1.A és a kollégium

Reggeli

Másnap reggel hiába voltam nagyon nagyon fáradt, mégis pillanatok alatt kipattantam az ágyból. Elhúztam a függönyöket és kinyitottam az ablakot így megcsapott a reggeli hideg levegő. Pár perc alatt elkészültem és már indultam is le reggelizni.
Épp az ajtót zártam be amikor is valaki megszólalt mögöttem:
-Jó reggelt két balkezes kisasszony.
-Mivel érdemeltem ki ezeket a kedves szavakat?-kérdeztem mosolyogva miközben megfordultam. Természetesen végigmértem az előttem álló szőke fiút, aki sulis melegítőgatyában és egy fekete pólóban állt előttem.
-Csak a tegnapi bénázásod miatt.-nézett mélyen a szemembe, de annyira fáradt voltam, hogy még zavarba jönni is elfelejtettem.
-Na gyere inkább reggelizni.-löktem meg a vállát és elindultam. Korán reggel nem fog annyira az agyam szóval még nem nagyon fogtam fel, hogy mit csinálok.
Bakugou komótosan elindult mellettem, látszott rajta, hogy elég nyúzott, amit persze muszáj volt szóvá tennem:
-Látom nem sikerült szépre aludnod magad.-szúrtam oda kuncogva.
A szőke kómásan beletúrt a hajába és pimaszul mosolyogva válaszolt:
-Neked sem nagyon sikerült most, ahogy látom.-inkább figyelmen kívül hagytam a kedves megjegyzést.
Amikor odaértünk az étkezőhöz senki nem volt még lent, az órára pillantottam. 6:40. Jézusom sosem szoktam ilyen korán fent lenni.
Csendben szedtem magamnak enni és töltöttem magamnak egy jó nagy adag kávét. Ahogy lopva Bakugoura néztem ő is valahogy így tett.
Viszont amikor leültem, meglepetésemre a süni helyet foglalt velem szemben. Eleinte kicsit frusztrált ez a helyzet és inkább csendben ettem, amikor hírtelen megszólalt.
-Nem volt furcsa itt aludni?
-Nem dehogy, aludtam mint a bunda. Viszont az furcsa, hogy ma nem bal lábbal keltél fel.-természetesen nem szólt semmit csak ciccegett kettőt. Ő már egy ideje befejezte az evést, de még mindig ott ült velem szemben, én pedig egyre kínosabban éreztem magam és már egy falat sem ment le a torkomon. Letettem az evőeszközöket és kíváncsian néztem rá.
-Na végre már, úgy eszel mint egy csiga.-válaszolni sem volt időm, Bakugou hírtelen felpattant és felkapva mindkettőnk tálcáját a pulthoz indult.
-Kö...köszönöm-hebegtem zavarodottan, de ő csak biccentett.
Visszaindultunk a szobákhoz, de annyira nem voltam képben, hogy most mi van. Pár nappal ezelőtt még a pokolba kívántuk volna egymást, most pedig konkrétan együtt reggeliztünk..
Csendben ballagtunk a folyosón, amikor a szobám elé érve megálltam az ajtó előtt és köszönés kép csak ennyit mondtam:
-Na akkor majd tali a gyakorlópályán.- ha jól láttam egy halvány mosoly futott át az arcán, intett egyet és tovább sétált.
Soha nem fogok kiigazodni rajta. Soha.
Gyorsan rendet raktam a szobába, majd felkapva a koszos takarót a mosókonyha felé vettem az irányt.
Épp a mosógépbe tuszkoltam be a szerencsétlen anyagot amikor is lépteket hallottam.
-Épp hozzád indultam.-nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam Uraraka szólt hozzám.
Mosolyogva fordultam hozzá:
-Jó reggelt csajszi. Mi újság?
-Gondoltam mehetnénk együtt reggelizni.-válaszolta kedvesen, láttam rajta hogy ő sem nagyon pihente ki magát.
-Köszönöm, de én már voltam enni.-néztem rá szomorúan, nem szerettem volna megbántani szegényt.
-Miiiii, mikoooor? De hát olyan korán van még most is.-dörzsölte szemeit két ásítás közben.
-Igen, igen tudom. Csak nagyon korán keltem aztán gondoltam lenézek hátha lent van valaki, de közben összefutottam Bakugouval és akkor így elmentünk reggelizni .-hadartam gyorsan reménykedve abban, hogy korán van és nem fogja fel hogy a szőkével voltam enni. De pechemre természetesen csak ez ragadt meg neki. Mivel elkerekedett szemekkel nézett rám:
-MIIIIIIIIIIII BAKUGOOUVAL KETTTEEEN VOLTATOK REGGELIZNI?-sípolt Uraraka én pedig alig tudtam csitítani. Jesszus ez miért olyan nagy szám...
-Aahaa.-vontam vállat aztán elindítottam végre a gépet.
Szegény Uraraka sokkos állapotba került, de igazából ráhagytam a dolgot. Tényleg nem értem miért ekkora nagy dolog ez. Töprengtem visszafelé, természetesen annyira elbambultam, hogy a szembe jövő emberkét totálisan fellöktem.
-Úristen Shoto ne haragudj nagyon elbambultam. Jól vagy?-gyújtottam egyből a kezem, hogy segítsek és közben bűnbánóan néztem rá.
-Jaj te, nincs semmi baj.-mondta mosolyogva.
-Mi van veled nagyon elkalandoztál.-firtatott kicsit komolyabban. Fáradtan sóhajtottam és szomorúan néztem rá.
-Igazából én sem tudom, hogy mi van.-természetesen több sem kellett, Shoto fél kézzel átölelte a vállam és így szólt:
-Edzés után tea nálam és családi kibeszélősdit tartunk jó?-nézett rám mosolyogva. Mire én csak bólintottam egy határozottat.

____________________________________________
Halihó annak aki még néha idetéved és olvassa a kis művem 🥺 kicsit régóta volt rész, de csak azért mert kB 3x ugrottam ennek is neki mire valamit sikerült összehozni. Szóval remélem tetszett ♥️🧡