Oneshot

Brock Rumlow-Már megint

Kérte: —
Szavak száma: 1283
Fandom: Marvel
Páros: (T/N) x Brock Rumlow

⚠️Trágár szavak, erőszak. Kérlek ha nem bírod az ilyesmit inkább ne olvasd!⚠️

T/N- te neved
H/Sz- hajad színe

Úgy 1 éve vagyok együtt Brock Rumlowal. Először nem volt semmi gond, kedves volt és törődő de ahogy telt az idő úgy vált durvává és erőszakossá. A napjaink veszekedéssel telnek, persze ha itthon van. Már nagyon megbántam hogy összeköltöztem vele. El akartam tőle költözni de mióta tudom hogy nem a S.H.I.E.L.D.-nek hanem a HYDRA-nak dolgozik nem merek elmenni mert úgy is megtalál és amit kapni fogok azt nem teszem zsebre. A mai napom nyugisan telt volna.......Igen, volna. Brock ma jön haza és nem tudom mire számítsak. Ha jó kedve lesz
 —ami ritka— akkor van rá remény hogy kivételesen nem veszekszünk, de ha rossz kedve lesz....inkább bele sem gondolok.

Épp az ebédet csináltam mikor meghallottam hogy nyílik a bejárati ajtó. Élesen szívtam be a levegőt, a testem minden izma pattanásig feszült és vártam hogy köszönjön. Sajnos már ott tartunk hogy egy sima köszönésből meg tudom állapítani a hangulatát.

-Megjöttem!-kiáltotta az előszobából. Tisztán hallani a hangjából hogy fáradt ami egyenlő az ingerlékennyel. Oké semmi baj, majd próbálok hozzá igazodni és nem felbosszantani, nem mintha eddig nem azt csináltam volna. Lejjebb vettem a lángot a lábas alatt majd megtöröltem a kezem és kimentem hozzá.

-Szia.-magamra erőltettem egy mosolyt miközben átöleltem a nyakát. Egyik kezét a derekamra, a másikat az arcomra vezette és megcsókolt. Ez nem az a gyengéd, édes csók volt mint régen. Nem. Ez követelőző és birtokló volt és nem a szenvedélyes fajtából.-Nemsokára kész az ebéd.-mondom miközben elhúzódok tőle.

-Na mi az? Nem is hiányoztam?-hiába a szórakozott hangvétel, komolyan kérdezte. Hirtelen a torkomra fagyott a szó.

-D-de, persze hogy hiányoztál.-dadogom a választ. Az arca hirtelen komorrá vált.-Milyen napod volt?-megremegett a hangom. Istenem, csak ne kezdjen el ordítozni.

-Szokásos. Hulla vagyok.-én is az leszek ha begurul.-Mi lesz a kaja?

-Ragu leves meg lasagne. Nem olyan rég raktam a sütőbe, kell neki egy kis idő. Addig kérsz valamit?-nézek rá, majd hátat fordítva neki elindulok vissza a konyhába, de félúton megragadja a derekam és magához ránt.

-Téged. Téged kérlek.-suttogja fülembe majd a nyakamba puszilt. Ahogy kifújta a meleglevegőt a nyakamra az egész testemen borzongás futott át. 

-Brock ne most.-szóltam rá, közben kezeit próbáltam leszedni a derekamról de nem jártam sikerrel. Bele markolt (H/Sz) hajamba és hátra feszítette a fejem amit egy fájdalmas kiáltással jutalmaztam.

-Azt nem kérdeztem hogy mit akarsz. Azt mondtam kellesz. Nem később, hanem most.-sziszegte a fülembe. Egyre erősebben fogta a derekam, azt hittem eltöri.

-Kérlek.-alig jött ki hang a torkomon, már a sírás határán voltam ami csak jobban hergelte.-Brock....

-Hallgass el (T/N)! Ha csak egy nyikkanást is meghallok nagyon megjárod! Világos?-nem mondtam semmit annyira féltem, így inkább csak bólintottam egyet-Azt kérdeztem, világos? Válaszolj ha kérdezlek!-ordította a fülembe közben még jobban húzta a hajam és feszítette hátra a fejem.

-I-igen...-alig kaptam levegőt, már folytak a könnyeim de hangot nem adtam nekik. Bele csókolt a nyakhajlatomba majd végig csókolta a nyakamat az arcélemig. Tudjátok van az a felemelő érzés mikor  a csengő ment meg a feleléstől. Most engem is a csengő mentett meg csak éppen nem egy feleléstől. Brock morogva engedett el én meg majdnem a földre rogytam.