Őszinte szeretlek: Harry Potter fanfiction

Tizenkettedik fejezet

A szerdai volt az első olyan délután a Roxfortban, amit Gwendolyn nem Hermionéval töltött. Erre a jelenségre, vagyis talán inkább arra, hogy az új lányt végre lehetett látni a köreikben, felfigyeltek a mardekárosok. Igaz, a Hill örökösnő mindössze két napja járt még az iskolájukba, de ennyi idő bőven elegendő arra, hogy valakiről elő lehessen ásni minden érdekes információt. Annál érdekesebbet pedig, hogy valakit az egyik legbefolyásosabb varázslócsalád sarjaként eltanácsoljanak az Ilvermorny-ból keresve sem lehetett volna találni. Mindenki, aki egy kicsit is ügyelt arra, hogy tájékozott legyen kíváncsi volt a Hill lányra és ezt az pontosan tudta is, a bökkenő viszont az volt, hogy Gwent pont nem érdekelték az őt körülvevők, azaz egészen mostanáig ez így volt.

Gwendolyn véleménye a stadionban lejátszódottak után kezdettel el változni miután egy igen mély depressziót és identitásválságot követően néhány percig megint teljhatalmú királynőnek érezhette magát, hiszen ez volt ő valójában. Egy vérbeli uralkodó, akit mindig mindenki bámult, de eldönteni sosem tudta, hogy szerese-e vagy inkább tartson tőle. Ez a jelenség pedig a mai nap csípős eseményei után ünnepélyesen elkezdett kikristályosodni itt, a roxfortosok körében is, akik közül a híreket nem restellték vinni a viták szemtanúi pláne nem Pansy udvarhölgyei, akik a leghamarabb tűntek el a pincefolyosók labirintusában. Ami a gazdájukat illette, a lány jól láthatóan képtelen volt tovább Gwen közelében maradni, ezért miután sugdolózva félrevonta Dracót ketten elindultak egy hosszú sétára a kastélyban, aminek következtében Gwendolyn magára maradt Crakkal és Monstróval és néhány véletlen folytán a felállás nem is változott egyhamar.

A szokatlan hármasfogat összefutott a klubhelyiségben Tracey Davisszel, akivel, mint kiderült a fiúk mindig igyekeznek együtt tanulni, hiszen a boszorkány amellett, hogy eminens diák volt még megfelelő pénzösszeg fejében arra is rábírható volt, hogy másokkal is megossza a tudását. Ez Malfoy híján most sem ment másként és miután a tranzakció megtörtént a tanulókör összeült a klubhelyiség végében és Gwendolyn a pótlásra váró jegyzeteivel csatlakozott hozzájuk.

Tracey tőle pénzt ugyan nem kért a segítségéért, de arról azért bátorkodott kifaggatni Gwent, hogy mégis mi a fészkes fenét művelt ma, amitől Pansy így kiakadt. A beszélgetés dinamikusan, de ugyanakkor egyszerűen vegyült a tanulással, aminek kellemessége vette rá Gwendolynt arra, hogy ma inkább háztársai körében töltse a délutánt Hermione helyett, de mindez még korán sem jelentett részéről nagy vonzalmat a Mardekár iránt. A lány csupán érdeklődni kezdett el az életébe csöppentek iránt azonban, amint a cirkusz elül rögvest vissza fog térni gyerekkori barátnőjéhez, hogy nagy boldogan vagy éppen dühösen elmondhassa neki, hogy milyen emberekkel sikeredett megismerkednie itt. Egyvalamire viszont továbbra sem terjedt ki nyitottsága.

– Szent szalamandra, ezért a végén még én is inkább fizetek! – A frissen érkezett Draco Pansyvel az oldalán grimaszolva emelte fel Monstro házi dolgozatát. – McGalagony lefogadom, hogy abban leli örömét, hogy elveszi minden szabadidőnket! Komolyan, a vénasszonynak nincs jobb dolga, mint háromméteres dolgozatokat javítani? – panaszkodott fennhangon.

– Hagyd el Draco, nincs élete! – legyintett unottan Pansy, amivel azért minden jelenlévő egyet tudott érteni valamelyest.

A fiú ezután fejcsóválva elkezdte böngészni barátja dolgozatát feltehetően, hogy információkat sajtolhasson ki magának belőle, de Tracey hamar rászólt.

– Malfoy, fizetsz vagy leülsz hozzánk és megírod becsülettel, mint Gwen!

A boszorkány a neve említésére felpillantott és ennek következtében tekintete találkozott Dracóéval, akinek igen gyorsan sikerült döntésre jutnia.