𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐭𝐰𝐨

𝐑𝐚𝐲𝐧𝐞 𝐀𝐚𝐝𝐲𝐚 𝐀𝐧𝐜𝐢𝐧𝐢

𝐉𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 20. Monaco,

- Ez komolyan ennyire nem lát? - kérdezte kiakadva a férfi, miután elmeséltem neki Charles akcióját.

- Úgy látszik. - húztam magam alá a lábam. 

- Az a csaj kihasználja. Nincs munkája és amúgy is Gigi legjobb barátja volt egykor! Csak azért van együtt Charlesszal, hogy észre vegyék és híres legyen. Szánalmas.

- Engedd el. Mindig voltak és lesznek is hülye emberek. Charlotte meg egy ribanc ezt mindenki tudja csak Mr. Leclerc nem veszi észre, mert ellepi a fejét a rózsaszín köd. - ingattam meg a fejem. - Remélem nem akkor jön rá, hogy amúgy "halo a pénzeden kívül nem kell semmi és csak kihasznállak lány vagyok", amikor még ott vagyok. - utaltam arra, hogy csak szeptember végéig állok szerződésben a Ferrarival, így csak addig vagyok a monacóinak a menedzsere. Eleve ideiglenes emberként lettem felvéve, de még nem találtak senkit, aki leválthatna, ezért kénytelen vagyok vele dolgozni.

- Akkor biztos nem hosszabbítasz a Ferrarinál? - kérdezte egy kis csalódottsággal a hangjában a férfi.

- Igen. Nem akarok ott maradni. Leclerc kikészít, de leginkább Binotto, aki felteszi az 'i'-re a pontot, de ettől függetlenül lehet elhelyezkedek egy másik csapatnál. - mondtam.

- Ha úgy van, nagyon szívesen megkérdezem, hogy mi betudunk-e fogadni. Örülnék, ha velem dolgoznál. - ajánlotta fel.

- Még átgondolom, de minden esetre köszönöm. - feleltem. - Egyenlőre most elég, hogy csak azon kattogok, hogy ne legyen feljelentéses ügy ebből az egészből.

- Ha te nem, de legközelebb én biztosan elásom annak a fának a gyökereihez. - bökött előre bosszankodva, mire elnevettem magam. 

- Hozok, majd ásót és segítek megásni a lyukat. 

- Csodálatos. Remélem van végrendelete a gyereknek. 

- Ha nincs az sem baj nekünk. - rántottam vállat. - Simán kirabolhatjuk.

- Ezt úgy mondod, mintha egy híd alatti senkik lennénk, holott elég dús fizetést kapunk mind a ketten. - fogta a hasát nevetve. 

- Sosem árt egy kis plusz. - ingattam meg a fejem. 

- Egyébként. - szólalt meg egy kicsit hosszabban tartó csend után, ezért érdeklődve néztem rá. - Hogy érzed magad? - tette fel halkan a kérdést, mire lassan visszafordítottam a tekintetem a táj felé. 

- Ma jobban vagyok, de biztos vagyok benne, hogy holnap rosszabbul leszek. - mondtam elgondolkozva, mire csak egy sóhajt kaptam válaszul, majd hallottam, hogy mocorogni kezd. Nem sokkal később megéreztem a hátamon a nagy kezét, ezért rákaptam a tekintetem. 

- Tudod, hogy rám bármikor számíthatsz, igaz? - kérdezte a szemembe nézve, mire szélesen elmosolyodtam és átkaroltam a pilóta nyakát, aki a kis kerti szék mellett guggolva fürkészett.

- Tudom és ezért nagyon hálás is vagyok. De remélem, hogy te is tudod azt, hogy ez fordítva is teljese mértékbe így van. - húzódtam el tőle, hogy lássam az arcát.

- Tudom. - bólogatott.

- Mikor kell visszamenned? 

- Legkésőbb holnap 10-re, mert akkor van jelenésem, de jó lenne még előtte haza mennem, mert nincs itt cuccom. - feleltem.

- Nekem úgy rémlik, hogy van még itt cuccod a múltkorról. - ráncolta a homlokát. 

- Tényleg?