𝑹𝑶𝑺𝑬𝑵𝑹𝑶𝑻 • Grindeldore• 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭

⊹⊱21⊰⊹

──⊹⊱✙⊰⊹──

Már kora reggel lehetett érezni a levegőben hogy aznap esni fog.

Mindenki esernyővel járt mindenhová, azonban arra az óriási viharra senki nem volt felkészülve ami este felé jött el.

Az amerikai miniszterelnöknő idegesen igazgatta a ruháját.

Aznap volt Grindelwald Európába szállítása. Mindennek tökéletesen kellett mennie.

Grindelwaldot már sikerült átadnia Európának, azonban a vihar eléggé aggasztotta őt.

Azzal nyugtatta magát, hogy képzett varázslók vigyáznak Grindelwaldra.

Hangos villámok csaptak fel a minisztérium épülete felett.

Seraphina Picquery sóhajtott egy nagyot, és úgy döntötte iszik egy teát az idegei érdekében.

──⊹⊱✙⊰⊹──

Grindelwald már előre tudta, hogy sikeres lesz a szökése, most mégis megkönnyebbültnek érezte magát.

Újra a kezében tartotta a vérszerződést amit Albussal kötött.

Halványan elmosolyodott az emlékre, majd az apró láncot vissza helyezte a szíve feletti zsebbe.

Egyedül volt az irodájában. Az egyetlen társasága a kéken világító thestrál volt, amit azzal a céllal idézett meg, hogy üzenetet küldjön.

Az áttetsző állat türelmesen várta amíg a gazdája összeszedi a gondolatait.

"A minisztérium nemsokára rájön hogy elszöktem, figyelmeztesd Albust, hogy nemsokára meg fogják keresni. Ha kérdezné ki küldött, mond azt hogy magadtól mentél."

A thestrál bólintott, és nagy szárnyait széttárva elrepült.

Grindelwald szó nélkül nézte ahogy a patrónusa eltűnik a havas hegyek mögött.

Tudta, hogy néhány nap múlva Párizsba kell utaznia, aminek nem kimondottan őrült. A nagyobb jó érdekében azonban meg kellett tennie.

Az asztalához lépett, aminek az egyik fiókjából kivett egy kis fiolát.

A benne lévő folyadék vörös színnel izzott, mintha láva lenne.

Gellertnek sok álmatlan éjszaka telt azzal, hogy kitalálja miért akarja annyira visszakapni Albust.

Aztán rájött. Az érzései miatt. Még most is érzett iránta valamit.

Szánalmasnak találta magát, amiért ilyen fölösleges tényezőknek hagyta hogy befolyásolják őt.

Flamel nem volt hajlandó elkészíteni neki a főzetet ami megfoszt bárkit minden nemű érzéstől.

Grindelwald úgy döntötte saját maga főzi meg.

Lecsavarta az üveg tetejét, és habozva emelte a szájához.

Tisztában volt vele, hogy ha egyszer megissza, már soha többé nem fog semmit sem érezni.

Úgy hitte így lesz a legjobb végig vezetni a nagyobb jót. Minden befolyásoló tényező nélkül, csakis a varázsvilág érdekeivel a szemei előtt.

Mielőtt még bele ihatott bolna a főzetbe, a vérszerződés megégette őt. 

Gellert meglepődve kapott a zsebéhez, és elővette a láncot. Az szinte kiugrott az ujjai közül, és a hideg márványpadlón landolt. 

Grindelwald utána nyúlt, azonban a vérszerződés egy nagy fehér fény kíséretében felrobbant. 

Gellertnek el kellett takarnia a szemeit a nagy villanás elől. Mikor már a fény kialudt, a szoba újra sötétbe borult. 

"Nem hagyhattam hogy megtedd." Szólalt meg egy  hang a szoba sarkából. 

Gellert oda kapta a fejét, de nem látott senkit sem. 

Hirtelen egy lány lépett ki a sötétből. Fehér haja volt, enyhén vörös végekkel. Az egyik szeme fehér volt a másik pedig barna. Nem volt alacsony, de különösebben magas sem. 

Gellertnek néhány arcvonása nagyon ismerős volt, bár nem tudta honnan. 

"Ki vagy?" Kérdezte, és a hangján próbálta nem mutatni mennyire is meglepődött a lány hirtelen felbukkanásán. 

"Eddig a vérszerződés voltam." Ugyanolyan érzéstelen hangon beszélt mint Gellert, és közben érdeklődve méregette a varázslót. 

 "Ezzel azt akarod mondani hogy-" 

"Agony Grindelwald Dumbledore vagyok." Mosolyodott el a lány.