𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐬𝐢𝐱

𝐑𝐚𝐲𝐧𝐞 𝐀𝐚𝐝𝐲𝐚 𝐀𝐧𝐜𝐢𝐧𝐢

𝐉𝐮́𝐥𝐢𝐮𝐬 8. 𝐀𝐮𝐬𝐳𝐭𝐫𝐢𝐚,

- Leclerc, pattanj. Jelenésünk van. - kopogtattam meg az asztalt, ahol ült.

- Nem zavar, hogy beszélgetek? - nézett rám mérgesen.

- Nem különösebben. - rántottam vállat. Pierre mosolyogva intett egyet, amit viszonoztam, majd várakozóan néztem a Ferraris pilótára.

- Na jó, emeld fel a nagy segged, mert nem hiányzik, hogy Binotto miattad megkeserítse az utolsó pár hónapom! - szóltam rá erélyesebben a monacóira, mire a szemét forgatva állt fel nyugdíjasokat megirigylő tempóban. 

- Majd dumálunk. - pacsiztak le.

- Mi volt ilyen fontos, hogy nem tudott még 5 percet várni? - kérdezte morogva.

- Majd megtudjuk, ha oda értünk. - csúsztattam a zsebembe a kezem.

- Hova is megyünk? - tett fel egy újabb kérdést.

- Passz, Binotto telefonon küldte a címet. - kezdtem keresni a kocsi kulcsom.

- És miért a te kocsiddal megyünk már megint?

- Ki mondta, hogy velem jössz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire csak egy unott pillantást küldött felém.

- Vezethetek?

- Hahh. - horkantottam fel. - Biztos, hogy nem. - ráztam meg a fejem.

- Mert?

- Nem gondolod, hogy kicsit sok kérdést teszel fel?

- Nem. - rázta meg a fejét egy idegesítő mosoly kíséretében. 

- Pedig igazán befoghatnád. Lehet az esti imámba még a neved is bele foglalnám akkor.- morogtam, majd beszálltam az autóba, ahol a jellegzetes illat fogadott, ami egy kicsit megnyugvással töltött el.

- Remélem hosszú lesz az út eléggé, hogy minden energiád leszívjam. - csukta, bocsánat csapta be a kocsi ajtót. Hát mi ez már kérem szépen?

- LECLERC! Ez nem a te kis roncsod, szóval ne merd még egyszer így becsapni az ajtót, mert letöröm a kezed! És akkor pápá Forma 1 és karrier! - mondtam kicsit indulatosan. Hát ki ő itt, hogy csapkodja ennek a kicsikének az ajtaját? Csak egy bolond és idegesítő mosómedve.

- Nyugi már Ray. Nem jutottál még elég koffeinhez? - szívta tovább a vérem.

- Melletted nincs olyan, hogy elég koffein. És Rayne a nevem. - mondtam lemondóan.

- Naa! - hördült fel. - Csak 15 percre van a cím. Nem hiszem, hogy elég lesz a teljes kiakasztásodhoz. - sóhajtott, majd jobban a telefonomba mászott. - Mi ez, miért akarja Binotto, hogy egy étterembe menjünk? Remélem lesz kaja, mert éhes halok. - mondta.

- Van olyan, amikor befogod és nem csipogsz? - kérdeztem sóhajtva.

- Miért? Idegesít? Szerintem tök jó hallani a hangom. Mármint én szeretem. Speciál az akcentusom a legjobb. - vigyorgott, mint egy vadalma. Isten sem bottal ver.

- Ezért kéne juttatást kapjak. - mondtam halkan.

- Miért? A túl sok gyönyöröm rontja a szemed? Rosszul látsz? Nem gondolod, hogy akkor inkább nekem kéne vezessek? Vagy a csodás hangomra értetted? - és csak mondta és mondta és mondta.

Szerencsére hamar eltelt az a rövid út, amíg elértünk az étteremig, ezért hálát adva szálltam ki a kocsiból.

- LECLERC! Mi az istent mondtam az ajtó csapkodásról? Ez nem a kibaszott WC ajtód, hogy így be bazd! - kiáltottam rá dühösen, mikor kiszállás után is rendesen oda vágta az ajtót. És ha lepattan a festés? Persze Ferrari ide vagy oda, de ha egy vadbarom így bebassza az ajtót nem lepődnék meg, ha lepattan... És akkor fizessem én ezt a kárt, mi? Komolyan ez vezet egy több milliós autót? Istenem kérlek gyere le, mert ma még megfojtom.