Oneshot

Crowley-Lélek

Kérte: —
Szavak száma: 755
Fandom: Odaát
Páros: (T/N) x Crowley

(Ö/N) – öcséd neve
(R/F/N) – random fiú név

Kedd este van, mára végeztem a munkahelyemen. Alig vártam hogy haza érjek és ledőljek aludni, de ez a tervem füstbe ment  mikor beléptem a bejárati ajtón.

-(Ö/N)! Hazaértem! Hol vagy?-kérdeztem miközben kibújtam a cipőmből és a kabátomból.

-(T/N)!-az emeletről jött a kiáltás, így elindultam arra. Biztos megint a házifeladatával bajlódik. Benyitottam (Ö/N) szobájába ahol nem várt kép fogadott. Itt volt (R/F/N) is, a testvérem legjobb barátja, meg egy öltönyös férfi. A két fiú mintha fulladozott volna míg az idegen csak állt felettük és nézte őket, de ahogy benyitottam a férfi figyelme rám irányult.

-Maga meg ki?-kérdeztem, közben felrántottam a két fiút a földről és magam mögé húztam őket.

-Crowley vagyok, a pokol királya.

-Hát hogyne. Én meg Jézus egyik prófétája vagyok. Mit akar a fiúktól?

-Azt hitték vicces megidézni egy démont. Csak azt kapták amit megérdemeltek.-vont vállat. Jobban szét néztem a szobában és észre vettem pár gyertyát meg valami furcsa jelet a padlón.

-(Ö/N), (R/F/N)! Nektek teljesen elment az eszetek?!-pillantottam rájuk.-Egek.....-fogom meg a fejem.-Menjetek ki.-nézek a fiúkra akik eleget tesznek a kérésemnek, viszont az ajtó becsukódik.

-Nem mennek sehova. Ki jár nekik a büntetés.

-Engedd el őket. Még csak gyerekek!-fakadtam ki.

-Akiknek nem tanították meg, hogy ne játszanak a természetfelettivel!-csattan fel.

-Át vállalom a büntetésüket.-nyögöm ki. Lehet hogy meg fogom ezt bánni, de akkor is az öcsémről van szó.

-Rendben.-mire pislogtam egyet már egy másik helyen voltunk.-Mit kezdjek veled?-kezdett el körülöttem járkálni.

-Tedd azt amit velük akartál. Átvállaltam mindent.

-Ó kedvesem. Őket meg akartam kínozni, szépen lassan megölni. Neked valami mást szánok.-vigyorodik el.

-Mégis mit?-nyelek egyet. Ismét egy másik helyen vagyunk.

-Majd idővel megtudod. Ez lesz az új szobád, érezd magad otthon.-rám nézett és eltűnt.

-Istenem......-leülök a földre és csak szemezek a szemben lévő ráccsal. Egy cella a "szobám" ahol még csak egy kicseszett szék sincs, nem még hogy ágy.

-Látom Fergusnak új játéka van.-jön egy szórakozott női hang mellőlem, vagyis inkább a mellettem levő cellából. Oda megyek a rácshoz és kilesek rajta, már amennyire tudok.-Te miért vagy itt?-jön a kérdés.

-Át vállaltam a testvérem és a barátja büntetését.

-A testvéri szeretet.-horkant fel.

-Én (T/N) vagyok. Téged hogy hívnak?

-Rowena.

-Anyám, hagyd őt békén.-olyan hirtelen jelent meg Crowley hogy ijedtségemben hátra estem.

-Jaj ugyan már Fergus! Csak beszélgettünk.

-Te most velem jössz.-nézett rám. Egy legyintéssel kinyitotta a rácsokat, majd maga után kezdett rángatni.

-Na, finoman. Amúgy egyedül is tudok menni.-nem mondott semmit. Megálltunk egy nagy kétszárnyas ajtó előtt amin belökött.

-Ez jó lesz?-először azt hittem nekem beszél, aztán megláttam hogy rajtunk kívül van még bent egy másik férfi.

-Igen. Neki elég tiszta a lelke. Szinte makulátlan.

-Mi? Mégis miről beszéltek? Mi van a lelkemmel?-néztem felváltva a két férfira.

-Legyen elég annyi hogy elfogjuk venni a lelked.

-Tessék?-teljesen megsemmisültem.

-Én csak egy egy módot ismerek ennek a megvalósítására.-szólal meg Crowley.

-Én ismerek egy varázslatot. Kicsit bonyolult, de megoldható.

Time skip

Fájdalom. Ennyit érzékeltem, semmi mást. Fájt, nagyon fájt és én nem tehettem ellene semmit. Mikor magamhoz tértem ismét a cella kopott falai fogadtak.

-Végre magadhoz tértél. Kezdtem azt hinni hogy meghaltál, de úgy tűnik szívós kis ember vagy.-szólalt meg Rowena. Óvatosan felültem, próbáltam felállni de egyből elfogott a hányinger és a szédülés így inkább vissza ültem a földre.-Egy darabig ne akarj mászkálni. A végén még mindent össze hánysz.

-Hallgass már el! Rohadt idegesítő vagy!-csattanok fel. Nem mondott semmit csak horkantott egyet.

-Oda nézzenek milyen kis agresszívvá teszi az embert a lélektelenség.

-Lucifer. Ha már itt vagy, igazán kiengedhetnél.-szólt Rowena nyájasan.

-Kár a gőzért boszi.-mosolyodott el.

-Engedj el.-néztem Luciferre. Csak legyintett egyet mire kinyílt a cella.

-Ha eltudsz sétálni csak tessék.-ezzel el is tűnt.

-Ezt nem hiszem el. Neked persze egyből ugrik.-sipítozott Rowena. Sokat szenvedtem mire kijutottam egy folyosóra. De most hova tovább?

-Hát itt vagy kedvesem. Már kerestelek.-jött felém Crowley.

-Mit akarsz még tőlem?

-Elviszlek erről a helyről.

-Ugyan miért segítenél?

-Mivel már nincs lelked ezért nem fog érdekelni semmi. Tudod kedvesem az ilyen emberek nagy szörnyűségekre képesek. Alig várom hogy lássam te mit fogsz tenni.-húzódik alattomos vigyor az arcára.

-Esküszöm megöllek!-mondom dühösen.

--Sok sikert.-megfogta a karom és már megint másik helyen voltunk.

-Hol vagyunk?

-Kansas.

-Remélem nem akarsz itt hagyni.

-Pedig ez volt a tervem.

-Nem hagyhatsz a semmi közepén!

-Sajnálom de muszáj leszek ezt tenni.-felém fordult és megérintette a homlokomat mire elnyelt a sötétség.