𝑹𝑶𝑺𝑬𝑵𝑹𝑶𝑻 • Grindeldore• 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

⊹⊱8⊰⊹

──⊹⊱✙⊰⊹──

A

Dumbledore ház hátsó kertjében csönd volt.
A gondozatlan növények szárazon ropogtak Gellert és Albus lába alatt, mikor a két fiú a kert közepén álló pad felé igyekeztek.

"Figyelj Albus, gondolom mennyire nehéz lehet neked ez az egész helyzet, de nem vagyok biztos abban, hogy Arianának így a legjobb." Fogalmazta meg a gondolatait Gellert.

"Fogalmam sincs mi a legjobb neki, érted? Semmit nem tudok! Ötletem nincsen hogy kéne nevelni egy tizennégy éves lányt, főleg nem akkor ha obskuráló!" Mondta Albus kissé sértődötten.

"Nem is kellene tudnod. Senkinek nem kéne tudnia. De láttad, hogy ma jól érezte magát, nem? Talán csak erre van szüksége. Társaságra, rád. Éreznie kell hogy ő nem egy szörnyeteg akit elzárva kell tartani mindentől." Nyúlt Albus keze után a szőke.

Dumbledore bólintott, és Gellert mellkasának döntötte a fejét.

"Szerinted Ariana rendbe jöhet valaha is?" Kérdezte a vörös.

"Igen. Majd ha el kell mennünk a nagyobb jó miatt, őt is vihetnénk. A halál ereklyéivel még meg is gyógyíthatjuk őt." Simított végig Albus haján.

"Várj." Pattant fel a padról Dumbledore.

Felcsillant szemekkel kezdett fel s alá járkálni.

"Az obskurus erős trauma, érzelmi gondok és magány esetén alakul ki a gazdatestben. Tegyük fel, hogy ha Ariana többet lenne velünk, az hatna az érzéseire, ergo befolyásolhatja a benne lévő obskurust." Hadarta fülig érő szájjal.

"Ez használhat." Gondolkozott el Gellert.

"Ugye neked nem lenne baj?" Húzta össze aggodalmában a szemöldökeit Albus.

"Dehogy, egész kedvelem őt." Legyintett a szőke.

Albus boldogan a nyakába ugrott.

Túl egyszerűnek tűnt neki ez a megoldás ahhoz, hogy igaz legyen.

"Gyerünk vissza, még kihűlnek a palacsinták."

Vissza sétáltak a konyhába, ahol Ariana ült, kezeit az asztalon tartva malmozott az ujjaival.

"Sajnálom hogy úgy viselkedtem veled, Ariana. Igazad van, teljesen máshogy kellett volna hozzád állnom, csak egyszerűen nem tudtam hogy kezelni a helyzetet." Kért bocsánatot a húgától Albus.

"Ahogy én sem. Az egyik pillanatban teljesen normálisnak érzem magam, majd hirtelen minden elsötétül, és az egész életemben semmi jót sem találok. Még én magam sem értem ezt." Rázta a fejét Ariana.

"Akkor minden rendben van köztünk?"

"Igen."

A két testvér esetlenül megölelte egymást, Gellert pedig büszkén mosolygott.

Mikor már minden elrendeződött, vissza ültek a palacsintáikhoz.

"Már úgy várom a koncertet! Szerintetek van rá esély hogy kapok aláírást?" Kérdezte Albus egy csokis palacsintával a szájában.

"Biztos kapsz aláírást." Nyugtatta Ariana, aki tudta a bátyja mekkora rajongó.

"És ha észre sem vesznek?"

"Téged nehéz nem észrevenni, de ha annyira kilátástalan a helyzet, tökéletes az imperius átkom." Kacsintott Grindelwald.

"Gellert!" Hűlt el Albus.

"Most mivan?"

"Az egy főbenjáró átok, nem használhatod vagy elvisznek a minisztériumiak és ki tudja mit tesznek veled!"

Gellert csak megvonta a vállát.

"Ha megkapod az aláírásodat felőlem meg is ölhetnek azok a hülye minisztériumiak."

Albus elvörösödött, és vállon legyintette Gellertet.

"Ne mondj ilyeneket." Takarta el az arcát.

"Olyan édesek vagytok." Jelentette ki Ariana.

"Ez nem igaz! Mi leszünk a legfélelmetesebbek, nem vagyunk édesek." Háborodott fel Gellert.

Albus nyomott az arcára egy gyors puszit, amire Grindelwaldot enyhébb ellepte a pír.

"Pfuj, mi volt ez?" Tettetett undort.

"Jaj, ha annyira nagy bajod akko-"

"Nem, jó volt, kérek mégegyet." Nyomult hozzá a vöröshöz Gellert.