Oneshot

Thorki-Sajnálom

Kérte: —
Szavak száma: 599
Fandom: Marvel
Páros: Thor x Loki

⚠️Spoiler! A Loki sorozat (talán) 5.részekor játszódik, mikor Loki idő csapdába kerül! Aki nem nézte meg a sorozatot saját felelősségre olvassa!⚠️

Sif már sokadjára képelte fel Lokit, vagy éppen rúgott nemesebb tagjába, utána pedig elviharzott. Az Asgardi herceg kissé meggyötörten nézett az ajtó irányába amin a tajtékzó nő távozott. Úgy érezte soha nem lesz vége ennek, és talán meg is érdemelte, de sosem vallotta volna be senkinek. A háta mögül már hallotta a dühös lépteket, és próbálta magát lelkieben felkészíteni az újabb sértegetések hadára, és pofonok, ütések sorozatára.

-Loki.-ismerős hang jött a háta mögül, de nem Sif volt az. Nem akart hinni a fülének. Megfordult hogy megbizonyosdjon róla, hogy nem képzelgés csupán, és hogy nem az agya űzi ezt a csúf játékot vele. Ő volt az, tényleg ott állt vele szemben. Kék szemei dühösen izzottak, hosszú szőke haja kicsit arcába lógott. A páncélját viselte, kezében az elmaradhatatlan mjölnirrel, melynek nyelét szorosan tartotta hatalmas markában. Lokinak fájdalom és öröm keveréke csillant zöld szemében, úgy nézett a másikra. Remegő ajkai elnyíltak, de nem igazán tudott megszólalni. Aztán mégis csak megtalálta a szavakat, melyek karcosan, remegve hagyták el ajkait.

-Nagyon sajnálom.-az egész lénye megbánást és fájdalmat sugárzott, de ezt Thor nem akarta elhinni. Nem hitt neki, és Lokinak ez jobban fájt mint egy tőr a szívébe. Thor döngő léptekkel indult meg a fekete hajú felé, közben fenyegetően felemelte a pörölyét. Loki is megindult a másik felé, sietős léptekkel szelte át a köztük lévő távolságot. Fivére kezét, melyben a kalapács volt, félre lökte, és szorosan átölelte a nyakánál, úgy húzta közel magához a másikat. Thor először össze volt zavarodva, aztán ahogy hagyta, hogy a fegyvere kicsússzon a markából, átölelte Loki hátát és szorította magához. Ahogy egymást ölelték, megszűnt minden, csak ők voltak. Nem tudták meddig voltak így, de nem is érdekelte őket. Sif sem jelent meg többé, ami először fel sem tűnt Lokinak, de miután ezt észre vette, mosolyogva elkönyvelte, hogy talán vége ennek a borzalomnak.-Hiányoztál.-suttogta a másik hajába, még a szemében is megjelent pár könnycsepp, de nem törődött velük.

-Hiszen alig 1 órája láttuk egymást.-dörmögte Thor, hallani lehetett a hangján hogy mosolyog.

-Nekem egy évnek tűnt.-sóhajtott fel. Nem akarta elengedni a szőkét, de tudta hogy muszáj lesz.

-Loki, mi bánt?-kicsit eltolta magától az említettet, hogy a szemeibe tudjon nézni. A másik nem felelt semmit.-Gyere, menjünk. Rád fér egy kis pihenés.-szólt kedvesen. Csókot lehelt Loki halántékára, majd megfogta a kezét és az egyikük szobája felé kezdte óvatosan húzni. Senki sem tudott kettejük kapcsolatáról, és ez így volt rendjén. Nem volt minden zökkenő mentes, de hiába a viták, ugyan úgy szerették egymást. A fekete hajú csak arra lett figyelmes, hogy egy ismerős ajtóhoz értek. Ahogy beléptek az ajtón a megszokott szoba fogadta. Ugyan olyan volt mint a többi, de mégis más volt. Más volt, mert ezt a szobát Thor illata lengte körbe. Loki csak most vette észre, hogy az erejét korlátozó nyakörv eltűnt, és a ruhája is a megszokott zöld, fekete anyagból állt. Ezt egyből lecserélte egy kényelmesebb fekete nadrágra, és bő sötétzöld ingre. Mezítelen talpa halkan csattogott míg az ágyhoz sétált, majd eldőlt rajta, és magához ölelt egy párnát. Lehunyt szemekkel, elnyúlva pihent a hatalmas ágyon, közben mélyeket szippantott a párna és a többi ágynemű illatából ami mindig, mint ahogy most is, megnyugtatta. Már félálomban volt, mikor érezte, hogy bessüped mögötte a matrac, és két kar fonódott teste köré, amik a mögötte fekvő testhez húzták. Thor az előtte fekvő nyakhajlatába dugta a fejét, míg Loki összekulcsolta kezét az egyik őt ölelő kézzel. Nem szóltak egymáshoz, csak élvezték a másik társaságát, a fekete hajú egy idő után el is aludt, amit a szőke csak mosolyogva figyelt órákig, de egy idő után őt is elérte az álomvilág.