𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐞𝐞𝐧

𝐑𝐚𝐲𝐧𝐞 𝐀𝐚𝐝𝐲𝐚 𝐀𝐧𝐜𝐢𝐧𝐢

𝐀𝐮𝐠𝐮𝐬𝐳𝐭𝐮𝐬 2. 𝐒𝐢𝐥𝐯𝐞𝐫𝐬𝐭𝐨𝐧𝐞,

Szorít a mellkasom. Ez volt az első érzésem, miután felkeltem vasárnap reggel. Fájt felemelni a kezeim és levegőt venni. Fantasztikus. Kezdődik. Nehezen ugyan, de felkeltem az ágyból. Percekig ültem tétlenül az ágy végében és azon gondolkoztam, hogy miért csinálom ezt. Mi lenne, ha egyszer csak egy varázs ütésre minden fájdalomnak és rossz emléknek vége lenne? Végre szabad lennék? Élhetnék teljes életet? Mi lenne, ha... A hosszas gondolat menetemből Daniel szakított ki, aki a kezét meglengette az arcom előtt. Honnan került ide?

- Jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Igen. - ráztam meg a fejem, hogy vissza csöppenjek a valóságba.

- Adi. - sóhajtotta.

- Ne, ne kezd kérlek. - mondtam elcsukló hangon.

- Akkor miért nem vagy őszinte? - hangja csalódottan csengett.

- Jól vagyok. - motyogtam.

- Nem vagy jól Adi. Elég rád néznem és üvölt rólad, hogy nem így van. Mi a baj? - tette a kezét az arcomra.

- Nem fontos. Megoldom. - motyogtam. Erre már nem válaszolt csak egy ölelésbe vont. A szemeimet enyhe könny fátyol lepte el és szorosan fontam a kezemet a nyaka köré.

- Kicsit úgy érzem nem fog menni ez a nap. - motyogtam a nyakába.

- De menni fog. Ha kell egész nap ott leszek a sarkadban Michaellel, hogy jó is legyen, de menni fog. - simogatta a hátam.

- Remélem, de ha még sem akkor megoldom.

- Semmit sem kell egyedül megoldanod. Itt vagyok és segítek. Bármiben. Nem vagy egyedül. - kezdett pici köröket rajzolni a derekamra.

- Sajnálom. - szipogtam.

- Nincs semmi baj. - mondta lágyan és közben lassan elhúzódott. - Gyere készülj el és meghívlak egy palacsintára. - nyomott egy puszit a fejemre.

- Lehetne, hogy ezt nem említed senkinek? - töröltem meg a szemem. Kicsit értetlenkedve nézett rám, majd a száját elhúzva bólintott.

- Lakat a számon. - mondta végül.

- Köszönöm. - sóhajtottam.

- Gyere. Menjünk kajálni. - mosolygott rám.

- 5 perc csak felöltözök. - mondtam és erre válaszul csak egy bólintást kaptam. Gyorsan magamra vettem egy világos kék farmer, Ferraris pólót és pulóvert és már mehettünk is el az éttermi részbe.

- Biztosan jól leszel? - kérdezte aggódva Daniel, mikor a liftben álltunk.

- Igen, ne aggódj. - mosolyogtam rá.

- Mit mondasz Borzi meg lesz ma egy pódium? - kérdezte tőle Michael reggeli közben.

- A nyolcadik helyről? Nagyot álmodsz Mich. Az ötödik helyre tippelek. - legyintett Daniel.

- Most mondanám, hogy hülye vagy, hogy nem álmodsz nagyobbat, de végülis csak reálisan látod most ezt, szóval jó akkor legyen az ötödik hely. - mondta elgondolkozva az edzője.

- Meg amúgy is lehet a végén még Nicoval fogok küzdeni helyezésért. - hozta szóba a volt csapat társát, aki a mai versenyre beugrott pót pilótának Pérez helyett, mert a Racing Pointos pilótának pozitív tesztje van.