Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

1.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Az ébresztőm irritáló hangjára ébredtem. Felöltöztem, megfésülködtem, és lementem a konyhába reggelizni.
- Jó reggelt!- köszöntem a szüleimnek, és a bátyámnak.
- Jó reggelt Barbikám!- köszönt vissza apa. Miután végeztünk, elindultunk az iskolába a tesómmal. Éppen a múltkori meccséről mesélt, de én csak bólogattam, és közben azon gondolkoztam, vajon ki lehet az a csaj, aki Noahnak a legutóbbi Tik Tokjába bent volt. Ja, igen. Óriási Stranger things fan vagyok. A kedvencem, mint azt már kitalálhattátok, Noah. Olyan rohadt aranyos! Imádom a szemeit, a haját, a mosolyát, meg úgy alapból az egész lényét. Az ábrándozásomat Sára üvöltözése, ugrándozása, és tapsolása szakította félbe. Észre sem vettem, hogy már beértünk a suliba! Értetlenül néztem rá:
- Hát te meg minek örülsz ennyire?- kérdeztem tőle.
- Te még nem is tudod?- kérdezett vissza.
- Miért mit kéne tudnom? Mondd már el! Lemaradtam valamiről?- egy kicsit ideges lettem, és ezt Sára is észrevette:
- Elmondom, csak nyugodj meg. Na... Az van, hogy... jajjj annyira örülök... szóval képzeld el Stranger things közönségtali lesz!!!!- mondta, mire én annyira meglepődtem, hogy felsikoltottam:
- Mi??? Komolyan???? Úristen!!! Mondj el mindent amit csak tudsz!
Egész nap erről beszéltünk, és a neten kutakodtunk, hátha megtudunk valamit. Kiderült, hogy nyáron lesz Budapesten a Papp László Sportarénában. Hazafelé menet arról fantáziáltunk, milyen jó lenne elmenni.  Aztán hirtelen Sára megállt előttem, és a szemembe nézett:
- Eddig csak viccelődtünk vele, de most komolyan. Te elmész rá? Mert én nagyon szeretnék, de nem hiszem, hogy anyáék elengednek.- nézett rám szomorúan.
- Hát... én is nagyon szívesen elmennék,  de nekem is van egy olyan érzésem, hogy nem fognak elengedni. De azért egy próbát megér, nem?- mosolyogtam rá bátorítóan, mire ő is elmosolyodott:
- De igen, igazad van.  Egy próbát megér.
Ezzel az elhatározással léptem be a lakásba, viszont amint megláttam a szüleimet egy kicsit elbizonytalanodtam.
- Na majd vacsotánál.- gondoltam magamban, és miután köszöntem nekik felmentem a szobámba.