Oneshot

#Pt. 2 Peter Parker-Anya

Kérte: —
Szavak száma: 1045
Fandom: Marvel
Páros: (T/N) x Peter Parker

⚠️Itt (T/N) Peter anyukája!⚠️

-(T/N)?

Meglepve pillantottam a hang irányába. Egy jégkék szempár nézett vissza rám melybe barna fürtök lógtak. Nem akartam elhinni, pedig muszáj volt.

-James?

-Ismeritek egymást?-kapkodta a tekintetét köztünk a Kapitány.

-Peter menj a közeléből!-szólt erélyesen Stark. Szegény gyerek szerintem hirtelen azt sem tudta milyen rendezvényen van.

-Mi? D-de miért?

-Ez a nő veszélyes. Ha ismeri Barnest biztos HYDRA-s volt. Gyere ide!-akadékoskodott tovább a férfi.

-Ez nevetséges.-forgatom meg a szemeim.-És sértő a feltételezés.

-Ja. Honnan tudod hogy önszántából volt a HYDRA-nál? Vagy honnan veszed hogy onnan ismerjük egymást?-kelt a védelmemre az ex-katona.

-Mivel eddig rohadtul úgy tudta mindenki~

-Hogy beszélsz?-a Kapitány erre csak egy szemforgatást kapott.

-Szóval mindenki úgy tudta hogy halott, ezért ez az egyetlen ésszerű magyarázat.

-Nem tévedsz Stark. Tényleg a HYDRA-nál volt.-a hátam mögött Brock Rumlow jelent meg ami igencsak meglepett. Az arcán már begyógyult égés nyomok látszódtak, az oldalán 2 kézi fegyver volt, míg a hátára egy gépfegyver volt erősítve.-Lám-lám. A két szökevény.-egyre csak közeledett mire úgy álltam hogy valamennyire Petert takarjam.-Nyugi mama tigris. Nem a fiad a fő célpont hanem te és Barnes. De ha ellenállsz még könnyen azzá válhat.-mondta egy sunyi vigyorral az arcán.

-Ha egy ujjal is hozzá érsz darabokra szaggatlak.-vicsorogtam rá.

-Rumlow tűnj innen.-lépett felé Stark.

-A HYDRA-nak annyi. Minek kellünk?-kérdezte James. Ez engem is érdekelne.

-Lehet hogy már nincs HYDRA, de vannak még akik hűek hozzá. Ti vagytok az egyetlen kézzelfogható bizonyítékai a sikernek. Egy új programot akarnak és rajtatok akarják tesztelni.-erre a kijelentésre még levegőt is elfelejtettem venni.

-Azt elfelejthetitek.-szűrte a fogai közt a Kapitány. Brock lekapta az oldaláról a pisztolyt és felénk lőtt. Karon talált mire hátra léptem egyet. A hátam mögött az öv és a nadrág közé egy pisztolyt raktam mielőtt elindultam Peter-ért, semmit nem bízok a véletlenre és most jól jött ez. A pisztolyt kikapva a férfira céloztam, majd lőttem. Megragadtam Peter karját és a kocsi mögé rántottam.

-Maradj itt és el ne mozdulj.-sziszegtem, majd kilestem a kocsi mögül és ismét lőttem. Közben a Bosszúállók is akcióba lendültek Amíg Brock velük foglalkozott addig én közelebb mentem hozzá.

-Remélem még mindig olyan jó vagy mint voltál. Ne okozz csalódást Ангел[Angyal].-borzongás futott végig a testemen az orosz szó hallatán. Nagyon régen szólítottak így. Minden egyes szavából csöpögött a gúny.

-Rég nem szólítottál így.

-Ha vissza viszlek minden nap csak ezt fogod hallani, azt garantálom.

-De nem fogod vissza vinni, sem őt, sem pedig engem.-jelent meg mellettem Barnes majd behúzott egyet a másik férfinak. Idő közben a többiek is becsatlakoztak de így sem haladtunk semmire. Már mind kellőképpen lesérültünk, de Rumlownak semmi baja nem volt. Pörgött az agyam, sorra vettem minden lehetőséget, aztán fejbe csapott a felismerés.

-Kaptál a szérumból.-nem kérdeztem, csak kijelentettem. Egy az arcomba kapott ütéstől meghátráltam, majd letöröltem a szám sarkából a vért.

-Milyen szérumról beszélsz?-kérdezte Barton.

-A szuper katona szérumról.-nyögte ki James elhűlve. Pár éve a HYDRA megint belekezdett egy szuper katona szérum projektbe amit úgy tűnik sikerült tökéletesíteniük.

-Sikerült véglegesíteni. Sok időbe telt, de megérte várni.-mindenki döbbenten nézett. Felemelem a fegyverem és a férfira célzok majd meghúzom ravaszt. Semmi. Kifogyott töltényem. Brock is felemelte a pisztolyát majd lőtt. A vállam felett ment el a töltényt. Először azt hittem célt tévesztett, de miután kiáltást hallottam a hátam mögül és megláttam Rumlow elégedett vigyorát, rá kellett jönnöm hogy egyáltalán nem lőtt mellé. Gyorsan megfordultam. Peter a földön térdelt miközben a hasára szorította a kezét. A pulóverén egy egyre csak növő vörös folt éktelenkedett.

-Peter!-kiáltottam kétségbeesetten majd elkezdtem felé rohanni. Még hallottam egy lövést a háttérből és egy hangos ordítást, de még az sem érdekelt. Mikor oda értem egyből letérdeltem elé és a sebére szorítottam a kezem.-Nem lesz semmi baj. Csak figyelj a hangomra.-kérem remegő hangon. Egyre nehezebben tartotta nyitva a szemét.-Peter, kérlek. Csak maradj ébren.-véres kezemet az arcára vezetem úgy könyörgök tovább, de hasztalan. Lehunyja a szemeit mire zokogásban török ki.

Miután Peter-t a bázis kórházi részlegére vitték elindultam Brockhoz. Az alagsorban van egy börtön féleség, őt is oda zárták. Dühösen vágtattam a cellája elé, de az ajtaja előtt meg kellett állnom.

-Hogy van a fiad?-kérdezte miközben gúnyosan vigyorgott.

-Meg foglak ölni.-köptem felé a szavakat.

-Dehogy fogsz.-oda jött a cella ajtajához miközben gyilkos szemekkel vizslatott.-Vissza foglak vinni titeket. És ebben az a legszebb hogy önként és dalolva fogtok utánam jönni.

-Azt szeretném én látni.-egy sokat sejtő vigyor kúszott az arcára amit legszívesebben letöröltem volna.

-Двa[Kettő].-döbbenten néztem rá mire még nagyobb lett a vigyora.-Ночь[Éjszaka], ребенок[gyermek].-ezek az indító szavaim. Egyetlen egyszer töröltek, de az nagyon régen volt. A fájdalom villámként cikázik végig a testemen mire felordítok.-Вы думали, я забыл?[Azt hitted, hogy elfelejtettem?]-a kérdés alig ért el az agyamig. Lábdobogás ütötte meg a fülemet, de pont nem foglalkoztam vele.-Тринадцать[Tizenhárom].-a földre rogytam, üvöltöttem fájdalmamban. Valaki megragadta a vállamat és távolabb húzott.

-(T/N) hallasz? (T/N)!-próbálok küzdeni a program ellen, de az agyam lassan cserben hagy.-Все будет хорошо[Minden rendben lesz].-üres tekintettel néztem a mellettem térdelőre. James. Lassan tisztulni kezdett az elmém, már nem folyt össze előttem a kép és tisztán hallottam a hangokat.

-James....-a hangom még kicsit kásás volt.-Rosszul vagyok.-a vállának dőlök közben laposakat pislogok.

-Mindjárt jobban leszel.-suttogta miközben felkapott a kezébe.-Elviszlek Bruce-hoz hogy megvizsgáljon. Hogy érzed magad?

-Tudom mire akarsz kilyukadni. Csak négy szót kaptam. Zúg a fejem, de jobb lesz.-motyogom. Bruce megvizsgált, azt mondta pihennem kell, de én látni akartam Peter-t. Az egyik ágyon feküdt, a hasán egy friss kötés volt, a karjában infúziós tű volt.

-Helyre jön.-Stark sétált mellém, úgy néztük az ágyon fekvőt. Ordítani tudtam volna. Még csak most kaptam vissza, de lehet már el is veszítem.-Sajnálom amit kint mondtam.

-Nem számít. Tudja a maga véleménye érdekel a legkevésbé.-nézek rá. Teljesen ledöbbent a kijelentésem után.

-Ez most fájt.-tette a szívére a kezét.-És jól van? Rumlow eléggé~

-Jobban leszek ha a fiam is jobban lesz.

-Erős fiú, megmarad.

-Tudom, de még csak most kaptam vissza. Nem akarom~

-Tudom, tudom. Nekem is ugyan olyan fontos mint magának.