1.A és a kollégium

Újra önmagam

A reggelimel karöltve másztam be az ágyba, reménykedve, hogy ma már senki sem fog szekálni, hogy mit miért csinálok úgy ahogy. Igaz bátor kijelentés volt ez reggel kilenckor, de bízzunk a legjobbakban.
Egy percre nem voltam hajlandó kimászni a szobából, az sem érdekelt, hogy nem zuhanyoztam le futás után. Egyszerűen nem volt kedvem semmihez, leginkább senkihez.
Todoroki szavai visszhangoztak a fejemben, fájt hogy ő is bánt, de mélyen legbelül tudtam, hogy van igazság abban amit mond.
Nem tudom milyen sorozatot kezdtem el nézni, de azt igen hogy egy percig nem kötött le és egyetlen jelenetére sem emlékszem. Hamar el is aludtam rajta.
Fingom nincs meddig aludhattam, csak a telefonom eszméletlen üvöltésére keltem fel. Készültem már falhoz vágni a kis aranyost amikor rápillantva megláttam, hogy anya hív.
Két mélylevegő után, előhívtam a csilingelő kismadár hangom és felvettem a telefont:
-Szia Anya.
-Szia Drágám. Mi újság, minden rendben a suliban?
-Persze anya minden okés. Holnap indulunk csapatépítő tréningre azt hiszem és ott leszünk hétvégén.-bla bla bla. Vagy 10 percig be nem állt a szám annyi szépet és jót meséltem anyámnak, hogy még én is majdnem elhittem, hogy ennyire tökéletes minden.
Bocsi anya élj a boldog tudatlanságban.

A nap hátralevő részében nem csináltam semmit. De tényleg semmit. Ki se tettem a lábam a szobámból. Az ebédet és a vacsit is kihagytam. És ami a legfájóbb az egészben, hogy ez senkinek nem tűnt fel.

Újabb sulis kör e-mailt kaptunk, most viszont Mr. Aizawa írt hogy fél óra múlva legyünk lent a társalgóban, megbeszélés lesz a holnappal kapcsolatban.
Csodás.. egészen eddig senki nem zargatott most meg menjek emberek közé.
Egy fekete rövidnadrágban és az egyik piros színű pulcsimban indultam le a megbeszélésre, viszonylag előbb, mint kellett volna mert senki nem volt lent.
Pár perc múlva Kirishima futott be kipirosodott arccal.
-Egész nap nem láttalak sehol.-szólt oda levegő után kapkodva és lehuppant mellém a kanapéra.
-Antiszoc napot tartottam.-válaszoltam kínosan.
-Kár. Délután óta mindenki lent van, fociztunk Kodaek sütöttek a hétvégére, beszélgettünk meg minden.
-Aha. Az tök jó lehetett.
-Ne csináld már.-mondta szomorkásan a kis cápa, nekem meg egyből meglágyult a szívem.
-Nem tudom, hogy mi történt köztetek Bakugouval, de nem is érdekel. Ne hagyd, hogy ennyire befolyásolja a kedvedet azzal a fura csajjal. Legyél a régi és ne érdekeljen az a két sznob. Most is mindenki tökre elvolt ezek ketten meg különcködtek.-nézett rám kissé feldúlt állapotban.
-Ígérem hétvégére a régi leszek.-mosolyogtam rá bíztatóan mire hírtelen megölelt.
-SRÁCOOOK. VALAKI?!?!???!
Kaminari futott be hasonló állapotban mint Kirishima.
-Na, szépen felszívódtál Kirishima. Kaori te meg le se néztél ma. Ilyen többet ne legyen!-nézett ránk fenyegetően. Valahogy nem tudok komolyan venni a Pikachu fiút, dőltünk a röhögéstől mind a hárman.
Idővel a többiek is bevánszorogtak. Mindenki mosolygott és jókedvű volt, engem pedig fejbevágott a felismerés, hogy több ilyen depressziós napom nem lesz a két szőke démon miatt.
Mindenki elkezdett sztorizgatni és most màr én sem vontam ki magam a beszélgetésből.
Rövid időn belül befutott a kedvenc új párocskám kézen fogva, de mivel Sero nagy magyarázásokba volt, próbáltam nem is észrevenni őket.
A megbeszélt idő után 10 perccel befutott az osztályfőnök is, így pillanatok alatt néma csend lett a helyiségben.
-Holnap reggel hatkor indulunk busszal a kijelölt táborhelyre. Örülnék neki, ha addigra mindenki összecuccolna és felkelne. KAMINARI ne hat előtt 15 perccel keljen kihúzni az ágyból mert itt hagyunk fiam.
Persze ezen mindenki jót nevetett, amíg nem kaptuk meg a szokásos gyilkos nézését a tanár úrnak.
-Egyszóval ma este mindent pakoljatok össze, ne legyen kapkodás reggel. 5:50-kor mindenki legyen készenlétben itt. Remélem MINDENKI feldolgozta az információkat. Jó éjszakát.
-Viszláát!-kiabáltuk kórusban.
Ochako pattant mellém hírtelen.
-Segítesz bepakolni? Ötletem sincs, hogy mit vigyek.-nézett rám a nagy szemeivel, csak mosolyogva bólogattam.
Igazából el sem kellett köszönnünk a többiektől mert mindenki egy emberként indult fel vagy pakolni vagy fürdeni.
Mina odaszólt, hogy ha lezuhanyozott ő is benéz, persze mindketten örömmel láttuk a kis pinkit.
Amint felértünk egyből előbányásztuk Uraraka bőröndjét és kezdődhetett is a mit vigyünk és mit ne fejtörés. Persze tisztában voltunk, hogy csak két napra megyünk, de az egész szobát képesek lettünk volna bepakolni abba a szerencsétlen bőröndbe.
-Szerinted ezt elvigyem vagy ne?-lóbált meg egy nagyon cuki pulcsit előttem.
-Ezt vétek lenne itthagyni.-kuncogtam és már hajtogattuk is be.
Ezt a beszélgetést még vagy ötször játszottuk le, mire púposra pakoltuk a bőröndöt.
-Oké.-álltam fel nagyot fújva.
-Fehérneműk megvannak. Pizsama. Meleg ruha, pólók, sulis melegítő, tusi, sampon. Töltő!!! Azt nehogy itt hagyd.
-Szerintem minden megvan.-nézte Ochako is a szoba közepén heverő bőröndöt.
-Szóóval most már csak össze kéne csukni és készen is vagyunk.-gondolkodtam.
-ÉN ÜLÖK RÁ TE CZIBPZÁROZOD!-pattant fel hírtelen.
-És én még azt hittem barátok vagyunk.-mondtam nevetve.
Nos hát hiába ült rá bármelyikünk is nem haladtunk semmit.
Kopogás.
-Kész is vagytok?-lépett be Mina.
-LEGJOBBKOR.-pattantunk fel egyszerre.
-He?-szegény lányt egyből betámadtuk és húztuk befelé, hogy mi ráülünk a cuccra ő meg húzza össze.
Szerintem 20 percet szenvedtünk vele, a végén már mind a hárman a bőröndön ültünk, de csak sikerült.
Elégedetten néztünk a munkánkra.
-Magasságos mindenség ott fent, csak tartsátok egybe kérlek.-fohászkodott Uraraka.
-Jó akkor ezt még kétszer meg kellene csinálnunk.-huppant le Mina.
-Na nee.-röhögtük el magunkat, nem érdekelve hogy mennyi az idő.
Ismételten kopogtak.
Riadtan néztünk egymásra amikor nyílt az ajtó.
Kaminari lépett be pizsiben és alvósapkában.
-Ne csináljátok már lányok, aludni akarok.-durcizott az ajtóban. Nekünk meg több sem kellett még jobban röhögni kezdtünk.
Végül Kaminarit visszatessékeltük aludni, és a mi cuccunkat is összepakoltunk.
-Figyi lányok.-ültem le a szobám közepére a bőröndre könyökölve.
Mindketten kérdőn néztek rám.
-Éhes vagyok.-dunnyogtam mint egy hisztis kisgyerek.
-Persze mert az ebédet és a vacsit is kihagytad te idióta.-forgatta a szemét Ashido.
-Nyugi. Elrakattuk neked az adagokat, mindjárt felhozom őket.-nyugtatott meg Ochako.
-Ti vagytok a legjobbak.-vigyorogtam rájuk.
-Tudjuk. De ha még egyszer különvonulsz egy egész napra én nem tudom mit csinálok veled. Nem fog érdekelni, hogy mi miatt.-komolyodott el Mina.
-Ígérem több ilyen sose lesz.-tettem le a nagyesküt.
Nap végére mind hullák voltunk, én benyomtam az ebédemet és a vacsimat is közben a lányok nassoltak, fürdés után pedig mindketten áthozták a cuccaikat és nálam aludtak.