𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲-𝐭𝐡𝐫𝐞𝐞

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

𝐒𝐳𝐞𝐩𝐭𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 15. 𝐌𝐚𝐫𝐚𝐧𝐞𝐥𝐥𝐨,

A gépek továbbra is idegesítően csipogtak, mikor a telefonom csörögni kezdett. Charles. Sóhajtva álltam fel és léptem ki az ajtón, majd az üveg előtt megállva Raynet figyelve vettem fel a telefont.

- Szia Charles. - motyogtam.

- Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, de még mindig nem hívott Rayne és kezdek nagyon aggódni. - mondta és hangja tényleg aggódóan csengett.

- Figyelj Charles nem hiszem, hogy egy darabig vissza fog hívni. - sóhajtottam.

Rayne arca sápadt volt és sötét barna haja csak még inkább elsápította most.

- Baj van? - kérdezte ijedten.

- Igen, de nem tudom Rayne mennyire örülne, ha elmondanám. -mondtam tehetetlenül.

- Jól van?

- Nincs, de jól lesz. - feleltem.

- Kórházban van?

- Igen, de Charles kérlek ne gyere be, még. - kértem őt.

- De miért ne? - kérdezte idegesen.

- Mert jelenleg még nincs magánál és nem hiszem, hogy örülne, ha egy fél csorda várna itt rá. - mondtam.

- Jó oké, de akkor, majd hívsz vagy üzensz, hogy mi van vele? - kérdezte bele törődve a helyzetbe.

- Persze. - bólintottam, bár ő ezt nem láthatta.

- Köszönöm. - sóhajtotta.

- Nincs mit. - feleltem.

- Nem is zavarok akkor tovább. Szia Daniel.

- Szia. - tettem le a telefont. Az üveg ablak előtti kis párkányon megtámaszkodva vettem egy nagy levegőt.

- Maga Miss. Ancini hozzá tartozója, igaz? - kérdezte egy orvos, mire csak bólintottam. - Ön van beírva vészhelyzet estén értesítendőnek. Feltehetünk még pár kérdést?

- Persze. - válaszoltam.

- Utalt vagy mondott bármi olyat, ami erre a helyzetre engedett következtetni?

- Nem, soha nem mondta, hogy ennyire rosszul érezné magát. Néha napján mondta, hogy nincs a legjobban és mondott dolgokat, de mindig nagyon zavaros volt. Viszont másnap mindig olyan volt, mint akit teljesen kicseréltek és boldognak tűnt. - mondtam őszintén.

- Ez a depresszió egyik leggyakoribb tünete. Volt bármi ilyen vagy ehhez hasonló dolog vele?

- Nem tudom. - túrtam a hajamba idegesen.

- Figyeljen uram. A barátnője szervezete olyan megpróbáltatásnak van kitéve és volt, ami igencsak próbára teszi őt. Az alultápláltsága miatt a gyógyszerek komoly gondot okozhattak a gyomrában, mert nem ehetett legalább egy napja. Nem tudom volt-e függője bármilyen drognak vagy koffeinnek, de nagy valószínűséggel szívritmus zavarral is küzd. Jelenleg ezt nem tudjuk megállapítani, mert a felszívódott altatók még a vérében vannak és szabályozzák a ritmust, de amint felébred kiderül. - mondta lassan. Barátnőm?

- Mikor ébred fel? - kérdeztem.

- Nem tudjuk. Lehet még ma fel fog, de lehet, hogy csak napok múlva. Kimerült és gyenge a szervezete. - mondta szomorúan.