Őszinte szeretlek: Harry Potter fanfiction

Nyolcadik fejezet

Gwendolyn elsőként ébredt a huszonegyes hálószobában. Az óra még a reggel hatot sem verte el, de a boszorkány fehér alakja már mozgolódott ágyfüggönye takarásában, ami kegyesen elrejtette őt és kandúrját az ébredező világ elől.

A szürke angóramacska hason fekvő gazdája nyakhajlatába temette bajszos ábrázatát úgy vigasztalgatta őt szeretetteljes dorombolásával, ahogy mindig, amikor érezte annak rosszkedvét. Gwendolyn ugyanis korán, de nehezen aludt el miután elszívva még egy szál cigarettát elutasítóan és méltóságteljesen lesétált a klubhelyiségébe újdonsült háztársai közé. Nem beszélt akkor már senkivel csupán hallgatta Dedee lefekvésig tartó izgatott beszámolóját Michelle és egykori barátnői első összecsapásáról majd Felséggel és felzavarászott démonjaival összebújva elnyomta őt az álom.

A lányt, akinek érzékeny sérülései miatt hason fekve kellett aludnia abszurdan démoni képekből és hangokból szövődött szörnyű rémálmok gyötörték az éjjel Hannah Hillről, de legalább már négy nap után először rendes időt aludt és az ebből nyert energia feledtetett vele minden rémképet.

Az, hogy végre itt volt, jó távol a rosszakaróitól határtalan biztonságérzetet nyújtott számára, holott egy újonnan érkezett diák még korán sem volt biztonságban egy iskolában viszont Gwendolyn már nem aggódott. Kezdeti izgalma csak elszórva pislákolt benne kíváncsisága miatt, de ettől eltekintve a tegnapi sikeres hódítás miatt immáron biztos volt benne, hogy idővel neki helye lesz itt a Roxfortban. Olyan helye, amit csak akar majd magának és ez megnyugvással és elégedettséggel töltötte el.

A boszorkány magához ölelve doromboló cicáját kikászálódott a sötétzöld takarók és hófehér párnak tengeréből majd látva, hogy még egy szobatársa sem kelt fel gyorsan átvette fekete pizsamáját új iskolai egyenruhájára, amit rettentően idegennek érzett. Az öltözék egyszerű volt és megfelelően takarta Gwendolyn útravalóul kapott sebhelyeit ugyanúgy, ahogyan az egykori Ilvermorny-i egyenruhája, aminek jellegzetes sötétkék és piros színeinek hiányára vádlóan meredt rá az eltanácsolt lány a tükörben.

Bekaphatod Ilvermorny! – Az immáron roxfortos diák ezzel a gondolattal ült le sminkelni miközben a középső ágyban szunyókáló Meghan is elkezdett ébredezni.

Egy félórával később már Dedee vekkerórája is megszólalt, mire a lány keze dühös szitkozódások kíséretében kibukkant ágyfüggönye mögül, hogy elhallgattassa a hangzavart. Meghan, aki a Gwen melletti fésülködőasztalnál hálóköntösben fonta a haját a karórájára pillantott majd egy pálcaintéssel széthúzta barátnője ágyfüggönyét, hogy ezzel is jelezze, hogy már jócskán ideje volna felkelni.

– Hagyj aludni, Meg! – dünnyögte Dedee fejjel a párnájába.

– Majd alszol mágiatörténeten, de a reggelit temiattad nem hagyom ki az biztos! Szóval, gyerünk! – noszogatta barátnőjét Meghan majd gumit kötve ügyes hajfonata végére a mellette ülő társára pillantott. – Merlin szakállára, Gwen, te egyszerűen gyönyörű vagy!

Az említett a bókra egy szemöldökrándítással nem többet reagálva éppen azzal foglalatoskodott, hogy tükréhez hajolva sötétvörösre fesse az ajkát. Gwendolynnak habár kis híján mindene tökéletes volt talán a szája számított a legszebbnek porcelán fehér arcán, amit mindig is imádott kiemelni különböző festékekkel, amik közül a bordó és élénkvörös színek voltak a kedvencei. Ettől eltekintve a boszorkánynak nem volt szüksége ahhoz sok sminkre, hogy igazán csinos legyen, hiszen a tegnapi nap folyamán, amikor szinte alig viselt festéket is igen szemet gyönyörködtető látványnak bizonyult. Noha, így teljes pompájában, sötétvörös ajakkal, feketével kiemelt szemmel és csinos, hannah hilles magassarkú szandáljában többnek nézett ki a koránál és jogosan gondolhatták róla, hogy nem is e világi lényegtől származott.