1.A és a kollégium

Zűrzavar

Megfordulva a szőke sráccal találtam szembe magam, nyilván nem lepődtem meg hisz a felismertem a hangját, viszont amit az arcán láttam az sokkal inkább meglepett.
-ITT MEG MÉGIS A SZENT SZAR TÖRTÉNIK?-ordított át Bakugou a tó túloldaláról, elég ingerülten.
Hisa mellem lépve, kuncogni kezdett, mint valami 5 éves kislány.
-Jaj semmi, semmi csak tartottunk egy kis csajos lelkizős estét.-mondta, majd fél kezével átkarolta a vállamat.
A mozdulatát követve elkapott a szokásos hányinger érzés amit mindig kelt bennem az ilyenek után. Lelöktem a kezét a vállamról és undorral néztem a lányra.
-Na nehogy már hülyének nézzetek.-kiabált át ismét a szőke.
Viszont ami ezek után történt, az még engem is meglepett. A szőke lány valamit mormogni kezdett a hátam mögött, de mire megfordultam volna, Hisa már a túloldalon volt Bakugou mellett. A mellkasom kissé összeszorult, mert egyeltalán nem tudtam, hogy mit fog tenni Bakugouval azok után, hogy egyikőnk sem vette észre és kitudja mióta állhatott ott és mit hallott.
Fogalmam sincs, hogy mégis mit beszélhettek, csak annyit láttam, hogy Bakugou ide-oda kapkodja a fejét, hol engem, hol pedig Hisat nézve. Eközben persze, megállás nélkül kattogtam, hogy mégis mi a francot kellene csinálnom, végül pedig annyira belemerültem a gondolataimba, hogy mire feleszméltem a bambulásból, mind a ketten eltűntek.
-Ezt nem hiszem el.-motyogtam magamnak.
Teljesen kétségbe voltam esve, tényleg ennyire naiv és figyelmetlen lennék, hogy még azt sem veszem észre ami szó szerint az orrom előtt zajlik le..?
Fáradtan sóhajtottam egyet és tudtam, hogy össze kell szednem magam, így inkább elindultam vissza a többiekhez.
Nem tudom mennyi ideig voltam távol tőlük, de legjobbnak láttam először szólni nekik, hogy élek, utána pedig visszamenni és megemészteni azt, ami történt.
Pikkpakk visszataláltam az eredeti helyszínhez, viszont a társaságnak csak a töredéke volt ott.
-Hát itt meg mégis mi történt, hova lett mindenki?-Mina és Uraraka egyből felpattanva borultak a nyakamba.
-VÉGRE MEGVAGY MÁR!!!-kiabálták szinte egyszerre.
-Mindenki téged keres, miután Kirishima egyedül jött vissza, mert összevesztetek és ott hagytad. MI TÖRTÉNT? HOL VOLTÁL?-hadarta Mina levegővétel nélkül.
-Hé, hé, hé! Nyugi, minden rendben, nem mondanám, hogy összevesztünk csak egy kicsit felkaptam a vizet és jobbnak láttam sétálni egyet.-nyugtattam őket.
-Ezerszer hívtunk de ki sem csengett.-nézett rám mérgesen a rózsaszín lány.
-Öööh, az valószínűleg azért lehet, mert nincs is nálam telefonom.-mondanom sem kell, hogy a lányok milyen csúnyán néztek rám ezek hallatán.
-A lényeg, hogy megvagy.-mosolygott Uraraka kedvesen.
-Írok is a többieknek, hogy megvagy mindenki jöjjön vissza.
-Cukik vagytok lányok, de szerintem felmegyek aludni.
-MIIII?-támadtak le.
-De hát most a legjobb a buli.-mondta szomorúan a barna hajú lány.
-Ja és jó lenne ha megvárnád Todorokit, mert azt hittük megsüti a mi kis szerelmes cápánkat, amikor nélküled jött vissza és még arra sem tudott válaszolni, hogy hol vagy.-nézett rám Mina mérgesen.
-Oh te jó ég, a bolondok.-csaptam a homlokomra, figyelmen kívül hagyva a "szerelmes cápa" titulust amivel Kirishimát illették.
-Felmegyek a szobába-kezdtem bele.
-NEM!-kiabálták egyszerre.
-De hallgassatok már végig!-néztem rájuk mérgesen, mire bólogatni kezdtek.
-Felveszem a saját pulcsimat és ezt itt hagyom.-dobtam le Kirishima pulcsiját az egyik farönkre.
-Hozok még nasit és magammal hozom a telefonomat.
-Negyed órát kapsz!-bólintott szigorúan Mina.
-Igenis főnök!-vigyorogtam rájuk és még nekem is el kellett döntenem , hogy igazat mondtam e vagy sem.
Futólépésben beértem a szállásra és mint egy szellem úgy osontam fel a szobáig. Egy kisvillanyt kapcsolva végre láttam is valamit. Az ágyon heverő telefonomat bekapcsolva azt hittem megbolondult a készülék. Megállás nélkül jelezte a nem fogadott hívásokat és a számtalan mennyiségű SMS-t amit kaptam.
Viszont volt egy üzenet amit még indulás előtt kaptam. Hiába görgettem az értesítések között sehol nem volt meg.
-Nem hiszem el, hogy kitörölte az a szemét.-motyogtam mérgesen, majd hanyatt vágtam magamat az ágyon.
Igyekeztem elengedni minden gondolatomat, de bármennyi is szerettem volna sehogy sem sikerült.
Lépteket hallottam a folyosóról. Túl nagy a csend, ami nagyon nem vall ránk.
Kopogtak.
-Csak ne mr. Aizawa legyen.-suttogtam alig hallhatóan.
-Nyitva.-mondtam magam sem tudom, hogy miért.
Az ajtó lassan nyikorogva kinyílt és Bakugou lépett be rajta. Mondanom sem kell, hogy pillanatok alatt felpattantam az ágyról.
-Mit keresel itt?-néztem a szőke srácra.
-Beszélnünk kell.-mondta komolyan, mélyen a szemembe nézve.

Halihó!! 💚🧡
Először is mindenkinek Boldog Új Évet!🥳Nem mondom, hogy gyorsan, de meglett az új rész! Remélem tetszik majd. 💗Annyira cukik vagytok, hogy mindig írtok kommenteket, nagyon fel tudjátok dobni vele a napomat! 💗😍

Ui.: Nem tudom, hogy láttátok e de elkezdtem egy új könyvet, egy Tokyo Revengers F.F.-et, ha van időtök és kedvetek lessetek rá. 🙈😘