1.A és a kollégium

Álmok és rémálmok

Amikor újra magamhoz tértem, ismét az erdőben találtam magam. Tágra nyílt szemekkel néztem körbe, ahol a többiek még csukott szemmel feküdtek, mindenki kivéve Hisa, aki karba tett kézzel egy fának támaszkodva elégedetten nézett végig a földön fekvő társaságon, ám amikor rám tévedt a tekintete kissé agresszív arckifejezésre váltott.
A fejem iszonyatosan fájt és abban sem voltam biztos, hogy képes vagyok egyből felpattanni de itt valami nagyon nem stimmel, hogy mindenki ki van ütve kivéve ez a szőke luvnya.
-Hát téged aztán semmivel sem lehet eltenni láb alól.-nézett rám gúnyosan.
-Én nem tudom ki a franc vagy, vagy mi a szart keresel itt de...-kezdtem el magyarázni feltápászkodás közben, de mire felegyenesedtem a szőke lány már ott állt előttem, sarokba szorítva az egyik hatalmas fához.
-De?-vonta fel az egyik szemöldökét.
-Ha bármit is mersz csinálni vagy mondani, ők-intett a fejével a többiek irányába.
-Soha többé nem kelnek fel.-a levegő megfagyott én pedig köpni nyelni nem tudtam.
Ő pedig látva a reakciómat elégedett vigyorral lépett el tőlem, én pedig lerogytam a fa tövébe és egy mély levegő után próbáltam rendezni a gondolataimat.
Hisa kettőt csettintett, mire a többiek mozgolódni kezdtek.
Ida volt az első aki nagyjából elsőre összekapta magát, persze egyből leellenőrizte, hogy mind megvagyunk és mindenki egyben van e.
-Srácook, leszakad a fejem.-fogta a fejét Mina.
-Mi volt ez az egész?-forgolódott Todoroki gyanúsan. De sajnos senkitől nem kapott választ, mert senki nem tudja mi volt ez az egész, még én sem.
Mire mindenki összeszedte magát, félve de ismét elindultunk, viszont az, hogy mi is történt valójában mindenkit nagyon izgatott.
-Olyan volt az egész mint egy álom.-töprengett Yaoyorozu.
-Mint egy rémálom.-mondtam cinikusan, visszagondolva arra ami abban a képzeletbeli barlangban történt.
-Tényleg így gondolod?-kapta rám hírtelen a tekintetét Bakugou, értetlenkedve néztem rá, viszont ami láthatóan szemet szúrt az Hisa elborult tekintete.
Nem válaszoltam a fiúnak csak megvontam a vállam, itt valami nagyon nem stimmel.
Amíg oda nem értünk a szállásra ez volt a téma, hogy vajon meddig lehettünk kiütve, és ki mit "álmodott". 
A többieket hallgatva mindenki egész kellemes eseteket élt át, egy olyan álomban ahol csak ő maga volt jelen. Furcsa. Mindenki még Hisa is mesélt a vele történtekről csak Bakugou hallgatott mélyen, ami még furcsábbá tette a történetet.
Megrázva a fejem elhessegettem a gondolataim, pedig mélyen legbelül tudtam, hogy minél előbb tennem kell valamit mert nagy baj lesz.
-Akármi is volt ez mindenképpen jeleznünk kell az osztályfőnöknek.-vakargatta a tarkóját Kirishima én pedig lopva a szőke lányra néztem aki Bakugou mellett sétált és idegesen az ujjait kezdte tördelni.
Persze innentől minden neszre kétszer fordultunk vissza és kaptuk fel a fejünket, de végre a szálláshoz értünk, mind épségben.
Mr. Aizawa csak annyit mondott a szobákkal kapcsolatban, hogy három fősek, fiúk lányok külön és osszuk el magunk között mert már nagyok vagyunk.
Az épület egy gyönyörű szép fa házikó volt két szinttel. A tanárok megkapták az alsó szintet mi pedig a felsőt. Mint kiderült a nap folyamán még All Might is csatlakozni fog hozzánk, aminek persze mindenki nagyon örült.
Urarakaval és Minaval befoglaltuk a folyosó végén található szobát, majd fáradtan huppantam le az ablak alatti ágyra.
-El sem hiszem, hogy ideértünk.-ült le az ágy elé Uraraka.
-Én sem nagyon fogtam még fel.-válaszoltam és elnyúltam az ágyon.
-Én azt nem tudom felfogni, hogy mi volt ez az egész az erdőben.-támaszkodott a párkánynak Mina.
Épp szóra nyitottam volna a szám, de eszembe jutottak Hisa szavai és inkább kétszer meggondoltam, hogy mit mondok, szerencsémre nem kellett semmit mondanom, mert kopogtak.
-Gyere.-feleltük kórusba a lányokkal.
Kirishima dugta be a fejét vigyorogva, őt beljebb lökve pedig Denki követte.
-Kiráály. Ti vagytok velünk szembe.-mosolygott a kis Pikachu fiú.
-Hát ti csak így ketten?-néztem a fiúkra.
-Ja nem Bakugou a harmadik de ő épp Hisaval beszélget.-mondta a szemeit forgatva Kirishima amin muszáj volt nevetnem.