𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲-𝐬𝐢𝐱

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜

𝐒𝐳𝐞𝐩𝐭𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 16. 𝐌𝐚𝐫𝐚𝐧𝐞𝐥𝐥𝐨,

- Tud valamelyikőtök palacsintát csinálni? - hajoltam előre.

- Cora tud.

- Akkor ezt vegyem úgy, hogy ti nem tudtok?

- De. Én tudok csak lusta vagyok csinálni.

- Akkor csak azt mond el, hogy kell és megcsinálom én.

- Raynenek szeretnél palacsintát csinálni? - esett le Danielnek.

- Igen.

- A nutellás a kedvence. - mondta halványan elmosolyodva. - Segítek megcsinálni. - nézett hátra rám.

- Szerintem jobb lesz, ha előbb bemegyünk valamilyen boltba, hogy megvegyük hozzá, ami kell. - monda végül Michael. 

- Köszi srácok. - mondtam.

- Ez semmiség. Hamar megleszünk.

- Ki megy először holnap hozzá? - kérdezte Michael.

- Ki akar első lenni, inkább ez a kérdés. - mondta Daniel.

- Charles?

- Miért én?

- Mert miért ne? Danielt megpróbálom addigra összerázni valamennyire. - mondta Michael.

- Rendben, bemegyek. - mondtam pár perccel később.

- Okés. - válaszolta Michael, majd leparkolt a szupermarket előtt. 

Szótlanul pakoltuk a dolgokat a kosárba, amikre szükségünk volt. Kimerült voltam és szomorú,d e közben minden gondolatom Rayne körül forgott. Miért nem beszélt soha? Meghallgattuk volna és nem hagytuk volna segítség nélkül. Miért? Ennyire nem lehettünk, nem lehettem rossz barát. Vagy ha igen akkor miért? Tényleg próbáltam jó fej és kedves lenni vele, már csak azért is, mert ő rengeteget segítette nekem és tényleg mindig ott volt, amikor szükségem volt egy barátra vagy épp támaszra. Annyira nem értem.  

- Te sem tudsz másra gondolni, igaz? - lépett mellém Daniel.

- Nem. - sóhajtottam és közben nemlegesen megráztam a fejem. - Neked beszélt róla?

- Beszélt, de ilyenről soha. Elmondott dolgokat, de úgy látszik nem mindent. 

- De lehetett valami komolyabb előzménye, vagy bármi? - kerestem az okokat.

- Nem tudom. - rázta meg a fejét. - Mesélt a családjáról? 

- Nem, szerintem soha. - mondtam elgondolkozva a kérdésem.

- Rayne családja minden csak nem család. Az anyja évek óta beteg, bipoláris és szerinte Rayne miatt lett ilyen, vagyis őt hibáztatja. Az apja ő olyan, mintha nem is lenne a családjuk része, mert szelemként viselkedik. Gabyt, Rayne anyját ápolgatja évek óta és elvileg az utóbbi időkben kezdett nagyon bele unni. Nem támogatták Raynet soha az életben. Tom, ő szerintem csak kényszerből van Gabyvel. Egyáltalán nem példamutató család az övék. Ray, amikor lehetett azonnal elköltözött és azóta él egyedül, de ő ebben nőtt fel. Többet nekem sem igazán mondott el arról, hogy milyen volt velük élni, mert nem kart erről beszélni. Szóval igazából nem lepődnék meg, ha kiderülne ha a ők kergették ebbe az egészbe bele őt. - túrt a hajába szomorúan. Szótlanul ballagtam tovább mellette és az agyam ezerrel kattogott.

- Nem akarom őt is elveszíteni Daniel. Lehet, hogy egész nap szívjuk egymás vérét, de fontos nekem. - mondtam. 

- Ray sok mindenkinek fontos de ő ezt nem hiszi el, mert mondom a szülei elcsesztek mindent, amit csak lehet. Mikor megismertem akkor ez az egész sokkal rosszabb volt. De utána jobban volt, vagyis nekem az mondta. - folytatta Daniel percekkel később.