𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲-𝐨𝐧𝐞

𝐑𝐚𝐲𝐧𝐞 𝐀𝐚𝐝𝐲𝐚 𝐀𝐧𝐜𝐢𝐧𝐢

𝐒𝐳𝐞𝐩𝐭𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 29. 𝐌𝐚𝐫𝐚𝐧𝐞𝐥𝐥𝐨,

- Nem hiszem, hogy ez jó lesz. - dünnyögtem megigazítva a szoknyámat. 

- Miért ne lenne jó? - kérdezte Daniel. - Hidd el jó lesz ez, fázni sem fogsz, szóval nem lesz gáz. - mosolygott rám. Egy sötét zöld szoknya volt rajtam fehér garbóval és egy átlátszó textil harisnyával. 

- Biztos?

- Teljesen. - bólintott. 

- Rendben. - fújtam ki egy adag levegőt.

- Ne izgulj, nem lesz gáz. Ha meg mégis akkor pontosan tudom, hogy hol lakik Charles. - mondta, mire elnevettem magam.

- Amúgy. - kezdtem halkan. - Sokat gondolkoztam és szerintem az lenne a legjobb, ha elköltöznék innen. Ez az egész, ami itt van már nem olyan hely, ahova szívesen jövök, mert minden arra emlékeztet és ez kezd nagyon frusztráló lenni és szerintem nem ártana egy kis környezet változás. - magyaráztam egy kissé idegesen. 

- Én támogatlak bármiben, amíg abból hasznod van. - tartotta fel a kezét mosolyogva. - És mere szeretnéd az irányt venni? Maradsz a városban vagy másmerre?

- Arra gondoltam, hogy Monacoba. Közelebb lenne hozzád, ha itt vagy és bárhogy is nézem a gyártól sincs mesze bár az már sokat úgy sem számít. 

- Lakás vagy ház?  - kérdezte.

- A lakás jó nekem, nem kell olyan nagy meg semmi ilyenek. Kényelmesen elférjek benne annyi a lényeg.

- Hát akkor amíg elvagy Charlie drágával elkezdek keresgetni neked lakásokat. - mondta, mire hálásan néztem rá.

- Egy angyal vagy. 

- Tudom. - vigyorgott, mire elnevettem magam. - De amúgy mikor jön Charles? - kérdezte, mire az órára pillantottam, ami majdnem hét órát mutatott.

- Percek kérdése. - mondtam egy kis izgalommal a hangomban. 

- Nyugi már. - nevetett az ausztrál és magához ölelt. 

- Tudod mi a gáz? Hogy nincs kedvem elmenni, de ez mellett azt is tudom, hogy ha elmegyek akkor jól fogom magam érezni. - motyogtam a vállába.

- Jó lesz ez. - mondta biztatóan. - De ha nem, akkor iszunk egy jót és erősebben térünk vissza holnap. - mondta, mire elnevettem magam. 

- Gondoltam, hogy ezt nem fogod kihagyni. - ingattam meg a fejem és ezzel egy időben a csengő is megszólalt. 

- Show time, csak ügyesen. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Egy mély levegőt véve nyitottam ajtót Charlesnak, aki egy hófehér inget viselt és fekete nadrágot.

- Szia. - mosolygott rám.

- Szia. - viszonoztam a gesztust.

- Mehetünk? - kérdezte, mire csak bólintottam, majd megfogtam a felém nyújtot kezét.

- Ácsi, hé Leclerc! - kiáltott utánuk Daniel, mielőtt még becsuktam volna az ajtót.

- Igen? - nézett rá kérdőn a monacói.

- Legkésőbb tízre itthon legyen, vigyázz rá és semmi rendbontás. Érthető? - kérdezte, mire legszívesebben elküldtem volna őt melegebb éghajlatra. Komolyan, olyan mintha az apám lenne most.