𝑹𝑶𝑺𝑬𝑵𝑹𝑶𝑻 • Grindeldore• 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

⊹⊱18⊰⊹

──⊹⊱✙⊰⊹──

Már évek teltek el azóta amióta Gellert és Albus nem találkozott.

Grindelwald még mindig visszajárt Godric's Hollowba. Nem tudta mit csinál ott, vagy hogy mi húzza vissza őt ahhoz a tóhoz, ahol Albussal úsztak.

Rossz érzés volt visszamennie, azonban újra és újra megtette.

A dolgok akkor mások voltak. Fiatalok voltak és eltökéltek.

Gellert vissza akarta kapni Albust, bármibe is kerüljön. Újra maga mellett akarta tudni őt.

Úgy hitte tudná szeretni Albust, úgy ahogy azt régen elvárta tőle.

Senkinek nem akarta beismerni hogy vannak érzései.

Érzett hatalmat, erőt és félelmet, azonban nem mert szeretni.

Annyiszor bántották már az érzései hogy már nem merte engedni nekik, hogy utat törjenek maguknak.

Túl későn jött rá arra, hogy Albus nem lenne képes bántani őt.

Grindelwald újra Godric's Hollowban állt, de nem a saját testében.
Percival Graves, az egyik minisztériumi auror képében tért vissza.

Erősen egymásnak szorított ajkakkal nézte a kis tó hideg vizét.

Észre sem vette a kacsákat amik a víz felszínén úsztak. A gondolataiban újra 1899 nyara volt.

Szinte látni vélt két fiút a tóban, ahogy egymást piszkálják. Mind a ketten nevettek, mire Grindelwald ajkai apró mosolyra húzódtak.

Sokak szerint az ember nem tudja a dolgok értéket amíg el nem veszíti őket. Gellert mindig is tudta Albus mennyit ér, ezért sem engedte meg magának hogy közelebb kerüljön hozzá.

Túl késő volt mikor feleszmélt, és rájött mennyire is közel került Albushoz.

A gondolataiból egy hangos pukkanás rántotta ki.

Egy varázsló tűnt fel mellette. Barna haja volt, és egy hossszú kabátot viselt.
Grindelwald azonnal felismerte, és próbált nem pánikolni. Kissé megnyugodott, mikor eszébe jutott, hogy Graves képében van.

Albus látszólag meglepődött azon, hogy nincs egyedül.

"Jó napot." Biccentett. "Percival Graves, ha nem tévedek."

"Öhm.. Igen." Bólintott Gellert.

"Megtudhatom miért van itt?"

"A minisztérium küldött. Elvileg Grindelwald járt itt. Maga nem tud róla semmit sem?"

"Nem, egyszer ha találkoztam vele." Hazudott szemrebbenés nélkül Dumbledore.

"Értem, azért köszönöm." Mosolygott Albusra.

"Hogy állnak az elfogásával?" Kérdezte Dumbledore, és mikor Graves azt válaszolta 'rosszul', megpróbálta leplezni a gúnyos mosolyát.

"Milyen kár."

"De megteszünk amit tudunk."

Gellert elég abszurdnak találta, hogy a volt barátjával tárgyal a saját maga elfogásáról.

Oda akart lépni Albus elé, és el akarta mondani neki mennyire hiányzik.

Végül nem tette meg. Az évek során sikerült felépíteni maga köré egy falat, ami teljesen elszigeteli őt az érzésektől.

Ez a fal azonban leomlani látszott akárhányszor találkozott Albussal.

Most volt az első alkalom hogy beszélt is vele. Még jobban eszébe jutott, mennyire is megértették egymást.

"Maga szerint milyen büntetés járna Grindelwaldnak?" Szólalt meg végül.

Albust eléggé váratlanul érte a kérdés, mégis egy kis gondolkodás után szólásra nyitotta a száját.

"Azt hiszem erre a kérdésre bölcsebb nem válaszolnom." A tekintetét levette a tó felrojtosodott felszínéről, és belenézett Gellert szemeibe.

Attól függetlenül, hogy Graves sötétbarna íriszeit látta, egy különös érzés fogta el őt.

Ismerős volt, bár nem tudta honnan.
Mikor észrevette hogy túl sokáig bámulta a férfi arcát, zavartan lehajtotta a fejét.

"Olyan mintha megváltozott volna azóta mióta találkoztunk." Csúszott ki Dumbledore száján.

"Biztos a terepmunka tette ezt. Tudja a Grindelwald elleni harc igen meg tudja változtatni az embert."

"Oh, tudom én." Motyogta az orra alatt Albus.