𝐍𝐨𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐀𝐧𝐠𝐞𝐥𝐬 𝐡𝐚𝐯𝐞 𝐰𝐢𝐧𝐠𝐬 /𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋./

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲-𝐬𝐢𝐱

𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧

𝐎𝐤𝐭𝐨́𝐛𝐞𝐫 23. 𝐏𝐨𝐫𝐭𝐢𝐦𝐚̈𝐨,

- Elfáradtál? - kérdezte körém fonva a karjait Lando, miután vissza értünk a hotelbe.

- Nem igazán. - ingattam meg a fejem, majd a hátamat a mellkasának döntöttem.

- Akkor mit szólnál, ha elmennénk még valamerre?

- Te nem vagy fáradt? - fordultam felé.

- Nem, nem annyira.

- Igen? Csak mert a szabad edzés után azt mondtad, hogy képes lennél bármikor elaludni.

- Jó, de az akkor volt. - mondta. Ezt követően nem sokkal később megint ásított, ezért felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Na jó lehet mégis fáradt vagyok. - dünnyögte.

- Akkor maradjunk itt és csináljuk azt amit reggel megbeszéltünk. - mondtam egy puszit nyomva az arcára.

- De...

- De? - kérdeztem, amikor nem folytatta.

- Ez így nem jó. Ha kijössz a futamokra mindig ez van Madi. - rázta meg a fejét. - Alig megyünk valamerre, mert mire eljutunk oda addigra már hulla vagyok és csak itt vagyunk a hotelben. - mondta szomorúan. - Ennek így semmi értelme, mert napközben meg alig látjuk egymást, mert a csapattal vagyok és mire eljututnk oda, hogy ténylegesen csináljunk valamit már szinte félig alszok.

- De ezzel semmi baj Lando. - tettem a kezemet az arcára. - Teljes mértékben megértem ez a munkád és ez volt az álmod is. És amúgy is, most maradok és a futam utáni napokban tudunk, majd valamit csinálni, oké? És utána is, mert otthon leszünk. Ne stresszelj ezen. - mondtam halkan. - Meg, ha úgy nézzük lehet jobb is itt maradni, mint menni valamerre, mert itt biztos, hogy nem lesznek médiások és így is együtt töltjük az időt.

- Biztosan nem zavar?

- Biztosan. - mondtam egy biztató mosollyal az arcomon.

- Rendben. - biccentett egy aprót. - Akkor fürödjünk le, rendeljük valami kaját és nézzük valami filmet.

- Benne vagyok.

𝐎𝐤𝐭𝐨́𝐛𝐞𝐫 24. 𝐏𝐨𝐫𝐭𝐢𝐦𝐚̈𝐨,

- Ébresztő. - mondta Lando és közben apró puszikat szórt el az arcomon.

- Mhhmm.

- 30 perc múlva a pályán kell lennünk Madi, ideje felkelni. - motyogta halkan.

- Még 5 perc.

- Ez már a negyedik öt perc lenne legalább Mads. - nevette el magát.

- Úgy érzem, mintha alig aludtunk volna valamit az este. - mondtam kinyitva a szemeimet. Lando a fejem mellett támaszkodott és úgy nézett le rám. Haja kócos volt és az ő szemei is fáradtságot tükröztek, de ennek ellénre egy aranyos mosollyal az arcán figyelt.

- Pedig elég hamar bealudtunk a filmen. Szerintem még az első 20 perc alatt.

- És az volt akkor nagyjából fél tíz felé  - dünnyögtem. - És most van...?