𝑹𝑶𝑺𝑬𝑵𝑹𝑶𝑻 • Grindeldore• 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

⊹⊱12⊰⊹

──⊹⊱✙⊰⊹──

"Végre itthon vagy!" Köszöntötte a bátyját Aberforth, de a hangja kivételesen lelkes volt.

"Neked is szia."

"El kell mondanom valamit."

"Igen?"

"Barátnőm van." Bökte ki Aberforth.

"Micsoda? Ki az?" Meredtek ki Albus szemei.

"Penelope, már több éve tetszett nekem. Ma megyünk ki negyedszer randira." Aberforth szinte kicsattant örömében.

"Gratulálok." Veregette mag a vállát Albus.

"Ma neked kéne vigyáznod Arianára."

"Rendben. Csak érezd jól magad."

"Meglesz. Még egy utolsó kérdés... Mit csináljak?" Kérdezte habozva.

"Nekem nincs sok használható tapasztalatom a lányokkal. Csak légy kedves." Mosolygott biztatóan.

"Értem, figyelj Arianára!" Sietett ki a házból.

"Össze kéne szednem magad egy kicsit. Olyan furán beszélsz. Vegyél egy mély levegőt vagy valami!" Kiáltott utána Albus.

Albus felkuncogott a gondolatra, hogy Aberforthnak barátnője van.

"Ariana! Mit szeretnél csinálni?" Kiáltotta el magát.

Néhány pillanattal később megjelent a lépcső alján a húga.

"Nem tudom. Hol van Gellert?" Nézett körül, hátha meglátja a szőke fiút.

"Otthon, de elvileg ma még átjön."

"Akkor mesélj róla." Ült le az asztalhoz Ariana.

"Mit szeretnél tudni?"

"Mindent. Kezdjük azzal mi van köztetek, ha azt mondod semmi véged van."

"Rendben..." Sóhajtott Albus. "Már azóta tetszett nekem mióta táplálkoztunk, de azt hittem esélyem sincs nála."

"De van?" Kérdezte Ariana felvont szemöldökkel.

"Igen, de nem tudom hogy hivatalosan is együtt vagyunk-e, vagy csak összejárunk."

"Szerintem együtt vagytok. Ahogy te nézel rá és ahogy ő néz rád, már az felér egy házassággal." Mondta meg a véleményét Ariana.

"Oh, köszönöm. Ez igazán megynugtat. Lehet hogy túl aggódom az egészet, de attól tartok nem lesz minden örökké ilyen szép."

"De igen, Albus. Minden ilyen szép lesz. Örülök hogy megtaláltad Gellertet, komolyan. Látom mennyire szereted."

"Köszönöm." Bólintott Albus.  Látszott rajta hogy megynugtatták őt a húga szavai.

"Mit szólnál hozzá ha kimennénk a fenti rétre? Gellert te és én?" Ajánlotta fel végül Albus egy kis gondolkodás után.

"De Aberforth nem engedi hogy kimenjek." Hajtotta le a fejét Ariana.

"Nem lesz semmi baj, Aberforthnak pedig nem kell tudnia hogy kimentünk."

"Biztos?"

"Megígérem."

"Köszönöm, Albus." Ölelte át a bátyját Ariana. Nem gondolta volna hogy egyhamar kimehet a házukból.

"Áthívom Gellertet és mehetünk is." Szaladt fel a szobájába Albus, ahol megfogott egy tollat, majd amilyen gyorsan csak tudott írni kezdett.

Amint készen lett a levél, odaadta a baglyának.

Nem jött válasz, de Gellert hamar megjelent Albus szobájában.

"Te szent Merlin!" Ugrott meg Albus.

"Nem, csak én vagyok az, Gellert."

"Jaj de vicces valaki." Mosolyodott el Dumbledore.

Gellert csak megforgatta a szemeit és nyomott egy gyors csókot a vörös hajú fiú ajkaira.

"Gellert!" Hallották meg Ariana hangját.

"Itt vagyok!"

A legfiatalabbik Dumbledore valami a boldogsághoz közel álló hangulatban trappatott fel az emeletre, és üdvözölte a szőkét.

"Mikor mehetünk?" Kérdezte lelkesen.

"Felőlem már most is, Albus?"

"Felőlem is." Vonta meg a vállát.

"Amúgy hoztam néhány könyvet. És találtam valamit ami talán elvezethet a bodzapálcához." Adott Albus jobb kezébe néhány régi kötetet amíg megigazította az ingje gombját.

"Mennyire tűnik jónak a nyom?"

"Elég hiteles ha engem kérdezel, és még értelme is van. Majd kint elmagyarázom, ne várassuk tovább a húgodat." Fogta meg Dumbledore kezét, és levezette őt az emeletről.

A könyvek szállítását egy egyszerű bűbájjal megoldották.

"Hová is megyünk?"

"A Godric's Hollow feletti rétre. Senki nem szokott ott lenni, végre nyugtunk lehet az emberektől."

"Gyerünk már!" Sürgette őket Ariana.

"Rendben, rendben." Lépett ki az ajtón Albus.