlva Todoroki dugta be a fejét ès elkerekedett szemmel nézte a szobámat.
-Hàt te nem szarozod el a dolgokat.
-Neked is szép napot.-feleltem nevetve.
Shoto hanyatt feküdt az ágyamon és pár pillanatig csendben nézte a plafont. Eközben én helyet foglaltam a bőröndömön és vártam.
-Nehéz felfogni, hogy pár hónapja ugyan itt azt ecsetelted mennyire sznob az iskola.-kezdte nevetve.
-Még mindig ugyan ezt vallom.-cáfoltam meg az előbbit.
-Pedig, ahogy észre vettem egész jól elvagy.-ült fel az ágyon.
-Igen képzeld mert én szocializálódom nem úgy mint te. Te már annyira antiszoc vagy hogy az már fáj.-mondtam és hozzá vágtam a mamuszom.
Todoroki nevetve tért ki a repülő tárgy elől, majd a bőröndömre siklott a tekintete.
-Segítsek becipzárazni?
-Hát ha a képességed kihat erre akkor egyértelműen igen.-vigyorogtam rá.
Még így is hogy rajta ültem kb 15 percet szenvedtünk vele. Vagy megakadt valamiben a cipzár vagy szimplán csak nem ment tovább.
-Ééésss megvaaaan.-pattantam fel majd elégedetten néztem a földön heverő bőröndre.
-Várod már?-néztem őszinte kíváncsisággal.
De ő csak vállat vont.
-Na jó nem hiszlek el de tényleg.-boxoltam a vállába.
-Ami azt illeti-vette komolyra a szót-nagyon sokat lógsz Kirishimával mostanság.
Tény és való, hogy sokat vagyunk együtt de ez nekem egészen idáig fel sem tűnt.
-Barátok vagyunk.-vontam most én vállat.
-Nehogy aztán Bakugou meg féltékeny legyen.-tágra nyílt szemekkel néztem Shotora.
-Gyerekek kész az ebéd.-kiáltott fel anya hírtelen.
-Ezt még megbeszéljük.-néztem rá csúnyán.
Bár a beszélgetést befejeztük, az agyam kattogott tovább ezen az egészen. Még ebéd közben is rágódtam rajta, pedig anya isteni kaját dobott össze. Próbáltam minden erőmet összeszedni, hogy az ételre és anyáékra összpontosítsak és nagy meglepetésemre sikerült is. Miután visszatértem az épeszű emberek közé, sokkal jobb volt a hangulat.
Ebéd után igazából már semmi más nem volt hátra, minthogy végérvényesen is elkészüljek és induljunk.
3-ra kellett a kolesz előtt lennünk a cuccainkkal együtt. Fél órával idő előtt Todoroki segítségével levittem a dobozokat a kocsiba és már indultunk is.
Anya beállt a pakolóba ahol, már más emberek is ott voltak, de ők sem tanárok, sem pedig diákok nem voltak. Az egyik ürge oda jött hozzánk:
-Jó napot. Sziasztok. Szeretném elvinni a cuccaitokat, hogy átnézzük minden rendben van e.-furcsán össze néztünk Todorokival majd mindent kiszedtünk és a sok furi fickó elvitte őket.
-Remélem azért viszont látom még a cuccaimat.-néztem aggodalmasan a dobozokat cipelő emberekre.
-Nyugi UA-s póló volt rajtuk.
-Nos gyerekek. Akkor én megyek.-nézett ránk anya szomorú mosollyal.
-Vigyázzatok egymásra, fogadjatok szót akinek kell és néha majd hívjatok.-ölelt meg minket anya szorosan. Mind a ketten kaptunk két puszit és már el is ment..
Shotoval elsétáltunk a kolesz elé ahol már páran ott álldogáltak.
-Sziasztok srácok.-mosolygott ránk Sato kedvesen és többiek is mind intettek egyet.
-Miért nem mehetünk be?-kérdezte Mina körbenézve?
-Gondolom, mert nincs itt még mindenki.-mondta Ida.
Csendben ácsorogtunk, nem nagyon volt mit megbeszélnünk még. Mindenkinek pattanásig feszültek az idegei és majd megölt minket a kíváncsiság.
Egyre közeledtünk a három órához és a többiek is szép lassan beszállingóztak.
Három előtt 2 perccel futott be Bakugou utolsóként, vele pedig teljes volt a létszám.
Nem szólt senkihez, nem köszönt senkinek csak megállt tőlünk kicsivel odébb és zenét hallgatott.
Talán oda kellene mennem. Talán ez csak egy kósza gondolat. De talán lehet minden más lenne. Épp megtettem volna az első lépést felé amikor egy kar átölelte a nyakam.
-Mi újság csajszi nagyon csendben vagy.-Kirishima volt az. Természetesen nem löktem el magamtól de egy  pillanatig láttam hogy Todoroki fél szemével minket néz.
-Nincs semmi cápi pajti, jó lenne már bemenni uncsi már várni.
-Hát a tanár úr biztosan késik szóval szívás.
-Halljátok.-kiabált Denki.
-Skacook. Megkezdjük a közös életünket.-Denkinek igaza volt. Tényleg közösen fogunk mostantól lakni és a nap szinte 24 óráját együtt töltjük majd.
Amint ez mindenkiben tudatosult elkezdtünk nevetni, tapsolni, a lányokkal egymást ölelgetve örültünk a fejünknek mintha azt mondták volna, hogy hivatásos hősök lettünk.
Persze nem mindenki örült. A szőke ciklon ugyan úgy undokan nézve ránk tőlünk távol állva morgott valamit az orra alatt.
Mégis csak oda kellene mennem. Épp indultam volna amikor Mr. Aizawa felállt a lépcsőre és megköszörülte a torkát.
-Khmm, khmm. Látom nagy az örömötök. Majd elmúlik. Rövid bevezetés után körbevezetlek titeket és mindenki megy pakolni.-kezdte mi pedig izgatottan hallgattuk.
Még egy pillantást vetettem Bakugoura aki kicsit közelebb jött. Talán máskor beszélek majd vele, vagy...soha.
____________________________________
Na halihó. Próbáltam valami jót kisajtolni de egész nehez sikerült. Remélem azért tetszeni fog. 🥦