Őszinte szeretlek: Harry Potter fanfiction

Tizenhetedik fejezet

Ha valami hát a tulajdon házvezetőjük által levont harminc pont igazán meg tudta viselni a Mardekár ötödéveseit. Ezt Gwendolyn Hill, aki miatt eme rémtett megtörténhetett, már csak tudta, hiszen bájitaltan óta mást sem kapott társaitól csak bunkó megjegyzéseket. Néhol az elmeállapotára, néhol pedig griffendéles barátai rossz befolyására és Blaise, akivel a lány a legtöbb idejét töltötte az utóbbi tábort erősítette.

Nem arról volt szó, a fiú, az abszolút bedurcázott Crakkal és Monstróval egyetemben nem mutatta ki legőszintébb érzelmeit a témában, de, amikor a lány beült mellé bűbájtanon azért bátorkodott kifejteni a véleményét. Ezúttal határozottan megmondta, hogy nem tetszik neki, hogy Gwen Potterékkel barátkozik az meg főleg nem, hogy ennyire maga ellen szította Pitont. Szerinte ezt a káoszt némi kompromisszummal simán el lehetett volna kerülni már a legelején és ezen álláspontját Pansy, aki úgy a beszélgetés felénél csatlakozott, lelkesen osztotta.

Ennek következtében Gwendolyn hamar beszorulva találta magát Blaise és Pansy eszméi közé, amikkel, ha nem lángolt volna benne saját igazságérzete egyet tudott volna érteni, de mivel ez egy ilyen személyes szituációban már nem volt opció, ezért inkább beszámolt nekik az iménti tárgyalásról. Mindent elmondott arról, hogy házvezetőjük milyen módon kémkedik utánuk és hogy mennyi infóval is rendelkezik a tegnapi kis kiruccanásukról, amiben abszolút őt, Gwent állította be bűnbaknak.

Ezen hírek barátait látszólag cseppet sem lepték meg. Ők úgy bíztak Pitonban, mint egy bombabiztos szövetségesben, de azért Pansy biztos, ami biztos elment ezeket elújságolni Daphnénak, szóval az óra kezdetekor Blaise és Gwen ismét kettesben találták magukat közöttük azzal az elhallgatott részlettel, hogy Piton miért is volt egész pontosan annyira a Hill-Malfoy barátság ellen.

Gwendolyn nem is tudta pontosan miért, talán rossz tapasztalatai vagy neveltetése miatt, de sosem beszélt nyíltan erről a dologról és, ami azt illette, nem is akart újabb okot adni Pansynek a féltékenykedésre viszont kétségtelen, hogy a sztori ezen eltitkolt szakasza bántotta őt a legjobban. Nem is igazán bántotta csak sértette a fülét pont úgy, ahogy a sárvérű szó használata, ám miközben elnézte Blaise-t, aki épp a fagyasztó bűbájt ismételte, valami furcsamód szólásra késztette őt.

– Zambini, te ugye tudod, hogy mi vagyok? – szólította meg a fiút lassan és kimérten mialatt szórakozottan rászegezte pálcáját az elé rakott kehelyre, amiben erre rögvest megfagyott a víz.

– Miért, talán titkolod, Hill? – kérdezett vissza Blaise, aki nem volt meglepve a kérdéstől.

Gwen sóhajtott majd szomorkás mosollyal a padtársa felé fordult. Az hozzáhasonlóan sokatmondó fürkészésbe kezdett, de a lánnyal ellentétben az ő ajkán egy biztató mosoly ült.

– Azt nem tudom, hogy te honnan jöttél rá, de ezt eltitkolni nem lehet. Egyébként meg, inkább azt mondanám, hogy csak nem hangoztatom a dolgot – csóválta a fejét Gwen majd előrefordult.

– Remélem most nem azért mondod ezt nekem, mert úgy döntöttél, hogy ezek után takargatni fogod magad! – szólt hozzá már erélyesen Blaise, de mikor a lány újból felé fordult az ajkán még hívogatóbban terült el az a mosoly. – Csak mert nekem ez nagyon bejön!

Erre Gwendolyn válaszolni nem válaszolt, de forró oldalpillantása és szégyenlős bazsalygása mindent elárult érzelmeiről, amiknek intenzitása a nap folyamán egyre csak nőtt. A Malfoy és Nott mentes élet ugyanis páratlan lehetőségekkel szolgált a fiataloknak, hogy jobban megismerhessék egymást. Azaz Theodore nem duruzsolt folyvást Blaise fülébe Draco pedig nem sündörgött ott megállás nélkül Gwen körül, ráadásul még a többiek is inkább távolságot tartottak a galád pontvesztőtől. Egyedül Pansy volt annyira jóban mindkettőjükkel, hogy néha csatlakozzon hozzájuk, de mivel ő köztudottan hatalmas Hill-Zambini drukker volt jelenlétével csak akkor zavarta meg a flörtöt, amikor az utolsó óra után kijelentette, hogy most mind bemennek a gyengélkedőbe Malfoyékhoz.