𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐨𝐧𝐞

𝐑𝐚𝐲𝐧𝐞 𝐀𝐚𝐝𝐲𝐚 𝐀𝐧𝐜𝐢𝐧𝐢

𝐉𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 20. Maranello,

A kezemben egy papír pohárral lépkedtem indulatosan a Ferrari, maranelloi gyárába. Lehúzva a belépő kártyámat intettem egyet a portásnak, majd folytattam az utamat az illető felé, aki miatt szombat reggel nyolc órakor már itt kellett lennem. A napszemüvegemet a fejem tetejére toltam, ezzel elérve, hogy hátra fogja a barna, hosszú és göndör hajamat.

- Jó reggelt Miss. Ancini. - köszöntött Binotto, mikor beléptem az irodámba.

- Higgye el sokkal jobb lett volna, ha még az ágyamban aludhatnék. - feleltem. - Hol van? - kérdeztem, miután letettem a táskámat.

- A kantinban van, de kérem, szükségünk van még rá. - nézett rám könyörgően.

- Meg látom mit tehetek az ügy érdekében uram. - mosolyogtam rá, bár nem láthatott belőle sokat, mert a Ferrari emblémás arc maszk eltakarta az arcomat.

A kávém utolsó cseppjeit megittam a papír pohárból, majd a lifthez haladva kidobtam azt. Megnyomva a földszint gombját, igazítottam meg a hajam, ami egy kicsit kócos volt. A fekete szövetnadrágom és fehér szatén ingem jól passzoltak egymáshoz és a piros magassarkúm csak dobott egy kicsit a magasságomon. A földszintre leérve jobbra fordultam és sebes léptekkel haladtam a kantinba, ahol egyből kiszúrtam a férfit, aki vígan beszélgetett a munkatársaival.

- LECLERC! - kiáltottam el magam, mikor már nem voltam olyan messze tőle. Elkerekedett szemekkel és lesápadt arccal nézett rám.

- Eddig éltem srácok. - suttogta  majd a széket kitolva állt fel, majd egy negédes mosollyal nézett rám.

- Jó reggelt, drága Rayne. Hogy aludtál?

- Te itt nekem csak ne Raynezzel, mert a két kezemmel fojtalak meg! - mutattam felé fenyegetően a mutató ujjammal. - Ajánlom, hogy legyen valami nagyon jó okod arra, hogy tegnap miért ittad magad le a sárga földig és kerültél  majdnem őrizetbe, mert ha nem lesz Isten a tanúm rá Leclerc, de én ásom meg a sírodat, miután megöltelek. 2 perced van, hogy felérj az irodámba. - mondtam, majd sarkon fordulva indultam vissza oda ahonnan jöttem.

Belökve az irodám üveg ajtaját próbáltam egy kicsit nyugodtabbra venni a figurát. Valljuk be, nem lenne a legszerencsésebb az egész kantin előtt lecseszni ezt a bolond monacói Mosómedvét.

- Figyelj Rayne én nagyon sajnálom a tegnapit és azt is, hogy be kellett ide jönnöd ma. - mondta lihegve. Ezek szerint futott. Okos fiú. 

- Ne rizsázz, inkább azt mondd meg, hogy mi a fenéért van tele mára veled a virtuális tér és az újságok? - masszíroztam az orrnyergem. 

- Csak jól akartam érezni magam. - tárta szét a kezét.

- És alkohol nélkül nem megy? 

- De, de...

- Nem, nincs de! Akkor azt mond meg inkább, hogy hogy kerültél a kapitányságra, ahonnan Gasly cimborád kapart össze! - tenyereltem az asztalomra. 

- Rosszkor voltam, rossz helyen. - mondta.

- Leclerc normális válaszokat adj, mert délig legkésőbb össze kell hazudnom valamit, hogy megmentsem a hátsód, mert bármily hihetetlen is, de az FIA ki fogja tenni a nagy hátsód, ha nem adok jó magyarázatot, hogy a Ferrari sztár pilótája miért volt péntek este csutak részegen a monacói rendőrségen és ma miért van bent az egész csapat Maranelloban! Szóval most kérlek rá utoljára és mondd el, hogy mi történt!