1.A és a kollégium

Csillaghullás

Miután megállt az üveg, Ida pár pillanatig a méregetett és tök lazán megszólalt:
-Mi a véleményed Bakugouról?
Kínosan felnevettem, mire a többiek is csendben mocorogni kezdtek.
-Ne már valami normálisat tesó.- mondta Kirishima
Óvatosan meglöktem a vállát, jelezve hogy nem nagy cucc. Mélyen Ida szemébe néztem és így szóltam:
-Semmi.-az illető semmitmondóan bólintott. Talán nem erre a válaszra számított.
Épp nyúltam volna az üvegért amikor Ashido megszólalt.
-Mi lenneee haa. Meginnánk ezt a maradékot.-lóbált 2 borosüveget
-És lemennénk a partra.
-Na végre valami értelmes ötlet-pacsizott le vele Denki.
-Segítek bepakolni-ajánlotta fel Uraraka.
-Köszii.
Épp a mosogatóba pakoltunk be amikor észre vettem hogy valamit nagyon mondani akar de nem tudja hol kezdje.
Egyszer csak hírtelen fújt egyet és rám nézett.
-Szerinted...Dekunak-kezdte. Mosolyogva néztem Urarakára, de ő csak zavarodottan megcsóválta a fejét.
-Mindegy..kimegyek-mondta csalódottan és elindult.
-Szerintem szimpi vagy neki-szóltam utána.
Hírtelen rezegni kezdett a telefonom a konyhapulton. Megnyitottam az üzenetet:
"Remélem jó a buli nyomik.."
Na ne már... elmentettem a számát és beírtam a nevét.
Kaori🦥: Na mivan csak nem féltékeny valaki?
Bakugou💀: Féltékeny arra a bandára? 🤣
Kaori🦥:Ezzel a bandával fogsz egy koleszba lakni..Na szép estét. 🌼
Kiléptem a beszélgetésből,zsebre vágtam a készüléket és kimentem a többiekhez.
-Eléggé feszült valaki.-nézett rám Todoroki.
-Csak ne szólj semmit és add ide a bort.
-Komoly lelki problémákkal küzdhetsz ha az alkoholhoz fordulsz.-nézett rám Sero röhögve
-Én alkoholista? Ti bepusziltatok 2 üveg bort 10 perc alatt.
-Jobb is a kedvem.-szólalt meg hírtelen Denki.
Mindenki csak kipirult fejjel vigyorgott.
-Srácok nagyon creepy hogy ennyire boldogok vagytok.-néztem végig rajtuk én is mosolyogva.
-Na lépjünk le a partra. Csillaghullás lesz ma és kíváncsi vagyok .-szólt hírtelen Jiro.
Mindenki egy emberként pattant fel ami kisebb tumultushoz és annál nagyobb röhögéshez vezetett.
Amíg elértünk a partra a fiúk kis híján szétszedték a várost. Mi Mináékkal tök jól szórakoztunk rajtuk.
-Nézd máár- kalimpált Sero az ég felé.
-Már potyognaaak.-mindenki szájtátva nézte az eget de...semmi nem történt.
-Az nem potyog hanem hullik te barom-Sero csak legyintett
-Ugyan az.
Lent a parton kiterítettük a pokrócokat majd elterültünk rajta. Ez az idilli pillanat hogy mindenki némán nézi a csillagokat kb 2 percig tartott.
-Todoroki nem mersz bemenni a vízbe- kezdte cukkolni Denki
-Hogy mondod?-ült fel a pokrócról
-Hajjaj ebből baj lesz.
- Srácoookk!  Az nyer aki elsőnek ér be a vízbe.- mondta hírtelen Yaoyorozu. 
Mindenki felpattant és úgy ahogy volt a víz felé rohant.
-Ugye tudjátok hogy a cipők nem száradnak meg olyan gyorsan?
-Bassszuuuus.
-Asuii miért nem szóltál előbb?
-Majd Todoroki megszárítja-néztem a kedvenc unokatesómra szórakozottan.
-Na még mit nem.
Több sem kellett, mindenki Todorokit kezdte fröcskölni.
Nem tudom mennyi ideig lehettünk bent a vízben de kezdtem fázni már szóval jobbnak láttam kicsit kimenni száradni.
Ida és Midorya kint ültek már és tüzet raktak.
-Ööö. Ez mind szép és jó de szerintem ezt itt nem lehet.
-Talán egyszer nem lesz belőle baj.-nézett rám Deku mosolyogva.
Uraraka és Kirishima nem sokkal utánam jöttem ki a vízből.
-Hallod Cápa.-néztem a vörös hajúra.
-Gyere mutatok valamit.
Szegény Kirishima nem tudta hova tenni a dolgot ezért csak követni kezdett.
-Naa. Mi az?-nézett rám kíváncsian
-Semmi te dinka, csak gondoltam hagyjuk kettesbe őket.
Krisihima nem szólt semmit, talán a hallottakat emésztette.
Csendben sétált mellettem, amikor hírtelen megszólalt.
-Tudod, nagyon kíváncsi leszek milyen lesz a kolesz. Mármint. Ott azért szinte mindig együtt lesz MINDENKI..
-Aha..mindenki..
Nevetve meglökte a vállam. Majd hírtelen megállt. Észre sem vettem hogy hova jöttünk vagy merre vagyunk. Megcsapott a kellemes hideg esti szellő, a víz illata. Valami szikla tetején lehettünk amikor a távolból sikítozást hallottunk.
Riadtan kaptuk a tekintetünk a többiek felé akik az ég felé bámulva álltak.
Mi is felnéztünk Kirishimával, és igen elkezdődött a csillaghullás.
-Wáoo.-ennyit tudtam kinyögni.
A kis vörös mosolyogva állt mellettem és engem nézett, találkozott a tekintetünk.
Valami furcsa dolgot éreztem de magam sem tudnám megmondani mit.. Kirishima épp mondani készült valamit amikor Ida rohant hírtelen hozzánk, ezzel megtörve a pillanat varázsát.
-Csodálatos.
Visszamentünk a többiekhez és együtt néztük tovább a csillagokat.
És valahol itt kezdődött a közös életünk. Ezen a tök átlagos péntek estén a csillagos ég alatt.