Once upon a time...

36.

Nica szemszöge

Reggel simogatásra keltem. Kinyitottam a szemeim és Harry arcát láttam meg.

-Joreggelt életem!- meghallottam hangját, és tényleg nem álmodok olyan boldogság és melegség öntötte el szívem.

- Hazzus jó reggelt ! Hogy kerültél ide ?- támadom le jókedvemmel. Amit egy halk kuncogással díjazott.

- Hát mivel már jártam itt és nem vagyok szenilla így nem felejtettem el az utat. És anyud beengedett. És annyit aludtál szerelmem, hogy anyuddal teáztam, apuddal kártyáztam és még az öcséddel is FIFA-tam.-mire összenevettünk.

- Pedig nem is aludtam sokat- gondolkozok el.

- Életem mindjárt ebéd van- mosolyog Harry.

- Jaj hupszika- mosolyodunk el- Amúgy nagyon örülök, hogy eljöttél így kora reggel.

- Igen vagyis délbe- mosolyogva csinál  egy műköhögést.

- Mindegy is, arra gondoltam, hogy tényleg karácsonyozhatnánk együtt csodás lenne, és kezdhetünk vásárolni a rokonoknak meg minden és már most várom.- ahogy elnéztem harryt szinte gyermeki vidámság csillant meg szemeibe.

- Alig várom édesem, hogy ezt mindent veled csináljam.- hajol közelebb hozzám.
Kezei arcomhoz simulnak, hogy közelebb húzzon magához és én kezeim automatikusan a hajába túrnak, majd szánk egybeforr, kellemes bizsergés tölti be a testem, nagyon hiányzott már. Miután szét váltunk egymás szemébe néztünk és egyszerűen elveszek gyönyörű szemeibe.

- Jólvan kimegyek öltözz fel kis tarzanom- puszil gyengéden az orromra és kel fel az ágyamról.

-Miért lennék tarzan?- vetek rá kérdő pillantást.

- A cuki göndör hajad életre kelt akár csak nekem szokott- kuncog rajtam amitől már nekem is mosolyognom kell. Majd becsukja maga mögött az ajtót.

Ágyból kipattanva a szekrényem elé ugrottam. Kivettem egy fehér pántost bár a lényeg, hogy tél van, ezért veszek felé egy borsózöld kardigánt, alulra pedig fekete bőszárú melegítőt. A fürdőben gyorsan megmostam fogaim, lemostam arcom egy kettő. De amikor megláttam hajam én is nevetni kezdtem. A hajam mintha a duplájára nőtt volna ìgy inkabb nem fésültem ki mert még nagyobbra nőtt volna térfogata. Inkább minnél jobban próbáltam hátra simítani egy konytba. Fogjuk rá, hogy tűrhető volt. És mentem is le a konyhába ahol müzlit terveztem enni, de anyu tálalt.

- Jóreggelt nyuszkó jó kis meglepetésed volt?- mosolyog  anyu míg a leveseskanalakat szedi ki a fiókból.

- Igeen nagyon jól esett ez az egész- ülök le az egyik székre- hisz tudod anya 6 hónapon keresztül 0-24-be vele voltam és a fiúkkal voltam velük keltem, ettem, dolgoztam, edzettem, utaztam mindent. És fura volt fél év után nem arra kelni hogy Paul veri az ajtót, hogy felkelni. Louis meg Liam még veszekednek a videojátékon, Niall felzabálta màr a fél svédasztalt. Zayn meg eltűnt cigizni. És ez így hirtelen megszakadt és annyira örülök anya annak, hogy tudod milyenek voltak az előző kapcsolataim szinte csak a testemről szóltak. Itt Hazzal azt érzem, hogy nem csak az miatt van velem, hanem azért is mert szereti a lelkem a természetem és legjobb barátok  is vagyunk tudunk lenni közösségbe és ez végre olyan jo érzes.- fakadok ki érzelmeimmel anyunak. Anyu mosolyogva néz az ajtó fele, ahol Harry állt és ahogy látom arcát végig hallgathatta egész érzelmes monológom. Megláttam és előjött belőlem a szégyenlős énem ìgy inkabb lehajtottam fejem az asztalra. Egy kis idő után Hazz ujjait érzem meg hátamon.

- Szeretlek- súgja Harry a számra míg a hátam simogassa. Én inkább gyorsan belebújok mellkasába és rásúgom, hogy szeretlek, mikor meghallja akkor kezével a fejemet megsimogassa ettől, mindig biztonságba érzem magam, tudom, hogy vigyáz rám- mostmár menjünk enni- egyenesedik fel Harry majd én is vele.