𝑹𝑶𝑺𝑬𝑵𝑹𝑶𝑻 • Grindeldore• 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

⊹⊱4⊰⊹

──⊹⊱✙⊰⊹──

Albus arra ébredt fel, hogy rémálma volt.
Óvatosan kinyitotta a szemét és körülnézett a még mindig sötét szobában.

Gellert ott feküdt mellette, az arcvonásai ki voltak simulva, és egy apró mosoly ült a szája szélén.

Dumbledore helyzetén nem segített a fiú tökéletes kinézete. El kellett felejtenie azt amit iránta érzett, és csak barát ként kellett gondolnia rá.

Albus légzése zilált volt, és a szíve is gyorsabban vert az átlagosnál.
Azt álmodta, hogy a bátyja helyett Gellert kiabál vele, és hogy már a nap végén nincs kihez futnia.

Nem emlékezett tisztán a szavakra amik az álmában elhagyták a fiú száját, de tisztán érezte a fájdalmat.

A vörös hajú fiú kényelmetlenül forgolódott az ágyában, ügyelve arra, hogy ne menjen közel Gellerthez.

Grindelwald megérezte a mellette mozgolódó fiút, és félálomban közelebb húzta magához.

Ahogy megérezte Albus nehéz levegővételét, a karjait a törzse köré fonta.

"Minden rendben, *puppe, itt vagyok." Súgta a fülébe álmosan.
(puppe=baba, inkább porcelánbaba értelemben)

Albus beleharapott az alsó ajkába, ezzel magakadályozva hogy felsóhajtson.

Gellert, aki még mindig könnyen bele tudott nézni a fiú elméjébe anélkül hogy Albus észrevette volna, elmosolyodott.

Érezte ahogy Albus egyre jobban szerelembe esik vele. Jó volt tudnia, nem csak azért, mert így biztos lehetett abban, hogy nem hagyja ott a nagyobb jót, hanem azért is, mert titkon ő is így érzett.

Persze erről senki nem tudott, még ő maga sem.

Beszívta Albus enyhe rózsa illatát, majd újra elaludt.

Albusnak végre sikerült kialudnia magát. Biztosan a tudatalattijában lévő gondolatnak, hogy Gellert ott van mellette, köszönhette.

Grindelwald sem panaszkodhatott, sőt, be kellett látnia, Albus közelsége megnyugtatóan hatott rá.

"Jó reggelt." Morogta Gellert.

"Jó reggelt." Köszönt Albus, a hangja mélyebb volt a megszokottnál, amit Gellert különösen aranyosnak talált.

"Hogy aludtál?" Fordult jobbra Gellert, hogy szembe tudjon nézni Albussal.

"Egész jól, azt hiszem." Ásított Dumbledore.

"Miért volt rémálmod?" Kérdezte meg végül Gellert. Tényleg érdekelte őt, és igaz, simán belenézhetett volna újra az elméjébe, de Albus szájából akarta hallani. Tudni akarta, megbízik-e benne annyira a fiú, hogy megossza vele a rémálmait.

"Már nem emlékszem pontosan." Rázta meg a fejét Albus.

"Komolyan gondoltad amit tegnap mondtál, hogy nem vagy biztos a nagyobb jóban?"

"Fogalmam sincs, Gellert. Teljesen igazad van abban, hogy nem élhetünk egész életükben rejtőzködve, de mi van ha háború lesz? Ha emberek halnak meg miattunk?" Osztotta meg a kételyeit Gellerttel.

"Nem miattunk halnak meg az emberek, hanem a nagyobb jó érdekében. Vannak dolgok amikért érdemes meghalni." Próbálta meggyőzni őt Grindelwald.

"De akkor sincs jogunk eldönteni, hogy ezért megéri-e háborúzni. Van akiknek igen, ez tény. De mi van azokkal akiknek jó ez az életmód? Akaratlanul is olyan helyzetbe kényszerítjük az egész varázsló és mugli világot, amiben nem dönthetik el ők miért akarnak harcolni." Érvelt Albus, és a bizonytalansága egyre jobban növekedett.

"Mit akarsz ezzel mondani, Albus? Már nem szeretnél mellettem lenni a világ tetején? Már nem kívánod azt a társadalmat amit megálmodtunk, ahol azok lehetünk akik akarunk?" Vonta kérdőre Grindelwald.

A hangján nem lehetett hallani, de már szinte pánikolt hogy Albus esetleg magára hagyja.

Még tudta volna csinálni egyedül. Létre tudta volna hozni a nagyobb jót, de nem olyan egyszerűen mint Albussal maga mellett.

Grindelwald önmagában is elképzelhetetlenül erős volt, de Albussal az oldalán legyőzhetetlen.

"Még ha sikerülne is a tervünk, én akkor sem lehetnék igazán önmagam." Mondta halkan Albus.

"Ezt hogy érted?" Kérdezte Gellert, akinek csak sejtése volt arról, mire is céloz a fiú.

"Sehogy." Nézett a plafonra Albus.

Grindelwald kezeivel óvatosan megfogta Albus állát, és habozva közelebb hajolt hozzá.

Dumbledore szívverése gyorsabb lett, és meglepetten nézett Gellertre.

A szőke még közelebb hajolt és lassan becsukta a köztük lévő távolságot.

Ahogy a saját ajkai Albuséi ellen mozogtak, szinte érezte hogy maga mellé láncolja a fiút.