Oneshot

Bucky Barnes-Kontroll

Kérte: —
Szavak száma: 498
Fandom: Marvel
Páros: (T/N) x Bucky Barnes

Az egyik bukaresti kicsin 5.emeleti lakás most a megszokott rend és tisztaság helyett romokban van, itt-ott vérfoltokkal. Egy félhosszú barna hajú férfi kuporog az egyi sarokban, erősen szorítja tenyereit a fülére miközben érthetetlen szavakat motyog. Az egyik karja fémből van amin megcsillan a lemenő nap utolsó pár sugara, míg a másik olyan akárcsak a többi testrésze; csont és hús amely most erősen vérzik. Ahol a hús és a fém kar találkozik ott is van egy seb, lassan csordogál belőle a skarlátvörös vér. Ismét elvesztette a kontrollt önmaga felett, megint ártott magának.

Mikor (T/N) hazaért és belépett a kis lakásba egy pillanatra megijedt. Azt hitte megint megtalálták őket és ismét menekülhetnek. Szemével a szeretett férfi kereste, de mikor meglátta a sarokban kuporogni nem tudta eldönteni hogy megkönnyebbüljön mert nem hurcolták el, vagy sírjon amiért megint ebben az állapotban van. Lassú léptekkel közelítette meg a férfit, majd mikor odaért mellé óvatosan leguggolt.

-James.-finoman megérintette a vállát mire az ijedten kapta a nő felé a fejét.

-(T/N) menj innen. Nem akarlak bántani.-mondta rekedtes hangon miközben a lehető legtávolabb próbál húzódni tőle.

-Nem fogsz bántani. Hidd el.-kedves mosoly húzódott szájára, majd kisöpört egy kósza tincset  férfi szeméből és lágyan végig simított az arcán.

-Honnan tudod? Mi van ha legközelebb nem csak magamban teszek kárt hanem valaki másban? Mondjuk benned?-hangja kétségbeesetten csengett. Szemei tele voltak szomorúsággal és félelemmel.-Megint elvesztettem az irányítást. Hallom ahogy az indító szavakat mondják, hallom a fülemben. Nem akarok vissza menni.-a hangja elcsuklik majd zokogásban tör ki. (T/N) szíve majd megszakad ahogy ott ül az összetört férfi mellett. Óvatosan átkarolja a vállát majd fejét a mellkasára húzza.

-Nincs semmi baj James. Nem fogom hagyni hogy vissza vigyenek.-duruzsolja a férfi fülébe közben lágyan cirógatja ép karját. Fájdalmasan tekint a véres sebekre melyekből már nem folyik a piros nedű, helyette rászáradt a bőrre és a fémre.-Gyere, hagy lássam el a sebeid.-suttogja majd szépen a fürdőbe mennek ahol leülteti őt a kád szélére, majd előszedi az elsősegély ládát. Kivesz belőle tiszta vattát, gézt és fertőtlenítő szert. Miközben a fertőtlenítőt a vattára csepegteti felnéz az előtte ülőre.-Ez lehet kicsit csípni fog.-miután kitisztította a sebeket alaposan bekötötte őket, elpakolt majd megfogta James kezét.-Gyere, menjünk aludni.-a lágy mosoly ismét visszatér a lány ajkaira mi biztonságérzetet ad  férfinak.

-De a nappali~

-Ne foglalkozz vele. Majd holnap rendet rakunk és feltakarítunk.-kézen fogva húzta maga után a férfit egészen a hálóig. (T/N) feküdt majd az oldalára fordult, James ugyan ezt tette, viszont  ő a lány hasába fúrta a fejét miközben átölelte a derekát. A férfi haját és karját kezdte cirógatni a másik a lány derekát simogatta.

-Ne hagyd hogy elvigyenek.-kérlelte elcsukló hangon.

-Nem fogom hagyni. Megígérem.-suttogta. Nehezen nyomta el őket az álom, de egy szót sem szóltak egymáshoz ez idő alatt, csendben élvezték a másik társaságát. Ki tudja meddig van rá lehetőségük. Az nap este Jamesnek nem voltak rémálmai hogy (T/N)-nak/nek sem.