𝑹𝑶𝑺𝑬𝑵𝑹𝑶𝑻 • Grindeldore• 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

⊹⊱25⊰⊹

──⊹⊱✙⊰⊹──

Dumbledore csendesen ült a tanári asztalnál. Étvágytalanul konstálta a reggelijét, de nem tudta rávenni magát arra hogy egyen.

Elgondolkozva meredt ki az ablakon, nem figyelve a kollégáira, akik valamiről sugdolóztak.

A gondolataiból a baglyok érkezése zökkentette ki.

Egy nagyra termedt barna példány ledobta Albus elé a Reggeli Próféta legújabb kiadását, majd elrepült.

Dumbledore szemei tágra nyíltak amint meglátta a címlapot, amin egy lány volt.

A szemei ugyanolyan különböző színűek voltak mint Gellertnek, és a haja fele is fehér volt. Néhány arcvonása teljesen ugyanolyan volt mint Grindelwaldé.

Albus gyomra összeszorult. Végig olvasta a cikket, ami szerint a lányt Grindelwald egyik követője társaságában sikerült lefényképezniük.

Dumbledore minden egyes szó után azt kívánta bárcsak ne is látta volna a cikket. Le akarta tenni az újságot, és tudomást sem venni róla.

Fájt olvasnia a sorokat.

Mindig is tisztában volt azzal, hogy Grindelwald nem lesz mellette, de abba soha nem mert belegondolni, hogy valaki más mellett talál helyet.

Mégis megtette, és még egy lánya is született, aki kiköpött mása Gellertnek.

Dumbledore úgy érezte mindjárt hányni fog a borsónyira összeszorult gyomra miatt.

Nem akarta hogy ez történjen. Nem akarta elfogadni azt, hogy Gellert talált valakit, akit képes volt szeretni.

Minden valószínűséggel egy nőt, hiszen hogyan máshogy született volna lánya?

Mit adhatott az a nő Gellertnek amit Albus nem?

Dumbledore mindenét odaadta a szőke fiúnak. A kezébe helyezte az egész életét, abban a hitben, hogy Grindelwald majd kíméletesen bánik vele.

Mindennél jobban szerette a fiút. A szerelme olyan erős és törhetetlen volt, hogy még Gellert erős szavai után sem változtak meg.

Albus átkozta magát amiatt, hogy azután is szerette Grindelwaldot, hogy a fiú tisztán kijelentette, ő nem képes a szeretetre.

Szerette akkor, mikor az újságokban a bűneiról olvasott.

Szerette akkor mikor börtönben volt.

Most pedig, mikor rájött hogy Gellertnek van egy lánya, borzasztóan összetört.

Már nem érezte azt a szerelmet amit eddig.

Mostanáig Dumbledore azzal nyugtatta magát, hogy Grindelwald semmit nem képes érezni, és hogy még ha két hónapig is, de csak az övé volt.

Azt hitte Gellertnek másokkal nem voltak közös pillanatai, gyengéd csókjai, vagy sírástól rezgő ölelései.

Most azonban hogy megtudta van egy lánya, utálta saját magát.

Nem Gellertet, hiszen ő nem tehetett róla, hogy Albus nem volt elég neki.

Mégis volt valaki, aki megfelelt Grindelwaldnak, és Albust belülről széttépte a tudat, hogy az a valaki nem ő volt.

Sietősen felállt az asztaltól, és könnyeit visszatartva próbált eljutni a szobájáig.

Nem mehetett sehová sem, mivel a Travers általa rá varázsolt bilincsei megakadályozták őt.

Hirtelen utálat lobbant fel benne.  Bosszút akart állni Grindelwaldon amiért ezt tette vele.

Gellert akarva akaratlanul örökre megvonta azt Albustól, hogy bárki mást szeressen.

Egyszerűen nem volt rá képes. Az összes szeretetét egy szőke fiúnak adta 1899 nyarán.

Senki mellet nem érezte azt amit egykor Gellert mellett.

Nem érezte magát se biztonságban, sem szeretve, sem pedig értékesnek.

Gellert mellett úgy érezte övé a világ, és bármit megtehet.
Csak a fiú csókjára volt szüksége, és már minden az övé volt.

Albus újra ránézett az újság elejére nyomtatott lányra, majd a lapot bedobta a tűzbe.

El akart felejteni mindent. Legalább egy pillanatra meg akart szabadulni a szívét nyomó érzésektől.

Régen mikor valami nyomta a szívét, mindig Gellertnek mondta el.

Az ő ölében sírta álomba magát, de most nem volt kihez fordulnia.

Dumbledore teljesen egyedül volt.