7.

1K 35 3
                                    

Mivel reggel fürödtem, így nem tartottam fontosnak, hogy megint egy órát posvadjak a kádba így gyorsan letusoltam és megmostam a hajam. Beültem a sminkes tükröm elé, és elkezdtem kipakolni, hogy lássam miből is élek. Az arcomra kentem egy kis alapozót, de nem túloztam mivel nem vagyok túl jó sminkes. Korrektort a szemem alá. Pirosas, füstös  szemhélyfestéket próbáltam kreálni és nem lett vészes. Hajamról lecsavartam a törölközőt elég jól megszáradt, most úgy döntöttem, hogy kivasalom, szóval megszárítottam és kezdőthetett a hajvasalás. Egy óra szenvedéssel, de sikerült hullámosból egyenest varázsolnom. Most már csak a ruha hiányzott rólam, bementem a gardróba és kijöttem egy piros szűk, pántnélküli ruhába. Ez a kedvenc ruhám. Cipőnek egyszerű fekete tűsarkút vettem, amit tavaly kaptam anyutól karácsonyra, imádom annyira egszerű mégis elegáns és magas. Még azért felkentem a matt piros rúzst, enyhén mondva élek halok azokért a dolgokért amit a számra lehet kenni. Kabátnak felvettem a fekete hosszabb szövetkabátom. Jó magas vagyok ebbe a cipőbe, remélem nem fogok eldőlni benne. Ránéztem az órára és elkapott az izgalom. Bármelyik pillanatba itt lehet. És már kopogtak is, lábaim remegni kezdtek.

- Szia - akadt meg a szava és vett egy mély levegőt, majd szép lassan kifújta- Bámulatosan gyönyörű vagy ma- puszilja meg az arcom, mire nekem rögtön lángba borul az arcom, úgy nézhettem ki, mint egy pirospaprika.
- nincs miért szégyenkezned- búgja a fülembe és a ujjait elindítja a fülemtől egészen a derkamig,majd ott pihentetni hagyja, egy jóleső sóhajtás szökik ki a számon, elmosolyodik a reakciómon, ilyenkor tudja mit tesz velem? -gyere az étterem csak ránk vár- néz a szemembe a keze a derkamról a kézfejemre siklik. És követem őt, mint kiskutya a saját farkát.
-Örülök, hogy elfogadtad a meghívásom- próbál beszélgetni velem.
-Én is-  válaszolok mosolyogva majd ráemelem tekintetem, végigmérem tetőtől-talpig. Haját láthatóan belőtte, fekete elegáns kabátba van fekete ingel és fekete nadrággal, jó szűk nadrággal. Gondolom a cipője az a bizonyos csizma, ami tökéletesen áll rajta. Leparkolt a resti előtt, de nem állt a parkolóba egyetlen autó se, amit kicsit furcsáltam. Kiszáltam a kocsiból és egy öt csillagos étterem előtt álltam. Az állam a padlót súrolta, hogy harry ilyen étterembe hozott. A kezeinket összekulcsolta és bevezetett, az étterembe, ott se volt senki.

-Harry, miért nincs itt senki ?- húzta ki a széket amin helyet foglaltam.

- Azért édesem, mert ez a kettőnk estéje és senki se zavarhatja meg- mosolyog rám, ami engem is mosolygásra illetve elpirulásra késztet.

- Tetszik, hogy nem raktál magadra annyi alapozót, hogy eltakarhasd az aranyos szeplőid.- és persze erre még jobban elpirultam.- imádom, ahogy elpirulsz a bókjaimon- fogja meg a kezem.

- Köszönöm -csak ennyit tudok kimondani zavaromba. És jött a megmentő pincér, mielőtt mégjobban zavarba hoz.

- Mit hozhatok önöknek ? - mosolyog biztatóan a pincér, olyan középkorú lehet, de nagyon jól tartja magát.

-Will a szokásos menüt kérem-  szólal fel Harry előttem, szóval ők jóban vannak.

- Én spagettit ennék- mosolygok rá.
H
-És inni mit hozhatok ?

- Vörösbor jó lessz - és sarkon fordult és indult a szakácsokhoz.

- Mrs. Andrews levolt nyűgözve a fotóidtól. Így pakolhatsz édes 1 hétmúlva 10 hónapig nem fogsz látni angol földet.- mondja és megsimogassa a kézfejem.

- Micsoda, el sem hiszem fel vagyok véve ?- tágulnak ki a pupilláim.

- Komolyan beszélek- velem leszel összezárva 10 hónapon keresztül.- úristen fotósa leszek a one directionnak.

- És mennyiért fogok dolgozni ?

- Milyen kis pénzéhes valaki-nevet rajtam- a minimálbér 4500 £, aztán ahhoz növekszik, hogy milyen jó vagy- kacsint rám.

- Istenem Harry köszönöm- állok fel az asztaltól és átugrok a másikfelére egyenesen a nyakába- el sem hiszem, hogy megint fotózhatok pénzért, nagyon köszönöm az állást- szorítok az ölelésemen.

- Nincs mit- és hallodtam, ahogy korgott a gyomra-mire akkorát nevettem rajta, hogy az egész helység tőlem zengett.- Gratulálok Harry Styles te tudod, hogy kell elrontani egy aranyos pillanatot- mondom két nevetés közbe és már ő is és a pincér is nevetett.

Harry szemszöge

Imádom ahogy nevetni kezdett rajtam. És Istenem azt is megéltem, hogy egy lány nem csak salátát eszik előttem. És, hogy 10 hónapig velem lessz az már csak hab a tortán. Megakarom csókolni. Megfogom, de mikor ? Még ma akarom, meg kell találnom a tökéletes pillanatot.

-Harry- zavarja meg a gondolkodásom a legédesebb hang.

-Igen ? - kérdezek vissza

- Kimegyek a mosdóba -kezd megint zavarba jönni

- Kikisérjelek ? - mosolygok olyan szemtelenül ahogy nem szégyenlek.

- Nem, nem kell - és megint elpirult, imádom.

-Nem voltál túl határozott- kiabálok utána.

-Harry !!!- mondja durcásan. - Jojo befejztem- mosolygok rá.

- Nagyon aranyos lány - mondja Will a tányérokat pakolászva.

- Imádom- mosolygok féloldalasan.

- És mióta ismered ?

- Kábé egy hete, összefutottam vele éjjel a starbucksba és azóta nem tudom nem mosolyogni ha vele vagyok.

- És hancúraztatok már ? - húzza fel a szemöldökét.

- Nem nem még egy csók sem volt, pedig sokszor megtettem volna már, hidd el - sóhajtok egyett.

- És mi tartott vissza, akkor ?

- Nem tudom ő más nem akarom elkapkodni a kapcsolatom, az összes többivel is ez volt, és látod mi lett belőle.

- Igen egy mérges harry sajgó tökökkel- nevet a szerencsétlenségemen.
Már messziről hallani, ahogy kopog a magassarakújában, a formás lábaival.

- Nagyon finom volt a spagetti- köszöni meg willnek.

- Mehetünk baby ?

- Igen - felvette a kabátját addig én kifizettem a vacsorát átkaroltam és mentünk az autóhoz. Az autó előtt sétáltunk mikor szembefordítottam magammal, és közelebb vontam magamhoz, látszott rajta az izgatotság.

- Gyönyörű vagy ma- búgom arcába és kisímitok az arcából egy tincset. Egyre jobban közeledek a szája felé, míg a szánk egybe nem forr, a nyelven bejutásért könyörög, amit megadott. Miután elváltunk a megismétlődött az egész, felszabadító érzés volt. Az úton dúdolgattam a kezem a combján volt, míg ő a kezemen rajzolgatta át a tetkókat.

Treat people with kindness!

Once upon a time...Where stories live. Discover now