𝑹𝑶𝑺𝑬𝑵𝑹𝑶𝑻 • Grindeldore• 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

⊹⊱11⊰⊹

──⊹⊱✙⊰⊹──

Albus Gellert mellkasán ébredt egy nagy trikóban és össze kuszált hajjal.

Néhány percig tartott amíg felfogta hol is van.
Gellert ágyában volt, bár a részletek, hogy hogyan került oda még kissé homályosak voltak.

Nem lehetett késő, legfeljebb reggel hét óra az ablakon besütő bágyadt napsugarakból ítélve.

A koncerten viselt ruháit a szoba sarkába ledobva vette észre.

Nem volt kedve még felkelni, inkább vissza hajtotta a fejét Gellertre, és hallgatta a fiú egyenletes szívverését.

Dumbledore szórakozottan köröket írt Gellert csupasz mellkasára az ujja hegyével.

Grindelwald szívverése felgyorsult, és az arca enyhe grimaszra húzódott.

A vállait össze húzta, és a fejét lehajtotta.
Albus szerint biztos egy rémálom lehetett, ezért átölelte és elkezdte csókolgatni a nyakát.

Gellert testtartása hamar ellazult, és békésen szuszogott tovább.

"Puppe." Suttogta álmában.

"Itt vagyok." Válaszolt Albus, aki nem volt biztos abban, hogy Gellert ébren van-e vagy csak álmodik.

Nem jött válasz, így Albus úgy döntött neki is van még ideje hogy kipihenje az előző nap történéseit.

Elmosolyodott a gondolatra, hogy vérszerződést csináltak. Jól esett neki a tudat, hogy ő és Gellert mostmár még szorosabban egymáshoz vannak kötve.

Mintha nem bízott volna saját emlékező képességében megtapogatta a nyaka köré akasztott láncra fűzött szerződést.

Közelebb húzta magát Gellerthez, mivel a fiú olyan volt mint egy fűtő kazán.

Erősen beszívta Gellert illatát, majd lecsukta a szemeit.

Hamar magukkal ragadták őt az álmok, amikben ő és Gellert szerepeltek.

Gellert nyolc óra felé kezdett el ébredezni. Miután lefejtette magáról az alvó Albust, felvett egy trikót és egy nadrágot.

Kinyitotta az ablakot, ezzel beengedve az enyhe reggeli szelet.

"Mennyi az idő?" Hallotta meg Albus rekedtes hangját.

"Nem sokkal múlt nyolc." Válaszolta Gellert, és oda fordult az ágyhoz. 

Elmosolyodott amint meglátta Albus álmos arcát.

"Tegnap vérszerződést kötöttünk." Közölte Dumbledore.

"Tudom."

"Nem bántad meg?"

"Nem."

Gellert visszafordult az ablakhoz, és csendben nézte az utcát, amin egy ember sem tartózkodott még.

"Akkor miért vagy szomorú?" Ült fel az ágyon Albus.

"Nem vagyok szomorú, csak gondolkozok vagy valami olyasmi."

"Szerinted van értelme bárminek is amit teszek?" Kérdezte meg Albus.

"Ezt hogy érted?" Ült le mellé az ágyra Gellert.

"Nem vagyunk többek mint két fiú akik álmokat kergetnek, mégis annyira valóságosnak tűnnek azok az álmok. El akarom érni őket, de mi van akkor ha nem sikerül?" Magyarázta Albus.

"Már félre ne értsd, egy pillanatig sem kételkedek benned vagy a nagyobb jóban." Tette hozzá gyorsan Albus.

"De igen, puppe. Kételkedsz bennem és a nagyobb jóban is, a kérdés csak az, hogy eléggé kételkedsz-e ahhoz, hogy meggondold magad." Grindelwald halkan beszélt és hangjában nyoma sem volt az idegességnek.

"Gellert, hányszor kell elmondanom, hogy melletted akarok maradni. Kérlek ne kérdőjelezd meg ezt újra sohasem."

"Meddig mennél el értem?" Emelte fel Albus arcát az állánál fogva.

"A-akármeddig." Jelentette ki dadogva Albus.

Mind a kettőjük szemében elszántság csillogott,.

"Akkor jó." Kelt fel Albus mellől Grindelwald.

"És te? Te meddig mennél el értem?"  Kérdezte meg Albus, mikor összeszedte magát.

"Még Párizsba is elmennék miattad, pedig utálom Párizst."

"Megtisztelsz." Nevetett fel Albus.

"Érted bármit, puppe." Kacsintott a szőke hajú.

Albus végre rávette magát arra, hogy kikeljen az ágyból.

"Ez az én trikóm." Jegyezte meg Gellert, mikor meglátta mit visel Albus.

"Már az enyém."

"Nem."

"De."

"Nem! Ez az egyik kedvencem."

"Akkor vedd vissza." Húzta fel a szemöldökét kihívóan Albus.

"Rendben." Indult el a vörös hajú felé Gellert.

"Tűnj innen démon!" Kiáltott Albus mikor Grindelwald megpróbálta levenni róla a felsőjét.

"Soha."