Once upon a time...

37.

Kiderült Hazznak hatalmas pakrócai vannak még mi ketten is eltévedünk benne. Sütit ettünk és próbáltuk egymás szájába dobálni kisebb- nagyobb sikerekkel. Alig várom, hogy franciába érjünk majd ott lakik a nagyim és egyik nagynéném apu felől. És mikor oda jártam nyári képzésre fotózás és festészetre az egy szuper nyár volt. Hajnalokig kint voltunk párizs romos utcáin egy sráccal, Timmothee a neve azóta egy filmben láttam őt, a call me by your name vagyis sikerült az álma, bár akkor még épphogy 18 volt. Lehet ráírok majd, ha ott leszünk. Hajnalokig kint voltunk csókoloztunk, táncoltunk és festettünk. Jó, de hát akkor még gyerekek voltunk nem annyira, de még igen. És a nagynéném is igen megölelgetném.

- Min töröd a kis agyad drágám?- dob nekem egy kekszdarabkát, mosolyogva és rám szegezi szemeit.

- Franciaországon- bújok közelebb mellkasához.

- Mi van Franciaországba ? Azt hiszem oda megyünk először a szünetünk után- túr bele a hajamba és a mellkasára húzva a hátára fekszik.

- Ott lakik párizsban az egyik nagynéném és nagymamám és egy nagyon jó öreg haverom, akivel 100 éve nem beszéltem. Ha ott leszünk egyik nap biztos el megyek !- simogatom gyengéden oldalát.

- Bemutatsz engemet is ?

- Perszehogy, biztos imádni fognak- nézek mosolyogva fel rá.

- Hát engem ki nem imád ?

- Hát igen én is így vagyok drágam- nézek mosolyogva önelégülten rá, amit egy hatalmas mosollyal díjaz és egy nagy cuppanós puszival amitől vízhangzott az egész ház, amitől megint csak nevettünk.

- Megmutassam a ház többi részét ?-  szegezi rám a szemeit.

- Még van több része ?- csodálkozom és az ujjammal körbemutatok.

- Hisz csak a nappalit és az előszobát és a konyhát láttad- mosolyog harry.

- Hát persze, hogy megnézném elvégre most itt fogok lakni- egyenesedek ki.

- Jó akkor erre- majd mutatott a lépcső irányába, de még elirányított lépcsőtől balra.

Itt egy hatalmas szárnyas zongora tárult elém, a szemeim kétszeresére nőttek és izgulni kezdtem, mint egy kisgyerek orvos előtt.

- Hazzus !- fordulok mögé izgulva és ütögetem mellkasát- kipróbálhatom csak egy kicsit óvatos leszek ígérem!- jön elő gyermeki  énem.
Harry mosolyogva megpuszilja a fejem nyugtatás képpen- Drágám ami az enyém, az a tiéd is.
Amint ez a mondat elhagyta száját, sprinteltem a zongora elé. Leültem a székre és az ujjaim elkezdtek repülni, nem játszottam semmi komolyat csak ami jött az eszembe, amik passzolnak egymáshoz.

Harry szemszöge

Láttam Nicán, hogy előjött a gyermeki éne, mikor megpillantotta a zongorát. Őszintén már nagyon vártam, hogy eljöjjön hozzám Nica karácsonyozni és lehessük együtt úgy igazán kettesben. Mikor megszólaltatta a zongorát nagyon meglepődtem, hogy ennyire jól játszik sose említette. Kellemes mégis izgalmas dallamot játszik nem ismerem. A szemeit becsukta úgy játszott élvezte, arca relaxált volt, én meg csak gyönyörű dallamát és édes arcán gyönyörködtem.

Nics szemszöge

Mikor az utolsó billentyűt is lenyomtam, szemeim automaitkusan kinyitódtak és Harry mosolygva bámult engem én zavartan néztem rá.

- Miért nem mondtad, h te még billentyű mester is vagy ?- tárja szét kezét Harry.

- Mi ?- tűrom el zavaromba a kócos tincsem s fülem mögé.

- Kicsim úgy játszottál, mint Mozart. Bár nemtudom mit játszottál még nem hallottam ilyesmi dallamot. De miért nem mondtad el? Hisz mennyi koncerten ott voltál sose nyúltal hozzá egyik szintetizátorhoz sem.- rakja ki rám zöld szemeit.

- Hisz művészeti suliba jártam, ebből lekövetkeztettheted, hogy egy  kicsit is- mutogatom az ujjammal- konyítok a hangszerekhez, és zongoráztam ott is mikor magam voltam najo mondjuk egyszer rajta kapott Niall, de mondtam neki, hogy kussoljon- vázolom a helyzetemet.

- Te kis sunyi !- mutogat az ujjával majd mellém ül a zongora székre.- mehetünk tovább ?- puszil meg, majd kezét nyújtsa felém, hogy felsegítsen. Odaáig vagyok ezekért az apró gesztusaiért.

Egy hosszú folyosón mentünk végig majd kezdtek az egyre sötétebb színek dominalni a falakon, díszleteken, szőnyegeken. A hatalmas ablakokat felváltotta a falak, és megérkeztünk egy mini stúdióba. Egészen más hangulata volt, mint a ház többi részén. Vöröses-bordós perzsa szőnyeg volt egymás hegyén hátan a földön. Egy keverőpad, egy fekete bőr fotel és biliárd asztal. Lemezek itt is megjelentek a falon. Gitárok felvannak sorakoztatva a fülkébe és egy kisebb dob felszerelés is megtalálható egy szintetizátorral és persze mikrafonnal, varázslatos hangulat uralta a teret.

- Tudsz gitározni ?- fordulok meg hozzá.

- Ohm- reszeli meg a torkát- tanulok már lassan 1 éve Niallel főleg.

- És, hogy hogy soha nem gitározol mikor felléptek ?- értetlenkedem, mert hamár megy neki akkor csinálja élesben nem igaz ?

- Hát első sorban a management nem engedi és még azért kell gyakorolnom.

- Nincs kedved engem kicsit tanítani, mindig is érdekelt, de helyette én zongorát tanultam- vázoltam a helyzetet.

Miután elmondtam, amit gondolok behúzott a fülkébe, összeszurkodta a dugókat  ami elévge izgi lehetett. Készítette maga mellé még papírt és ceruzát, hogy minden jó ötelet lejegyzetdljen. Az am hangal kezdtük után jött a G majd C utána, elég jól ment bár nehezen ment az átrakás és a lenyomással küszködtem, de ha megvolt akkor semmi nem állított meg ahhoz, hogy élvezzem a zenélést. Miután lassan már egy órája próbaljuk ezt a dalt, akkor esett le.

- Szivem !- kiálltok fel, szinte egész eddig csendesen voltunk.
Harry megugrott a széken.
- Tessék drágám ?- mosolyodik el, mert eddig koncentrált. Csináltam is róla pár képet.

- Ez olyan ez a zene, olyan ismerős.- gondolkodom el.

- Jó a füled ugyanis ez a Riptide Vance Joytól.- rakja le a gitárt a tartójába, majd veszi el tőlem is a csodás hangszert és a helyére teszi. Megfogja kezeim felállít maga mellé és átölel szorosan, kezeivel átfog, ahogyan én is, viszont az egyik kezét a hajamba túrja, imádom mikor ezt csinálja.- Nem vagy éhes kicsim?- búgja a hajamba.

- De, kezdek- nézek fel rá mellkasáról.

- Akkor menjünk üssünk össze valami finomat magunknak.- hajol le hozzám egy gyengéd csókra.

Felmentünk a konyhába és neki kezdtünk a munkának. Meleg szendvicseket gyártottunk. Majd leültünk a hatalmas ebédlőbe, de előtte betett egy lemezt a lemezlejátszójába.

- Tudod életem- kezd bele Hazzus- emlékszem mikor ma kiöntötted a lelked anyudnak és pont végighallgattam. De csak, hogy tudd én is nagyon örülök neked, hogy úgy tényleg velem vagy és nem a házamért meg a pénzért, hanem mert igazán szeretsz mert érzem. És annyira örülök, hogy mindenhova elmehetek veled nem mászol rám nem vonyogatod magad mások előtt, mintha a tárgyad lennék. És, hogy tudunk mást is csinálni nem csak szexelni. Annyi témát kimerítettünk már és egyszerűen nem unom és ezt annyira szeretem benned. Tudom, hogy te csókolóztál már lánnyal és én is fiúval, ami egy mély titok mégis megbeszéltük, annyira szeretlek és köszönöm, hogy bízhatok és nevethetek is veled, szeretlek.- Hazzus kis monológja meg melengette szívem. Azonnal átfutottam mellé és megöleltem. Jó érzés tudni, hogy ő is így gondolkodik ahogy én.

TPWK !