Őszinte szeretlek: Harry Potter fanfiction

Kilencedik fejezet

Gwendolyn második roxforti napja nagy részében Pansy Daphnéval sugdolózott és, habár, a szóban forgó újonchoz, aki a legendás lények gondozása óta rejtélyesebbnek bizonyult a kelleténél, nem ment oda újra faggatózni,de azért arra odafigyelt, hogy az biztos lehessen abban, hogy róla folyik a szó. Gwennek ezért valóban kétsége sem támadt afelől, hogy máris megkezdtek az osztályban pletykákat terjeszteni róla, de a dolog valahogy kevésbe izgatta fel őt, mint ahogy azt az elején gondolta.

Hiába, társaságban az emberek mindig is pusmogtak a másikról, legfőképpen arról, aki hangot is adott az oda nem illőségének. Ezt Gwendolyn, akinek Dedee és Jessica voltak a legrégibb barátai már igen jól megtapasztalta és ennek köszönhetően azt is, hogy az ő személye roppant érdekes témának bizonyult mindenhol. Mivelhogy ő volt az a csaj, akinek a nagyapja egykor a mágiaügyiminiszter helyetteseként dolgozott a Wizengamot főmágusaként és akinek az édesanyja egy világhírű divatmárka fejeként tetszelgett minden magazin címlapján, de ennek ellenére ő volt az is, akit híres felmenőivel ellentétben csak elvétve, ha láthatott a nagyvilág. Pedig milyen bájos pofikája is volt Hillék kis örökösnőjének!

Na, persze! Az volt neki meg büszke jelleme és egy borzasztó lekezelő pillantása is, amivel hiába próbálta egészen ebédig nem tudta levakarni magáról Draco Malfoyt és annak egyre nyilvánvalóbb flörtölési kísérleteit. A feltűnősködő szőkeség és a beidomított vérebek módjára mögötte léptető Crak és Monstro úgy sündörögtek körülötte, mintha a lányt annyira érdekelték volna öntömjénező anekdotái páratlan kviddics tehetségéről vagy családja előkelőségéről.

Gwen ennek ellenére egy-két szünetben még egészen kellemesen el is tudott csevegni az öntelt úrfival, akinek nemes édesapjáról ejtett egyik ódájából azt a következtetést vonta le, hogy az ő családja valószínűleg volt annyira arisztokrata, hogy jóban lehessen a köztiszteletnek örvendő Hillekkel. Bár ez igazából mit sem jelentett annak a kislánynak, aki ezen kapcsolatokról semmit sem tudott, mert világéletében rejtegették a nyilvánosság elől. Ez a különös tény pedig a kiszemeltje és az a senki Gwen kettősére féltékeny pillantásokat zúdító Pansy és a gyanakvó Daphne jóvoltából az utolsó tanórára már egyre inkább elkezdett előtüremkedni.

– Neki nem Umbridge vagy a múltad a lényeg! Pansy, tudod, minden lányt megpróbál kigáncsolni, aki elkezd jóban lenni Malfoyjal – magyarázta Dedee, amikor komplett osztályilag megálltak a bájitaltanterem ajtaja mellett. – Már első óta mindenki tudja róla, hogy bele van zúgva, de hát Malfoy egy önelégült csicska – tárta szét a kezét, mintha általános igazságot közölne. – Ő ezt természetesnek veszi és minden olyan csajt szédítget, aki éppen kéznél van és elég csinos meg buta ahhoz, hogy hanyatt essen tőle. Például legutóbb Michelle-t – pillantott az említett felé, aki kissé távolabb állva hallgatta ki épp Pansy és Daphne beszélgetését. – Most meg a tegnapi miatt veled próbál cicázgatni Pansynek meg mivel ez leesett átment bosszúálló felségbe. Ő ilyen, és elég szemét tud lenni, szóval Malfoy miatt azért ne balhézz össze vele – mondta Dedee elgondolkodva, mire Gwennek a közeledő griffendélesekről unottan a lányra fordult a szeme.

– Azt ne mondd, hogy úgy nézek ki, mint aki cicaharcot akarna vívni azért a gyerekért! – morogta homlok ráncolva. – Felőlem eláshatja magát Parkinsonnal együtt... Foglalkozik a franc a bizarr kis románcukkal, de ha nekem itt nekiáll valamelyik kavarni felképelem az biztos – forgatta a szemét.

Dedee erre elégedetten felnevetett, de Gwen ezt nem viccnek szánta. Szigorúan rámeredt a folyosó másik oldalán sugdolózó párosra és a hallgatózó Michelle-re, mire azok komor tekintettel szétrebbentek.

Olyanok voltak ezek, mint a szemtelen legyek, akik lassan körbe repdesték a társaságot saját pletykáikat zümmögve mindenki fülébe. Mostanra már az is tudott Umbridge érthetetlenül ellenséges fellépéséről az új lány ellen, aki akkor a közelben sem volt és látszólag senki sem értette a dolgot. Egyedül az a Theodore Nott sunnyogott ott Blaise mögött, de kérdezősködni igazából senki nem próbált meg a szóban forgónál az ugyanis olyan elutasító fejet vágott a lehetséges elkövetők felé, hogy még Meghannek se nagyon akaródzott a közelébe menni. Ezt az állapotot viszont Gwen tudta, hogy nem tarthatta fent sokáig. Ezek a sunyi kölykök úgy látszott percről percre egyre kíváncsibbak lettek rá és biztosan nem hagyják majd annyiban a körülötte keringő titkokat.