Oneshot

Dean Winchester-Erre születtél!

Kérte: —
Szavak száma: 446
Fandom: Odaát
Páros: Oc x Dean Winchester

⚠️Egy újabb apokalipszis idején játszódik a rész!⚠️

-Oké, nyugalom. Meg tudod csinálni. Nem nagy ügy, csak kimész és lelősz mindent aminek fekete a szeme és mozog.-motyogom magamnak majd a fegyveremet erősebben fogva kirontok a romos épület ajtaján. Most valamivel kevesebben vannak mint általában, mondjuk nem mintha baj lenne. Hirtelen egy fehér ruhás alak tűnik fel nem messze tőlem.-Sam?-sokkolok le egy pillanatra.

-Nem teljesen.-néz rám, szemei vörösben ragyognak fel.

-Lucifer.-suttogom megsemmisülve. Elkezdtem hátrafelé araszolni. Elkell tűnnöm innen, feltéve hogy még élni akarok.

-Most megölhetnélek.-kezd felém lépkedni. Nem tudok megmozdulni, a lábaim nem engedelmeskednek.-Hiszen lázadó vagy.-fogja meg az állkapcsom és kissé összeszorítja majd kényszerít hogy szemeibe nézzek.-De most az egyszer elengedlek.-löki el a fejem így elesek.-Mond meg Dean Winchesternek hogy az öccse halott.-nevet fel majd eltűnik.

Time skip

-Dean!-szinte beesek a kis faház ajtaján.

-Isa, mi történt? Hol voltál eddig?-siet hozzám a férfi.

-Én.....én a városban voltam.-nyelek egyet.-T–találkoztam Luciferrel.

-Mi? De jól vagy? Bántott?-aggódik, mint mindenki másért, de ez a felém irányuló aggodalom intenzívebb.

-Én jól vagyok. Azt mondta hogy mondjam el neked hogy Sam.....Sam meghalt.-a szemeim könnybe lábadtak, hangom elcsuklott.-Lucifer megszállta.-Dean teljesen összetört.

-Az nem lehet.-suttogta.-Meg kell mentenem.-indult meg az ajtó felé de félúton megragadtam a kezét.

-Dean. Vége van. Nem tudsz segíteni rajta.-nézek rá szomorúan.

-Nem, nem, nem csak van valami amivel~

-Úgy sajnálom.-ölelem magamhoz mire felzokog. Nem tudom meddig állunk így de nem is számít, az a lényeg Deannek sikerült megnyugodnia.

-És most mi lesz?-kérdezi rekedtes hangon.

-Mi lenne? Folytatjuk amit elkezdtünk. Megmentjük az embereket ahogy eddig is.-nézek rá.

-Ez nem fog menni.-mondja megtörten.-Cas vissza ment a mennybe.-rúgja fel a mellette álló széket.

-Dean.

-A rohadt angyalok sem segítenek. Csak ülnek ott fent a tollas seggükön és nézik hogyan szenvednek az emberek!-kiáltja. A kis helyiség romokban, mindent felforgatott.-Nem fog menni.-rogyik le a földre. Óvatosan elé térdelek és két kezem közé fogom az arcát majd mélyen zöld szemeibe nézek.

-De menni fog. Képes vagy rá Dean. És tudod honnan tudom?-csak megrázta a fejét.-Onnan hogy erre születtél. Hogy segíts az embereken.-suttogom.-Erre születtünk. Nem vagy egyedül.-eresztek meg egy lágy mosolyt.-Mi írjuk a történetünket. Harcosok vagyunk, máshonnan jöttünk de egy a célunk. Ha csatába kell vonulni veled az élen szeretném megtenni.-mondom határozottan.-Gyerünk Dean Winchester. Állj fel és rajzold meg a frontvonalat.-lassan felállok a padlóról és magammal húzom.

-Igazad van Isa. Szólj mindenkinek. Ma nem csak a csatát fogjuk megnyerni hanem a háborút is mert erre születtünk.-hangja határozott, arca komolyságot tükröz. Remélem igazad lesz Dean és véget vetünk ennek.