1.A és a kollégium

Csodás reggelek egyike

Fáradtan és nyúzottan dőltem be az ágyba, egy ilyen eseménydús, hosszú nap után a fejem majdnem szétrobbant és minden porcikám fájt. A közösségi oldalakat pörgetve már félig aludtam, amikor értesítést kaptam a sulis e-mail címemre. Álmosan futottam át a pár sort amit küldtek, leírták, hogy holnap nem lesz suli mert a végzősök vizsgáznak és keringőt gyakorolnak. Valamint nekünk kilencedikeseknek hétvégén csapatépítő tréningünk lesz. Csodálatos...
Viszont mivel másnap nem volt sulink így végre kialudhattam magam.
Persze amikor az ember eltervezi, hogy sokáig alszik hajnalok hajnalán kipattan a szeme.
Első mozdulatommal a telefonomért nyúltam majd az időt megpillantva fáradtan nyüszítettem. Hat múlt pár perccel. Hiába próbáltam visszaaludni csak vergődtem az ágyban. Szerintem negyed órát szenvedtem amikor megelégeltem a saját nyomorom és csendben zuhanyozni indultam. Halkan csoszogtam a fürdő felé, egy lélek sem volt sehol, a mázlisták tudtak aludni.
Fürdés után méginkább tétlen voltam, fel-alá mászkálgattam, rendet raktam, de az idő még így is csigalassúsággal telt.
A sulis melegítőmbe bújva, elindultam inkább egy reggeli futásnak. Ahogy kiléptem a friss reggeli levegőre a hideg enyhén megcsapta az arcom.
Épp indulni készültem amikor hangokat hallattam, a zaj felé fordulva pedig megláttam a zöld hajú Midoriyat aki épp edzett.
-Szia Deku.-integettem a fiú felé aki riadtan nézett rám.
-Te sem tudsz aludni?-kocogott hozzám mosolyogva a srác, mire csak megráztam a fejem.
-Gondoltam elmegyek futni egy kicsit.
-Én is voltam már.-vigyorgott a brokkoli fiú.
Intettem egyet és már indulni is készültem amikor is félénken utánam szólt.
-Kaori...-kérdőn fordultam vissza hozzá, éreztem, hogy ez a beszélgetés nagyon kínos lesz innentől.
-Mit gondolsz most így a hétvégi csapaterősítőről?-kínosan vakartam a tarkómat és kerestem a megfelelő választ a kérdésére.
-Érdekes lesz.-vontam vállat egy nagy sóhaj közepette.
-De nagyon várom.-vigyorogtam rá bíztatóan, mire ő is elmosolyodott. Mindketten tudtuk, hogy egyikőnk mosolya sem volt őszinte de nem fírtattuk a dolgot.
Futás közben ezerféle dolog cikázott a fejemben, mindenen gondolkoztam még azon is amin nem szerettem volna. Már egy ideje futkostam, amikor csippant az órám jelezve, hogy elértem a kitűzött célt. Hurrá, kocoghatok vissza a kolihoz és ismételten mehetek zuhanyozni. Esküszöm lassan kiraknak, mert én csinálom a vízszámla 90%-át.
Ahogy fáradtan sétáltam vissza a koleszhoz, megpillantottam az épület előtt a srácokat, közelebb érve már a hangjukat is hallottam.
-Sziasztok! Jó reggelt.-köszöntem jókedvűen Kaminarinak, Kirishimának és Idának. Tényleg jó kedvem volt, viszont amikor a fiúk hátrafordultak az érkezésemre közöttük elnézve megláttam ahogy Bakugou és Miroriya egymásnak feszülve néznek farkasszemet.
-Hát ezeknek már megint mi a franc bajuk van?-néztem felváltva a három fiúra, akik csak értetlen tekintettel néztek vissza rám.
Nagyon sóhajtva ingattam a fejem, ahogy a két fiút néztem.
Jobbnak láttam ha észrevétlenül távozom, nem szerettem volna még több fejfájást okozni magamnak.
-Na végre már mindenhol téged kerestelek.-szólalt meg hírtelen a lépcső tetejéről Ashido.
Nem mondta ki a nevem, de tudtam, hogy nekem szólt.
-Megyek, megyek.-intettem a rózsaszín lánynak és a fiúkat kikerülve elindultam be.
-Te.. mióta vagy itt?-hallottam mögülem Bakugou összezavarodott hangját. Mina is kérdőn nézett rám, egyikőjüknek sem válaszoltam csak intettem, hogy menjünk be.
-Csajszi én tudtam, hogy zűrös ez a gyerek, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.
-Bánom is én.-vontam vállat, leplezve a még magamnak sem bevallott érzéseimet.
Mina valamit dunnyogott az orra alatt, és csak sétált mellettem tovább.
-Beugrok a reggelimért.-mondtam és egy műanyag dobozba válogattam, hogy mit eszek majd
-Nem hiszlek el, hogy reggelizni sem jössz már. Pedig ezért kerestelek egész reggel.-nézett rám szomorúan.
-Majd legközelebb.-öleltem meg a rózsaszín lányt és indultam is fel a szobámba.
Ahogy én felfelé sétáltam a többiek kis csapatokban jöttek le reggelizni. Már majdnem célt értem és kezdtem megnyugodni, hogy semmilyen zavaró személlyel nem találkoztam, amikor is a kedvenc szőke hercegnőmmel találtam szembe magam.
-Csak nem visszabújsz a kis odúdba?-köszönt 'kedvesen' Hisa.
-Neked is csodálatos reggelt.-viszonoztam én is kedvességét és sétáltam tovább.
Reménykedtem, hogy senkivel nem kell már találkoznom a szobáig, de pechemre pont Todorokiba botlottam.
-Hát te?-méregetett rosszallóan.
-Megyek reggelizni-lengettem meg a kis dobozomat.
-Tudod, nem tudom mi a rosszabb, az hogy bedőltél annak a majomnak, vagy hogy ez miatt az új lány miatt vagy olyan mint aki nem önmaga.
-Hát te aztán tudod, hogyan bazd el az ember kedvét már reggel.-válaszoltam semmitmondóan majd kikerülve a fiút a szobámba mentem, ahol végre nem szekált senki.