𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐞𝐢𝐠𝐡𝐭𝐞𝐞𝐧

𝐑𝐚𝐲𝐧𝐞 𝐀𝐚𝐝𝐲𝐚 𝐀𝐧𝐜𝐢𝐧𝐢

𝐀𝐮𝐠𝐮𝐬𝐳𝐭𝐮𝐬 18. 𝐋𝐨𝐧𝐝𝐨𝐧,

- Itt rengetegen vannak. - mondta meghökkenve Madi, mikor beértek a nagy terembe, ahova Cora szervezte a gyűlést.

- Úgy látszik igen. - néztem körbe. 

- És velük mind történt valami? - kérdezte letörten Lando.

- Java részt igen. - bólintottam vontatottan.

- Remélem csak eltúlzod. - motyogta Daniel szomorúan. 

- Én lennék a legboldogabb, ha megtehetném. - ingattam meg a fejem. - Az a baj, hogy ez csak egy részük és nincsenek itt mind. 

- 97 százalék. - mondta George, mire csak biccentettem. 

- Ott van Cora. - böktem előre és az ausztrál követte az mozdulatom.

- Régen találkoztam már vele. - mondta. 

- Én is. - bólintottam. - Oké srácok, Cora tipikus olyan ember, aki fájdalmasan őszinte és szabad szájú. Ne vegyétek magatokra. - fordultam a többiek felé, mikor ő is kiszúrt minket és elindult felénk. 

- Nálad jobban? Az leheleten. - mondta kötekedve Daniel, mire kapásból hasba vágtam. Bolond borz. De legalább már nem vág búskomor képet.

- Viselkedjetek. Jó lenne, ha nem dobna ki minket, mert állatokként viselkedtetek. - mondtam, majd Madi felé fordultam, aki nagy szemekkel várta az eseményeket. - Jössz? - kérdeztem tőle és kinyújtottam felé a kezem, amit készségesen elfogadott. A keze remegett és tekintetében félelem csillogott, ezért biztatóan szorítottam egyet a kezén, majd elindultam vele az oldalamon Cora felé. 

- Rayne Ancini, te nőstényördög mikor is láttalak utoljára? Májusban? - lépett hozzánk Cora, mire elvigyorodtam és egy jó kis csont ropogtató ölelésben részesítettük egymást. 

- Te vetetted bele magad a nagyok életébe. Én csak július eleje óta dolgozok rendesen. - mondtam védekezően, miközben elkuncogtam magam.

- Igen, de még csak pár hónap és már nem csak próbaidős leszek. - villantott egy büszke mosolyt, majd körbe kémlelte a kis társaságunkat, akik beértek minket. 

- Te lennél az? - vizslatta Madit jég kék szemeivel. 

- Madison Sholvin. - cincogta a német lány, majd Cora őt is egy szoros ölelésbe vonta. 

- Üdvözöllek a körünkben. Büszke vagyok rád, hogy ma itt láthatlak. - mondta izgatottan. - Egyébként Cora Pallas vagyok. - fordult Lando és George felé. 

- Csak, mint Pallas Athene, a görög istennő. - mondta felismerve Madi.

- Talált süllyedt kislány. - kacsintott nevetve.

- Elnézést, de kezdenünk kéne, ha nem probléma. - kocogtatta meg Cora vállát egy alacsony és duci nő, akin egy fekete céges póló volt.

- Már repülök is oda. - nézett a nőre, majd vissza pillantott ránk. - Te! El ne merj tűnni, mert beszédem van még veled és veled is. - mutatott rám és Madire, mire jó kedvűen bólintottam egyet, majd miután element lemondóan Georgera néztem, aki szinte szájtátva nézte Corat. 

- Legközelebb ne ilyen látványosan stíröld végig, mert ha észre veszi a földről kell összekaparjunk téged úgy leolt. - mondtam, mire csak feltartott kezekkel vigyorgott. Bolond brit.