Oneshot

Lucifer-Menedék

Kérte: WondersQueen
Szavak száma: 863
Rajongó: Odaát
Páros: (T/N) x Lucifer

Bunker:

– Biztosan csinált vele valamit! – csattant fel idősebb bátyád.

– Dean nyugodj meg. Ez nem vezet sehova. – próbálta csitítani a tajtékzó Winchestert Castiel.

– Lucifer biztosan megbűvölte vagy valami. – bizonygatta Dean, majd öccsére nézett, hogy igazat adjon neki.

–Nem is tudom Dean. Mármint, miért tenné ezt Lucifer? Mi haszna lenne ebből?

– Hogy bosszantson minket, vagy tudja a franc! De ez...ez nem normális. Nem szeretheti azt a szörnyet!

– Tény, hogy követett el hibákat, de megváltozott! – csattantál fel. Már egy fél órája ez megy. Elmondtad a bátyáidnak, hogy érzelmeket táplálsz egy bizonyos bukott angyal iránt, és ezt ők nem fogadták olyan jól. Legalábbis Dean ezt nem bírta elfogadni. Teljesen megvan róla győződve, hogy Lucifer valahogy megbűvölt, megátkozott vagy bármi ilyesmit tett annak érdekében, hogy így érezz. Persze ezek az állítások nem igazak, nem tett semmi ilyesmit a bukott angyal.

– Látod Sammy? Már félre beszél. Addig a bunkerben maradsz amíg valahogy véget nem vetünk ennek az őrültségnek.

– Dean neked elment az eszed? Biztosan nem maradok itt! Lehetetlen dolgokat zagyválsz itt össze! Szeretem Lucifert, akár tetszik nektek, akár nem! Sosem csinálhattam, amit akarok, mindig mások döntötték el, mi a jó nekem. Egyszer az életben, hagy döntsek végre az életem felett. – a végére már folytak a könnyeim. Felkaptad a kabátod a székről, majd felrohanva a lépcsőn, elhagytad a bunkert. Bevágódtál a kocsidba, majd szinte meg sem álltál a Virginiai Richmondig. Van ott egy lakásod, amiről a testvéreid nem tudtak.

Mikor beléptél hulla fáradtan a lakás ajtaján, majd bezárta azt, zokogva rogytál a padlóra, hátadat az ajtónak vetve. Eddig bírtad. A kb 20 órás út alatt egyszer sem sírtál, de most, hogy nagyából megnyugodtál, és nem a vezetésre kellett koncentrálnod, az érzelemid utat törtek maguknak. Egy fél óra aktív sírás után, szárnyak suhogása csapta meg a füledet, majd két erős kar magához húzott, és egy ismerős bariton is társult ehhez.

– Nem éri meg ezekért az idiótákért sírni. – suttogta a füledbe Lucifer, mire csak átkaroltad a nyakát és fejed a nyakhajlatába rejtetted.

– Nem kellett volna elmondanom nekik. – szipogtad.

– Nem tehetsz róla, hogy az az idióta bátyád így reagált. Oké, lehetett erre számítani. De azt gondoltam, hogy mivel a húga vagy, kicsit toleránsabb lesz. Úgy tűnik túl sokat vártam a Winchesterektől. – morogta párod, majd csak annyi érzékeltél, hogy a karjaiba vesz és elindul veled a kanapéhoz, ahova le is ült, téged pedig az ölébe húzott. – És ha megkérhetlek, legközelebb ne vezess úgy, mint aki elakarja dobni magától az életét. Nem szeretném, ha meghalnál azért, mert úgy vezetsz, mint egy őrült.

– Nem tudom miről beszélsz. Én mindig így vezetek. – kuncogsz fel. Oké, ez nem volt teljesen igaz, általában nem vezetsz ENNYIRE gyorsan.

– Aludnod kéne. Mikor aludtál utoljára? – nézett rád Lucifer. Te már majdnem elaludtál a karjaiban, de azért még válaszoltál.

– Nagyából 34 órája.

– Akkor alvás. Most. – azzal Lucifer veled a kezében a szobád felé vette az irányt.

– Először lezuhanyozok. Nem akarok koszosan az ágyba feküdni. – azzal lekászálódtál a bukott angyal kezeiből, és elindultál a fürdőbe.

– Csatlakozhatok? – kérdezte egy pimasz mosollyal az ajkán mire te szemeidet forgatva, de mosollyal az ajkadon magadra zártad a fürdő ajtaját. – Ez egy talán? – kiáltotta utánad a kérdést, mire felnevettél. Áldottad magad, amiért fél évente vetted a fáradtságot, és elmentél Richmondba, és kitakarítottad a kis lakást, meg beszerezted az alap dolgokat, így jelenleg nem kell rohangálnod az olyan dolgokért, mint a tusfürdő, a fogkefe vagy a fogkrém. Nagyából 15 perce folyattad magadra a meleg vizet, miután már tényleg használatba vetted, és a bőrödbe dörzsölted a kedvenc kakaóvajas tusfürdődet. Miután lemostad magadról a habot, kimásztál a zuhany alól, magadra csavartad a törülköződ, és megmostad a fogad. Csak ekkor esett le, hogy a pizsamád kint maradt, amiért bosszankodva indultál a szobádba, ahol már Lucifer feküdt az ágyon, egy fekete melegítőben és egy szürke pólóban, kezében egy könyvvel. Egyből felkapta a fejét ahogy beléptél, majd ahogy végig mért, huncut mosoly kúszott ajkaira.

– Ne mosolyogj így. Itt hagytam a pizsamámat. – morogtad, majd vissza csattogtál a fürdőbe, ahol gyorsan átöltöztél, majd a törülköződet a törülközőszárítóra terítve, visszasiettél Luciferhez. Bemászva mellé, magadra húztad a takarót, és szorosan hozzábújtál.

– Aludj nyugodta, én itt leszek melletted végig. – suttogta a füledbe miután magához húzott és védelmezően átkarolt. – Szeretnéd, hogy ott legyek veled? – kérdezte, mire te csak bólogattál.

– Nem akarom a mai napot megint átélni. – mondod szomorúan.

–Nem fogod, ígérem. Erről gondoskodom. De most már aludj. – nem kellett sok, hogy elaludj. Végül is 34 órányi ébrenlét után ki ne tudna egyből elaludni? Lucifer ígéretéhez híven, nem hagyta, hogy az aznap történtekről álmodj, és ahogy kérted, álmodban is veled volt, és vigyázott rád. Ezért is szeretted a bukott angyalt. Amilyen ridegnek és kegyetlennek tűnt, mások jelenlétében, annyira volt ennek az ellentétje, ha kettesben voltatok. Olyankor teljesen más volt. Kedves és gondoskodó volt, persze ilyenkor is előszeretettel felajánlotta, hogy bárkit megöl, aki bántani merészel, meg csak kérned kellett, és az illető halott volt. Persze ezekkel a lehetőségekkel nem éltél, és nyomatékosan kérted, hogy ne bántson senkit. Ez a bukott angyal volt a menedéked minden szarság elől, amit a testvéreid csináltak. 2 éve vagytok együtt, és néha úgy érzed, ha ő nem lenne, már lehet te sem lennél. És ehhez nem kellett semmilyen mágia, hogy azt érezd, amit. Te sem értetted az elején, de csak elengedted a dolgot, és hagyod, hogy boldog legyél.