Őszinte szeretlek: Harry Potter fanfiction

Tizenharmadik fejezet

Természetes a félelem olyankor, ha az emberlánya térkép és iránytű nélkül érkezik valahová, hiszen nem tudhatja, hogy mire számítson. Mi leselkedik rá az árnyékból, mi rejtőzik a borokban a vérére szomjazva, de ez a félelem csakis a prédaállatoknál megfigyelhető. A ragadozók ilyenféleképp nem félnek viszont szemük ugyanolyan fürkészve jár, mint mindenki másnak. Ők is keresik a sötétben megbújó ellenséget, hiszen bármilyen bátor is legyen a ragadozó mindig lesz nála nagyobb vad. A kérdés csupán annyi, hogy az a vad barát lesz-e majd vagy ellenség.

Gwendolyn Hill, amikor a csigalépcső tetejéről lepillantott a klubhelyiségre egyetlen ellenséget sem látott csupán egy nagy csomó kérdőjelet, amik ma este készültek kilépni elé a sötétségből. Nagyon bizonytalan volt még itt minden, de, mi tagadás, Gwen már várta, hogy mi fog kisülni mindebből.

– Nocsak, kik békültek ki! – kurjantott oda a közeledőknek Malfoy, aki szokásos karosszékében terpeszkedett a kandalló mellett.

– Jaj, hát igen! Tudod, megbeszéltük odafent a dolgokat és adtam neki még egy esélyt, meg némi vodkát is! Így már sokkal jobb társaság! – nevetgélte Pansy majd karjával még jobban belekapaszkodva az említettbe lesietett a terem közepén összegyűlt csapathoz.

Ahogy azt Tiffany sejtette már mindenki ott várt rájuk. Zambini és Nott furcsán dudorodó talárzsebekkel a kandalló előtt toporogtak és rosszallóan kérték számon Harperékat a késésért, míg Crak és Monstro Malfoy mellett gubbasztottak a kanapén és látszólag nekik sem volt épp ínyükre a felesleges megvárakoztatás. Az egyetlen, aki maximálisan elégedettnek tűnt az a fényes bőrcipőben és drága talárban feszítő Draco, hiszen neki ezzel a Hill-Parkinson barátsággal minden elvárása beteljesedett és ennek diadala kendőzetlenül kiült az arcára.

A fiú derűsen hátradőlt fotelében és úgy kezdte el méregetni a két boszorkányt, mintha sosem látott volna náluk szebbet, de eközben azon kényelmetlen tény ütötte fel a fejét, hogy egyiknek jóval több figyelmet szentelt, mint a másiknak. Mindenesetre mind a két lány külsejét megdicsérte mielőtt gratulált volna nekik a frissen kötött barátsághoz.

– Azért hasra esni nem kell a nagy megbocsájtóképességünktől! Már nem vagyunk rosszban, de legjobb barátnők attól még nem lettünk, hogy odafent bevágtunk együtt egy üveg vodkát – közölte Gwen ajkán hamiskás mosollyal majd finoman kiszedte kezét Pansyéből.

– Soha ne becsüld alá a közös piálás erejét, Hill! – harsant fel a kandallónál Blaise mielőtt még Pansy is kifejthette volna álláspontját. – Semmi nem kovácsolja jobban össze az embereket, mint egy üveg Ogden féle Lángnyelv whisky! – jelentette ki majd cinkos mosoly kíséretében félrehúzta köpenyét, aminek belsőzsebében ravaszul megcsillant egy üvegnyi az említett italból.

Gwendolyn és még néhányan helyeslően felnevetek.

– Na látod, Zambini ebben igazad van, de ha egyszer valaki nem illik a bandába akkor az magas fokú toxikáltság alatt sem fog és erre a csalódásra sajnos nem árt felkészülni – magyarázta a lány szavait nem csak a fiúnak, hanem minden jelenlévőnek címezve miközben kedélyesen beletúrt éjfekete hajzuhatagába.

– Oh én cseppet sem aggódom amiatt, hogy pont te ne illenél bele a bandába! – közölte Blaise olyan határozott meggyőződéssel, amitől Gwennek egy percre megállt a keze a hullámos tincsek között. – Egy Hillnek mindig is helye volt itt, és ezt ma este befogjuk bizonyítani neked! Bízz bennünk egy kicsi! Mi nem hívkálunk ám meg magunk közé mindenféle jöttmentet!

Gwendolyn tekintete bizalmatlanul siklott végig az összegyűltek mindent tudó ábrázatán. Kicsit sem tetszett neki ez a rejtélyesség, az meg pláne nem, hogy megint elkezdték őt ostromolni az itteni hierarchiával. Igen, Gwendolyn az ősi Hill család leszármazottja volt, aranyvérű és gazdag örökösnő, de attól még kötelessége továbbra sem volt csatlakozni az ehhez a fajhoz tartozó példányokhoz. Nem ártott volna már túltennie magát ezen a nagybecsű Mardekárnak, hiszen addig lesz itt jó mindenkinek, amíg Gwen ki nem nyitja azt a nagy száját és meg nem mondja hangosan a véleményét a vérminőségen alapuló megkülönböztetésről.