𝑹𝑶𝑺𝑬𝑵𝑹𝑶𝑻 • Grindeldore• 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

⊹⊱24⊰⊹

──⊹⊱✙⊰⊹──

A fehér hó teljesen beterítette Nurmengard kastélyát.

Az ablakokon fagyos jég rózsák rajzolódtak ki, amiket Agony nagy örömmel tanulmányozott.

Az egyik torony ablak előtt ült, és egy fekete füzetbe rajzolta a fagyos tájat.

Gellert egy megbeszélésen volt, amin Agony úgy döntött inkább nem vesz részt.

Túl sok kérdést vetett volna fel a kísérteties hasonlóság közte és Grindelwald között.

Néhány ceruza vonás után késznek titulálta a rajzát.

Felkelt a hideg ablakpárkányról, és elindult a szobája felé.

Még csak két napot töltött a kastélyban, de máris megkedvelte azt.

Csak néhányan tudtak az ottlétéről, ezek is főleg a házimanók voltak.

"Agony!" Hallotta meg Gellert hangját a folyosó másik végéről.

Oda fordult hozzá, és megvárta amíg beéri őt.

"Tessék?"

"Arra gondoltam eljöhetnél Párizsba. Azt hiszem jobb lenne ha ott mutatnálak be téged." Mondta el az ötletét Gellert.

"Biztos vagy benne?"

"Igen." Bólintott Gellert, majd elindult a könyvtár felé, a fejével intett Agonynak hogy kövesse őt. "Csak van egy olyan érzésem hogy történni fog valami."

"Tudom." Bólintott Agony. "Volt egy látomásom Párizsról."

"Oh, hogy neked látomásaid is vannak." Lepődött meg Gellert.

"Mostanában egyre több, de nem tudom miért. A végük általában homályos." Tűrt egy tincset a füle mögé Agony.

"Van még valamilyen képességged amiről nem tudok?" Nézett rá kérdőn Gellert.

"Múltkor sikerült megidéznem egy sárkányt."

Gellert szája sarkában egy apró mosoly jelent meg. Nem igazán volt örömtelinek nevezhető, inkább a fájdalmas fajtából való volt.

Eszébe jutott a nap mikor először találkozott Albussal. Tisztán emlékezett a sárkányra amit Dumbledore idézett meg.

"Ez nagyon... Érdekes." Nyögte ki végül.

Agony észrevette Gellert hirtelen megváltozott hangulatát, és úgy döntött bölcsebb lenne témát váltani.

"Mennyire lenne rossz ötlet elmenni az abszol útra?" Kérdezte meg Agony, aki mindig is el akart jutni London varázsló utcájára.

"Megkérdezem Vindát hogy elkísérne-e téged."

"Köszönöm."

Gellert bólintott, és kinyitotta Agony előtt a könyvtár ajtaját.

"Azon gondolkodtam hogy mi lenne ha feltámasztanám Albus húgát." Vetette fel az ötletet Grindelwald, miközben a könyvespolcok között járkált.

"Ne csináld." Jelentette ki Agony.

"Miért? Az egy csomó dolgot megoldana." Vett le egy fekete mágiával teli könyvet Gellert.

"Annyiszor elolvastad már a három testvér meséjét, mégsem tanultál belőle? Már észrevettem mennyire nem tudsz túllépni a múlton, de ha megkérhetlek, most az egyszer ne kavarj bele semmibe se." Mondta rosszallóan Agony.

"Rendben, csak egy feltevés volt." Rakta vissza csalódottan a helyére a könyvet Gellert.

"Inkább keresd meg a régi kölnidet, Albus azt szerette." Ajánlotta a lány.

"Nem mintha a közeljövőben találkozni készülnék vele." Motyogta Grindelwald.

"Sosem tudhatod." Kacsintott Agony, és kisétált a könyvtár ajtaján, magára hagyva az összezavart Gellertet.

A lány magassarkú cipője kopogott a kő padlón ahogy a szobájába sétált.

Amilyen gyorsan csak tudott átöltözött.
Mikor úgy gondolta a szerelése tökéletes az abszol út hideg levegőjéhez, kilépett az ajtóján.

A folyosón Vinda Rosier várta.

A nő halványan elmosolyodott amint meglátta Agonyt, majd köszönt neki.

"Indulhatunk?" Kérdezte enyhe francia akcentussal.

"Igen." Csettintett Agony, és a másik pillanatban már az abszol úton állt.

Hamarosan Vinda is megérkezett, és együtt vágtak neki London legelrejtettebb részének.

"Mehetünk először a könyvesboltba? Vagy maga szerint nem ott kéne kezdeni?" Nézett rá Vindára Agony.

"Én a könyvesboltot utoljára hagynám, mivel szerintem az veszi el a legtöbb időt. De kérem, tegeződjünk. Van egy olyan sejtésem, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom hogy Grindelwald engem küld veled."

"Rendben, köszönöm." Harapott bele az ajkába, majd habozva kinyújtotta a kezét.

"Agony vagyok."

"Vinda." Bólintott, majd kezet ráztak.

Úgy határoztak, hogy először felkeresnek egy varázspálca boltot, mivel Agonynak még nem volt pálcája.

Egy öreg varázsló fogadta őket. Kezében mérő szalagot és jegyzetfüzetet tartott.

"Üdvözlöm önöket. Miben segíthetek?"

"Egy pálcát szeretnék." Mondta Agony.

"Oh, hát persze." Kapott egy toll után a férfi, majd közelebb lépett Agony-hoz.

"Már elnézést hölgyem, de olyan ismerős. Nem találkoztunk mi valamikor?" Kérdezte a pálcakészítő.

"Nem hinném." Rázta a fejét Agony.

Kellemetlenül érezte magát, hiszen még a vak is látja mennyire hasonlít Grindelwaldra és Dumbledore-ra.

"Akkor sajnálom."

Vinda csak csendben figyelte ahogy a férfi sorra adja a pálcákat Agony kezébe.

"Nem vagyok biztos ebben az egyben. Ez Gellert Grindelwald régi pálcája. Rengeteg időbe telt amíg megtaláltam. Azt beszélik, hogy miután megszerezte a bodza pálcát, ezt eldobta. Természetesen rengeteg konspirációs elmélet van körülötte. Egyesek szerint el akart felejteni valamit, vagy új életet akart kezdeni."

Agony habozva vette el a férfi kezéből a pálcát. Amint a hideg tárgy hozzáért a kezéhez, kék és vörös lángok csaptak fel belőle.

"Ez az." Tátotta nagyra a száját a pálcakészítő.

Miután Agony megszerezte a pálcáját, újra kiléptek a hideg utcára.

Egy fényképezőgép hangos kattanása hallatszott.

Agony a hang irányába kapta a fejét, de nem látott senkit sem.
Megvonta a vállát, és minden aggodalom nélkül elindult egy másik üzletbe.

---

Ma azt terveztem hogy nem írok, és megpróbálom kipihenni magam. Erre hoztam nektek egy 800 szavas fejezetet.

Anyways... Remélem tetszett.