1.A és a kollégium

Könnyek

-Tehát a két szőkeség ennyire egymásra van kattanva.-fújtatott Mina idegesen.
-Heyy nem neked kellene kiakadnod.-nézett csúnyán a rózsaszín lányra Denki.
-Mégis kinek kellene akkor?-tette karba a kezét Mina, én pedig jót mulattam rajtuk.
A tekintetem Kirishimára tévedt, aki a mutatóujját rám szegezve nézett Ashidora, amit persze nem hagyhattam válasz nélkül így mosolyogva elpöcköltem az ujját, mire a fiú a nyelvét kidugva nézett vissza rám.
-Halljátok.-állt fel Denki, hogy becsukja az ajtót.
-Nekem itt valami nagyon nem tetszik.
-Hé nem is vagy olyan hülye ha nem sütöd ki az agyad.-forgatta a szemét Mina.
Kirishima leült mellém az ágyra, Denki pedig a szőnyegre és halkan folytatta, a beszólást figyelmen kívül hagyva.
-Ez az új lány, amióta itt van annyira más minden..-persze több sem kellett mindenki rákapott a témára, én meg ültem az ágyon, mint valami néma.
Nem tudtam, hogy mit tud az a lány és mire képes valójában. Így hát nagyot sóhajtva megint hanyatt vágtam magam az ágyon és csak hallgattam.
-Srácok gyertek enni.- szólt be egy mézédes hang amitől elkapott a hányinger. Az ajtóra nézve Hisa állt ott, oldalán Bakugoval.
-Megyünk.-mondtuk kórusba.
Kirishima felpattant az ágyról és mosolyogva nézett vissza rám.
-Kicsit mintha fáradt lennél-biccentette oldalra a fejét.
-Kicsit? Egy hétig tudnék aludni.- persze mindenki jól kinevetett de jelenleg azt érzem hogy másra nincs szükségem mint jó sok alvásra.
-Na gyere.-nyújtotta a kezét, amibe belekapaszkodva felhúzott az ágyról és már indulhattunk is enni.
Ahogy a keskeny folyosón Kirishima mellett sétáltam fél kezével átkarolta a vállam és vigyorogva nézett rám.
Mosolyogva sóhajtottam egyet, így is eléggé össze vagyok zavarodva de ez a srác még jobban megkuszálja a szálakat.
Miután megkajáltunk, kezdetét vette a késő estig tartó edzés, aminek persze baromira nem örült senki.
-És én még azt hittem, hogy pihenni jövünk ide.-huppant le Denki a fűbe a homlokát törölgetve.
-Meg..akarokh...hhalnii..-lihegett Uraraka a térdére támaszkodva.
-1. A. UGYE NEM LAZSÁLTOK? KÉTSZER ENNYI FELADATOTOK LESZ.-kiabált ránk az oszi.
Ezt hallva persze mindegyikőnk egyből felpattant és folytatta a gyakorlást, ennyi szenvedés épp elég nem kell több.
Amikor már kellőképp mindenki kipréselte magából az energiát, eltessékeltek minket vacsorázni, ám a megszokott hangzavar és nyüzsgés helyett sírni csend uralkodott az étkezőben. Mindenki komótosan vacsorázott ügyelve arra, hogy ne aludjon el evés közben. A lányok közül én végeztem előbb az evéssel így odahajolva hozzájuk suttogva csak annyit mondtam, hogy:
-Gyorsan elmegyek fürdeni.-csak némán karikás szemekkel bólintottak.
A testem szinte sírt egy forró zuhanyért, annyira fáradt voltam, hogy azt hittem menet közben elalszom. Fél órát állhattam a víz alatt, de a végén mintha, új ember lettem volna.
Tiszta melegítőt húzva, ültem le az ágyam elé, nyoma sem volt annak a fáradtságnak amit egy órával ezelőtt éreztem.
Miután a lányok is megjöttek csendben ültünk a szobába a gondolatainkba merülve.
-Ez így uncsi csináljunk már valamit.-nyújtózkodott a rózsaszín lány.
Az ötlet jó volt de ennyiben meg is állt a dolog. Komótosan feltápászkodtam az ágyról és kifelé indultam.
-Hát te hova mész?-néztek rám kétségbeesetten.
-Csak kimegyek egy kicsit levegőzni, mindjárt jövök.-mind a ketten furcsán néztek rám, de mielőtt bármit is kérdezhettek volna már rá is vágtam:
-Nyugi, nyugi minden okés.-gyanakvóan méretetni kezdtek, mire csak mosolyogva megráztam a fejem és kiléptem a szobából.
Az egész épület csendes volt, innen-onnan szűrődött ki fény de összességében teljes nyugalom volt.
Ahogy kisétáltam a bejárati ajtón, megcsapott a kellemes esti levegő illata, az égre felpillantva pedig a ezer és egy csillag ragyogása világította meg a földet. Kicsit megborzongva kezdtem el sétálni a környéken, ismeretlen helyen este az ember annyira nem magabiztos.
Nem messze a szállástól találtam egy kis padot, amire leülve nagyot sóhajtottam.
A napközbeni önbizalmam egy pillantás alatt elszállt és teljesen üresnek éreztem magam.
Minden amit eddig elnyomtam magamban valahogy felszínre tört.
Féltem az új lánytól, attól az ismeretlen valamitől legyen az bármi amire ő képes, fájt amit Bakugouval csinál vagyis jobban mondva csinálnak és féltem attól az ismeretlentől ami előttem fog állni.
Fogalmam sincs mennyi ideje lehettem kint, csak annyit éreztem, hogy meleg könnyek áztatják az arcom.
-Szedd már össze magad.-suttogtam miközben a könnyeimet törölgettem.
Ahogy meredtem bámultam magam elé, a pad aprót reccsent és egy cipőt láttam meg a sajátom mellett.
Hírtelen felpattantam az ijedtségtől, mire Kirishimát találtam magam mellett, aki persze jót szórakozott rajtam.
-Hát itt vagy.-nézett rám vigyorogva. 
-A frászt hoztad rám.-mondtam mérgesen, mire a fiú felállt és szorosan magához ölelt.
Azt hiszem nem is kellett több, mély zokogásba kezdtem, nem szólt semmit csak lassan simogatni kezdte a hátam.
Pár pillanat után szipogva léptem hátra és néztem fel rá, mire ő a könnyeimet letörölve csóválta a fejét.
Nem mondott semmit csak nézett, de ennél nem is kellett több, se perc alatt megnyugodtam, és még egyszer megöletem a fiút.
-Köszönöm.-suttogtam, mire kissé eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.
Kissé fura érzéseim támadtak, éreztem már hasonlót csak akkor..
-SRÁCOOK! HÁT ITT VAGYTOK!!!-kiabált Denki valahonnan a sötétből, egy szempillantás alatt elléptem Kirishima elől és a hang irányába kezdtem forgolódni.
-Huh végre megvagytok.-néztek ránk Ashidoval és Urarakával.
-Jéé, milyen aranyos kis tábortűz rakó hely.
-Mi?-nézegelődtem körbe. Basszus tényleg annyira mélyen voltam, hogy észre sem vettem ezt a klassz helyet.
-Akkor azt hiszem megvan a program.-kacsintottam rájuk.
-TÁBORTŰZ!-kiabáltuk kórusba.